Előadó: Broken Lock
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 4.5/5
A Bela krajinából származó Broken Lock hét év után tér vissza a harmadik stúdióalbumával, amely a mélyen megszenvedett „Want To Exit This Ergastulum?” címet viseli. A zenekar 15 éves pályafutása alatt ez csak a harmadik stúdiómunkája.
Bár az alapanyag elemi szinten „más fajta” rockzene, a csapat nagy hangsúlyt fektet a dallamosság beépítésére (ami csak többszöri hallgatásra mászik be a bőr alá), valamint az erős drámai atmoszféra megteremtésére. A főbb motívumoknál nem időznek sokáig, ezért az album játékideje alatt rengeteg érdekes dolog történik. A srácok sziklakemény riffeket görgetnek, amelyek nehezen kerülik el a minimalizmus közhelyességét, ám ezeket összetett ritmikai textúrákkal verik meg (a nyitó Oh I, a Wish vagy a Lucrative Deals). Ha ehhez hozzávesszük a dinamikus, mozgalmas basszusmenetet, amely főleg a csendesebb, atmoszférikus részekben kerül kontrasztos kiemelésbe meleg, telt hanggal (főleg a záró Medea), már három kontraszt is összeállt (a gitár, a dob és a basszusgitár munkája), amelyek jó produkcióval egy újabb, rendkívül izgalmas és minőségi lemezt garantálhatnak, amely a Šentflorjanska-völgyben látta meg a napvilágot. A produkció pedig kiváló. Megragadta az élőséget, és kiemelte azokat a pontokat, amelyeknek az erős mondanivaló érvényesítéséhez ki kell tűnniük az albumon! Szóval igen! Az új lemez abszolút előrelépés mindkét elődjéhez képest, kifejezésmódban és produkcióban egyaránt. A Broken Lock az új albummal még világosabban megfogalmazta saját művészi lényegét.
Az alternatív beütést nagyrészt az ének adja. Kiábrándult hangú ének ez, amely megnyugtatja az egyszerű alternatív megnyilatkozások kedvelőit, ugyanakkor azokat is, akik kísérletezést, zenei egzotikumot és avantgárd próbálkozásokat keresnek. Ha itt például a kamniki Corkscrew-t hozom fel rossz példaként, akiknek a lemeze szó szerint ráerőlteti a hallgatóra a „másságot” (sajnos nem meggyőzően), a különbség az, hogy a Broken Lock egyetlen szemernyi zavarodottságot sem mutat: kifejezésmódjuk teljesen tiszta, pontosan ismerik és értik a saját vízióikat, amelyet követnek. Az ének érzékien újraéli a sorokat, és fontos elem, amely olyan valóságot lehel a mondanivalóba, ami sokkol, nyugtalanít, vagy egyenesen szólva: folyamatosan lefoglalja az album fogyasztóját. Rákényszeríti a hallgatót, hogy vele együtt fedezze fel a világot. Az éneket gyakran torzítóeffektekkel vezetik át, ami még jobban kiemeli a versszakok bizonyos pontjainak üzenetét (Chwrw).
A Broken Lock rutinos zenekar, és az album ezt egyáltalán nem rejti véka alá. Nem hebehurgya, vakmerően naiv lázadók, a feszült hangulatokat pedig higgadt, hullámzó, lassan fokozódó módon tudják felépíteni. Tipikus példa erre az Ignorant Devil, amely felfedező gitárdíszítésekkel, ismétlődő mintákkal nyílik meg, hipnotikus hangulatot teremtve, szinte olyat, mint amilyen a post rock bandákra jellemző. Az L1-ben sem veti magát a zenekar éhesen, torkaszakadtából a rockos pózolásba, hanem hagyja, hogy a dal kibontakozzon a mértéktartó és kiegyensúlyozott egyszerű gitármintákból, amelyek színesen térnek át a torzított hangzásról a tiszta, de reverbbel megtámogatott, ismétlődő mintákra. Az ének ebben a nagyon atmoszférikus-dinamikus meggyőzőerőben meghatározó építőelem, amely egyaránt lángol a finomságokban, ahol helyenként szinte már narrációként fűzi a sorokat, és a riffeken belüli robbanékony abrázióban. Hasonló trükköt, mint az L1-ben, használnak a Tunning Lower-ben is, de dallamilag arabeszket építenek a dal törzsébe, és a dolog megint sikeresen nyugtalanít, amikor megcsap a Balkán illata. Szóval ezen az albumon mindenképp több rejlik, mint amit a felületes, első „pillantás” észrevesz.
Ennek az albumnak, és vele a Broken Lock energiája különleges és ritka a szlovén környezetben. A Broken Lock nagyon erős a ritmusszekcióban, és a stúdióban is élőn játszik, a felépített atmoszférája sivár, kilátástalan, végzetes, minden illúzió nélkül arról, hogy az élet talán édes volna, vagy hogy az utunkat rózsák szegélyeznék. Az összetett textúrák és a vezető motívumok, amelyek szándékosan a hangok közötti hangokat keresik, helyenként kísérletezésként, vaktában játszásként hatnak, ami spontaneitás- és kiszámíthatatlanság-érzetet ad a lemeznek. De a dolog nem erőltetett, szépen folyik, van vezérfonala és motivikus értelme. A Chwrw egyszer sötét, szinte hátborzongató hangulatát egy nyugodt passzázs világítja át, mintha kisütne a nap, közvetlenül a refrén utolsó ismétlése előtt, ahol a zenekar egészen más rezgések felé vezeti a hallgatót.
Ez az album olyan dalokat hordoz, amelyeket tele marékkal „kikapcsolt” és váratlan motivikus fordulatok, különféle hangzások kipróbálása fűszerez, és a srácok az alacsony költségvetésnek a zenei művészetben rejlő, veleszületett tehetségük zsenijével dacolnak, ez pedig a Broken Lock szellemét építi. Vagyis hiteles ötletekkel. A zenekar tudja, hogyan tartsa meg az album mozgalmasságát és dinamikáját. Zseniális példa a Bleeding Hands, ahol a strófa és a refrén nagy funkcionalitású, kidolgozott, kompakt viszonyába a csapat még a dub zenei elemét is beleszövi. A Merlijn pedig a strófa és a refrén közti kontraszt erejével a leghatásosabban emelkedik ki az albumon.
A „Want To Exit This Ergastulum?” egyedi album, amely büszkélkedhet saját kifejezésmódjának egyedülálló, felismerhető arculatával, abban, ahogyan érzékeli és átadja azt az energiát, amit zenének hívunk. Ez egy olyan lemez, amelyet az összes építőeleme alapján nyugodt szívvel sorolhatunk az avantgárd, de legalábbis az art rock területére. Előremutatónak hat, felfedezőnek hat, művészien ötvözi a rock közvetlenségét és a kísérletezés érintéseit. Kiváló teljesítmény, egyedülálló jellemmel, amely magasan kiemelkedik a szlovén rockzene intellektuális átlagából. Olyan teljesítmény, amely felkeltheti és fel is kell, hogy keltse a külföld figyelmét, ahol reméljük, segít majd a zenekarnak törni a jeget a nemzetközi ismertség felé. Közben csak azt reméljük, hogy nem kell újabb hét évet várnunk az új Broken Lock albumra.
Felállás
Rihard Zupančič – ének, gitár
Janez Weiss – gitár, vokál
Jure Vlahovič – hangeffektek
Marko Brodica – basszusgitár
Julij Karin – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Dennis Breganovich (Kiki) – harsona & szintetizátorok a 4. és az 5. dalon
Produkció
Dave Collins
Dallista
1. Oh-I
2. Ignorant Devil
3. Chwrw
4. Bleeding Hands
5. Merlijn
6. Wish
7. L1
8. Tunning Lower
9. Lucrative Deals
10. Venice
11. Medea
