Lemezkritikák

A The Enemy Inside a Pain Of Salvation és a Redemption szellemiségét idéző progresszív metal album, amely a műfaj legigényesebb rajongóinak szól, és példa arra, milyen az, amikor egy lemez már-már túlzásba viszi a motívumok…

Az Ampulla Magnifying kiváló vízió, amely a The Daedalus Spirit Orchestrát kissé eltávolítja a hagyományos progresszív rockzenekaroktól.

A Dead Heroes Club nem fukarkodik a meggyőző érzelmi kifejezőerővel, melyben a melankólia kap főszerepet, és közben megőrzi azokat a legjobb hangzásbeli elemeket, amelyek néhány legendás példaképüket is díszítették.

A hangulatkeltő szövegek a múlté, a Minut sa njomon Bora szabad utat engedett az érzelmességnek, a Čorba pedig egy csendes balladákkal teli albumot hozott össze, miközben a hard rockos indulók sem tűntek el teljesen.

A Memento mori a bemutatkozó lemezén helyenként képes megcsillantani valamit a lelkesítő potenciáljából, de végül mégis a kiszámítható, könnyen befogadható zenére vadászás foglya marad.

Az Esthema egyesíti a jazz, a progresszív rock, a klasszikus zene és természetesen az etno elemeit, amely főként balkáni és indiai tájakról érkezik.

A Dark Tranquillity húszéves pályafutása első koncertlemezével bizonyítja, miért ők a melodikus death metal zászlóvivői.

A Temple of the Dog nem szokványos grunge-album. Kiindulópontként Cornell a Mother Love Bone hangzását vette alapul, a hard rockos összetevő nagy részét elhagyta, és blues-os hangolású gitárokkal helyettesítette.

A Sleep Talking pont jó adag post rock/alternative rock közérthetőséggel és hipnózissal, valamint avantgárd zenei csintalansággal szolgál.

A Lene kosti az első igazi stúdióalbumával megmutatja, hogyan kell visszatérni egy zenekarnak 15 év szünet után. És hogyan kell szólnia a heavy metalnak 2010-ben!

Moby kilencedik stúdióalbuma a zenei alkotókedv ártatlan megnyilvánulása, piaci és pénzügyi nyomás nélkül, David Lynch BAFTA-gálán mondott beszéde ihlette. Kereskedelmileg tehermentes lemez.

A Bad Company koncertvisszatérésének dokumentuma bizonyítja a zenekar életművének kivételes erejét, amely a kellően magabiztos, bár helyenként főleg rutinos előadásmód mellett is a nyitótételtől kezdve végig fenntartja a feszültséget.

A „Seven Frames Of Mind” nyolc számot tartalmaz, amelyek jó 40 percnyi kiváló jazz-fusion muzsikálást kínálnak.

A „Destined Solitaire” tele van változatossággal, fekete-fehér stílusú őrült fordulatokkal, jazz-, folk-, metal-, ambient-, noir-, sőt popelemekkel; de nem pusztán a felsorolt hozzávalók fejetlen összekeveréséről van szó.

A Genetic EP a postojnai szimfonikus power metal formáció, a Divine Illusion alapvető fontosságú kiadványa! Nem egy zenei forradalom hírnöke. A zenekar viszont betölt vele egy kihasználatlan műfaji űrt a szlovén metalszíntéren.

Ahelyett, hogy folytatták volna a szimfonikus progresszív rock elemeinek öntözgetését, a Pendragon a „Kowtow” albumon kommerszebb hangzás mellett döntött. A végeredmény a zenekar legrosszabb lemeze lett.

Az Osibisa bemutatkozó lemeze a jazz rock, a funk és a világzene egyedi fúziójával az afrikai szavannák és dzsungelek szívébe repít, egy rövid karibi szigeteki kitérővel.

A Divje jezero tavaly több mint tisztességes debütalbummal rukkolt elő. A zenekar még keresi az igazi hangzását, és egyelőre talán a kreativitásból és az ötletekből is hiányzik egy kevés.

„Több mint tisztességes elsőlemezről van szó. A zenekar még keresi az igazi hangzását, egyelőre talán a kreativitásból és az ötletekből is hiányzik egy kevés. A dalok ugyanis meglehetősen hasonlítanak egymásra, túl sok az ismétlődés a…

Bwase nwge! Pokolból érkezett rock & roll gerilla, amely fittyet hány a zenei normákra és közhelyekre, és a konformizmus legkisebb jele nélkül, büszkén egyengeti saját kifejezési útját.

Az első igazi Gamma Ray koncertlemez, amely egy stúdióalbumot népszerűsítő turné koncertjét örökíti meg. A setlista kevésbé izgalmas, mint a Skeletons In The Closeten, a zenekar varázsa viszont győzedelmeskedik!

Az Innocence semmiképp sem puhább album a korábbi Saxon-lemezeknél, hiszen borotvaélesen vág. Elsősorban az új dimenziók lemeze, amelynek energiája a Crusaderhez képest egészen más irányokban áramlik.

A „Facelift” az Alice in Chains sikertörténetének kezdete, egy olyan album, amely remekül kapta el annak az időszaknak a szellemét, amikor a heavy metal felé húzó zenekart magával ragadta a grunge-közeg.

A „Man in the Moon” alapvetően nem rossz album, hiszen elég sok érdekességet kínál a melodikus rock szerelmeseinek, de sajnos jócskán elmarad a legendás space rockerek megszokott, hangzásbeli kalandokra építő színvonalától.

Első albuma, a „Visionary Position” után a Panic Room újabb remek lemezt hozott össze „Satellite” címmel, amely simán überelni az elődjét.

A Nčodnč dühös, agresszív punkra esküszik, bőven adagolt dallamossággal, mind a gitárfutamokban, mind a többszólamú vokálokban.

A „Gutter Ballet” albummal a Savatage újabb sikeres lépést tett a hangzásbeli átalakulás útján, és lassan egy jóval szimfonikusabb vizekre evezett: összetettebb dallamokat, hosszabb szerzeményeket és különféle énekstílusokat vetett be.

A túlélésért vívott harc, a „The Road” alapmotívuma pedig arra ösztönözte a két zenészt, hogy a film zenéjét nagyon közel vigyék a „The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford” soundtrackjéhez.

A „Gryphon” a 20. század második felébe is sikeresen átmentett és újragyúrt néhány ősi, hagyományos művet, amelyek soha nem fognak elavulni, így újra és újra bőséges jó szórakozást kínál.

A Brain Connect egy kísérletező-progresszív trió Dél-Lengyelországból, amelynek már két demofelvétel van a háta mögött.

A Human Playings négy ljubljanai „fiatalból” áll, akik a jazz fusion vizein eveznek.

A ChillOut egy jesenicei zenekar. Az „If You Can” EP mindhárom dala azt bizonyítja, hogy a srácokból jó kovászos rocktészta lett. Emellett több lehetséges kiindulópontot is kínálnak a zenekar további karakterbeli fejlődéséhez.

A „The Age of Plastic” gyakorlatilag forradalmi album, amely a következő években jelentősen meghatározta az új hullámot és a szintetikus popot, egyúttal pályára lökte két kivételes tehetség zenei, illetve producerkarrierjét.

Az új album azt mutatja, hogy a Gamma Ray újra alkotói formában van. A zenekar legjobb teljesítményei közelében helyezkedik el. Nem hiányzik belőle a maró méreg és a dac, és a power metal igazi iskolájának hiteles definíciója.

A „Love 2” lenyűgöző alkotás, de kell hozzá néhány hallgatás, mire igazán belengi az ember fülét, mert nem olyan könnyen megfogható az „első szavazatra”, mint a kultikus francia duó korai albumai.

A „Heligoland” sikeresen hozza vissza a tömörebb dalformát és főleg a sötét atmoszférát, amely a „Mezzanine” albumot jellemezte, ugyanakkor az elődjének, a „100th Window”-nak a hangkísérletező újításaira is támaszkodik.

A „You Can't Stop Rock 'n' Roll” albummal a Twisted Sister bebizonyította, hogy nem egynapos legyekről van szó a zenei színtéren.

A Shutdown bebizonyítja, hogy a „kölykök” is megmutathatják a veteránoknak, hogyan kell igazi heavy metalt játszani!

A „These Days” fontos mérföldkő a Bon Jovi-sagában: aprólékosan egyensúlyoz az „érett” hallgatóközönségnek szánt, könnyen befogadható rock és az organikus zene között, amelyben még bőven van nagy oktánszámú dugattyúmozgás a zenekar…

Andre Orsel tanár és tanítványa, Kas Kluitman duója olyan zenét csinál, amely a metal és a jazz elemeit ötvözi egy csipetnyi ambient hangulattal.

A Kraški solisti olyanok, mint egy eltévedt golyó. Sosem tudhatod, honnan bukkan fel a következő hang, a találkozás velük pedig általában fájdalmas élmény.

Az album hossza: 43:25 Produkció: Drevored Megjelenés dátuma: 2009 Kiadó: Nika Records / Franklin Republic RecordsVedd meg az albumot!Értékelés: 8.0/10 A Drevored több mint harminc évvel az indulásuk után végre kiadja az első…

A Drevored a hangulatát tekintve tetőtől talpig összeegyeztethető Szlovénia területi épségének négyzetmétereivel. A „Dekade” remekül megszólaló album, banális, középutas pop rock megoldásokkal.

A „Strings To A Web” remek Rage-album, amely – tekintve a hosszú életű banda megtett útját – szerencsére nem a kreatív kifulladásról szól, és eloszlatja a „Carved in Stone” után felmerülő kételyeket.

Az „Anno Domini High Definition” a Riverside negyedik stúdióalbumaként messze a zenekar legkihívóbb, kifejezésmódjában leggazdagabb és legkomplexebb felépítésű lemeze.

„Reméljük, hogy a Riverside alkotói csúcsidőszakában még sokáig így kényeztet bennünket, mint az „Anno Domini High Definition”-nel."

A „Rock In a Hard Place” az egyetlen Aerosmith-album, amelyen hiába kerestek szaftot és a Joe Perry / Brad Whitford gitárpáros gyorsan ragadós perverzitását.

Az első stúdióalbum összehasonlítása a Dream Theaterrel, a Symphony X-szel vagy a Pain Of Salvationnel – egy olyan zenekar esetében, amelynek tagjai átlagosan nincsenek 20 évesnél idősebbek – jól mutatja rendkívüli tehetségét, ihletettségét…

A Dream Evil az In The Night-tal is hű marad a rajongótáborához. Újat nem mutatnak, „a közhelyek korróziójának” viszont sikeresen ellenállnak a kiváló produkcióval, amely új életet lehel a tipikus power metal riffekbe.

A Toxine a lehető legjobb módon mutatkozik be: egy magasra szárnyaló demóval, amely után valami konkrétabbra vágyunk.

A „Živa pička” a zenekar rajongóinak aranyat érő dokumentum, az alkalmi rock-gourmetnek viszont nem fog sokáig a lejátszóban maradni.

Az identitásválság szakadékából kivezető út még a negyedik stúdióalbum után is nagyon hosszú lesz. Az InMe ezzel a lemezzel bizonyítja, hogy ők a mai instant, üres, hamis és felfújt britségnek az új műtermékei.

A hangzásban egy kicsit visszaveszel a minimalista Spoon rockos karakteréből, hozzáadod a nyafogós Snow Patrol ismétlődő, egyszólamú billentyűkopogtatását, ráteszel egy brit popos Oasis-éneket, és az egészet dupla ritmussal támogatod meg.

A „Scratch My Back” alulmúlja Gabriel eddigi életművét, hiszen egy kreatívan és érzelmileg kimerült zenész szomorú képét mutatja, aki furcsa stúdiólépésre szánta el magát épp akkor, amikor a hatodik X-et is a vállára vette.

A „Reciklejšon” sok szempontból tulajdonképpen logikus folytatása annak a minimalizmus-expanziónak, amelyet Anderej Šik és Boris Beštjak már a "Dance Mamblita" című bemutatkozó lemezzel útjára indított.

A Gonoba tevéken vágtatva támad a Chains of Ignorance című bemutatkozó lemezzel!

A Dan D sikeresen kamatoztatta azt az emlékezetes estét, 2009. szeptember 13-át, amikor a zsúfolásig megtelt Križanke ölében léptek fel az RTV Slovenija szimfonikus zenekarának kíséretében. A DVD-lemez azonban nem titkol el néhány…

A fiatal ljubljanai Panikk első demójával bizonyítja, hogy a thrash metalnak még korántsincs vége a nótának.

Az elveszett mozaikdarab a Še pomnite tovariši? albummal megtalálta a helyét. A Kuzle büszkén áll a korszak jelentősebb szlovén rockszereplői mellett. Ennél hitelesebb punkot keresve sem találsz!

A Broken Lock a harmadik albumával végre világosan megfogalmazta a saját művészetének egyedi arcát, amely a szlovén és a világ rockszínterén is ritkán találja a párját. Artrock album, tele új, intelligens kihívásokkal.

A Crazed Farmers három év után új lemezzel tér vissza. A „Far Ma” olyan album, amely a „földműveseket” a válogatott zenei ízlésű, ritka szerencsések hallótávolságában tartja.

Zuljan az utolsó albumával nem akart új zenei horizontokat felfedezni, de könnyed, fülbemászó anyagot hozott össze, amely nem fog egyhamar kikerülni a lejátszódból.

Bár ezzel a bemutatkozó lemezzel kikövezték az útjukat a korabeli zene csúcsára, mégis a filmzenés karriert választották, ami ugyan nagyon sikeres volt, de azon töprengünk, hová vezetett volna az „igazi” zene útja

A „Paths of Civilization” a tengerparti nyavalygósok, a Sin Story debütalbuma: a srácok szívesen okádnának tüzet, de időnként csak egy-egy kis metánfelhőt sikerül „szabadon engedniük”.

Magas szintű énekteljesítményét ezen a lemezen is megújítja. Az is egészen biztos, hogy hallatszik rajta a 2009-es évek lehelete, elsősorban a produceri munkában.

A Diffusion a 7for4 eddigi legcizelláltabb albuma, produkciós és zenei szempontból egyaránt. Alkotói horizontjukat tovább tágították, és izgalmas lesz látni, mivel lepnek meg még minket a jövőben.

A Blackwood Creek a Winger fivérek és Peter Fletcher gitáros triója. Nem Winger, és nem is Kip Winger önálló albuma, hanem könnyed, felszabadult hozzáállással nyúl a klasszikus, de dallamosan organikus hard rock megközelítéshez.

Tizenkilenc évvel a híres mestermű, az arénás dallamokban a melodikus rock legjavát előcsaló „Lofcaudio” után, megszületik a fantasztikus utód, amely átveszi annak hangulatát, mégis új korszakot határoz meg.

Az El Desperado nagy lépést jelentett előre a Let 3-nek, nem is annyira a lemez puszta minősége, mint inkább a saját stílusuk kialakítása terén, ami annyira különbözővé teszi őket másoktól.

A „Mercy Falls” a előző lemez, a „Waiting For The Wings” (2006) magas színvonalához mérten várt fejlődési lépés, amelyben a zenekar mesterien aknázta ki a választott koncepcióban rejlő lehetőségeket.

A Tr3s Lunas ennek a vén macskának igencsak örvendetes visszatérés a formához.

Már a debütalbum, az Under the Blade is a Twisted Sister-re jellemző lázadó zenekarkép megtestesítője, amelynek himnuszai a mindennapi kötelezettségektől mentes rock'n'roll életmódról énekelnek.

A Strange Cousins From The West a Clutch újabb remek lemeze: a lehető legjobb íven fut, amilyet a zenekar stoner rockot és bluest ötvöző, kifogyhatatlan alkotói ihlete csak megrajzolhat.

Maga az album nem vési be magát az emlékezetedbe, de a cél az volt, hogy olyan zene szülessen, amely illik a vásznon pergő történethez. Oldfieldnek ez sikerült.

Még a rutinos Wharton tapasztalata sem tudja elleplezni az önklónozást, az ihlethiányt és a frissesség hiányát a brit AOR-rockerek, a Dare új albumán, pedig a kiváló produkció díszes csomagolásba öltöztette a dalokat.

A „Memorial Roots” jóvátesz valamit elődje, a „Downburst” keserű utóízéből. A zenekar továbbra is a melodikus dallamokba és a pompába fekteti a kreativitását. Néhány „lyukat” azonban még be kell foltozni.

Az „Rh-” albummal a Siddharta karrierje csúcsára ért. Megszületett a szlovén generációk albuma: érett módon aknázták ki hatalmas művészi tehetségük, valamint az „Id” és a „Nord” kereskedelmi potenciáljának optimumát

A „Welcome Back My Friends...” azon klasszikus koncertlemezek egyike, amelyek a lehető legjobb betekintést nyújtják egy zenekar legtermékenyebb időszakába – ez esetben ennek a legendás triónak az aranykorába.

A Discovery újabb jó eredmény Oldfield életművében, bár egy kicsit hiányzik belőle a kompozíciós merészség, amiért bizonyára a Virgin kiadó terelgetése a hibás.

Ha meghallgatod a „Liebe Ist Für Alle Da” című lemezt, el sem hiszed, hogy közte és az előző, „Rosenrot” (2005) között négy bő év telt el. A Rammstein megtartja a morbidan vad szatíra változatlan jellegét.

A Čista jajca? nem hoz semmi újat, még jó, hogy a mostanra többnyire hangszeres zene részben elvezeti a hallgatót az unalmas gitármotívumtól – a Zmelkoow ugyanis hétfős bandává nőtte ki magát

Bár az album láthatóan a saját korának (vagyis a nyolcvanas éveknek) a terméke, Ballard a saját szerzeményeivel meglehetősen meggyőző, még ha a szövegekkel kissé el is édesedik.

A végig látványosan ihletett „Dancing To The Devil's Beat” bizonyítja, hogy a Strawbs több mint négy évtized után sem vén roncs, hanem borként öregszik: minél öregebb, annál jobb.

A Home & Minor az Oceansize egy másik oldalát mutatja meg, de el is távolítja a zenekart a saját kifejezésmódjától. Ezúttal néhány poszt-rock zenekar hatása szinte már túlságosan nyilvánvaló.

Steve Vai az európai filharmonikus termekből, amelyek a Visual Sound theories DVD-t jellemezték, visszatér a rockszínpadokra.

Ez a dokumentum is, Rob Halford megkopott hangja ellenére, szervesen illeszkedik a Judas Priest kiadványainak hatalmas katalógusába, és minden elkötelezett rajongó szívesen nyúl majd hozzá

Az Arch Enemy karrierje kezdeteire tekint vissza, de közben a gonosz gyökerei már majdnem kiszáradtak.

Diane Birch lágy lelkű zenész, de láthatóan igencsak szívós szívvel, az énekesnő bemutatkozó albuma, a „Bible Belt” pedig új fegyver a fiatal vokális soul-generáció híveinek kezében.

A 7for4 hű marad jellegzetes hangzásához, amelyet már a Contact című debütáló albumon megtalált. A hallgatót még mindig képes pozitívan meglepni.

A „Nord” albummal a Siddharta a melodikus tömörség ápolása, a riffes torzítás kontrasztjának még erősebb hangsúlyozása, a szimfonikusság beemelése, a felismerhető énekkarakter és a hang feletti nagyobb kontroll felé fordult.

A „Smoke and Mirrors” George Lynch diadalmas visszatérésének tekinthető, amellyel a legendás „Wicked Sensation” végre méltó utódot kapott.

A Siddharta első albumának újrakiadása, amely a megjelenésével végleg megváltoztatta a szlovén rock mainstream arculatát. Az „Id” úttörő módon tár fel a rockról olyan nézeteket, amelyeket mi, szlovének korábban nem ismertünk.

A Sweet Sorrow a negyedik lemezével karrierje csúcsára ért!

Mindenesetre ez egy olyan album, amelyet a kísérleti, mégis befogadható zene rajongóinak hallaniuk kell.

Az „Absolute Greatest” egy meglehetősen felesleges próbálkozás arra, hogy a lehető legkönnyebben csalják ki a lehető legtöbb pénzt a Queen régi rajongóinak zsebéből, és mint ilyen, a lehető leggyorsabban a feledés homályába merül majd.

A This Is War, félrevezető címével együtt, csupán a külsőségek miatt bizonyítja a zenekar létezését, és a Leto testvérpár egotripjének kielégítésére kínál gyógyírt. Annyi rock van benne, mint amennyi tollat a béka a fején visel.

A Two Dogs Fuckin' címû debütalbummal, amely erõsen a rockos vizeken horgonyzik le, a Let 3 szilárd alapokat és remek ugródeszkát teremtett magának a további útjához.

A „Catharsis” nem jelent új lépést előre az Elisnek. A „Griefshire” (2006) továbbra is jobb lemez. Csak a „Catharsis” utódja fogja megmutatni, hogy sikerül-e a zenekarnak úrrá lennie az identitásválságán.

A „Nibelung” lemez lezárja a Siegfried koncepciózus történetet feldolgozó trilógiáját. Érettebb, előrelépő munka. Hiába a sablonokba ágyazottság és a kiszámíthatóság, sikerül elég változatosságot kicsikarnia.

A „Njord” érett, kiforrott album, eddig a legjobban csiszolt lemez abban a karakterben, amely a Leave's Eyes-t meghatározza. Ezzel az albummal a Leave's Eyes felzárkózott a gothic power metal műfaj fő képviselőinek élmezőnyéhez.