Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Leaves' Eyes
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2009
Hossz: 55:57
Értékelés: 3.5/5
A német – norvég szimfonikus gothic power metal formáció, a Leave’s Eyes – tagjai Liv Kristine, a Theater Of Tragedy egykori énekesnője és a német Atrocity tagjai – a harmadik stúdióalbumával végre bekerül azon zenekarok szűk élvonalába, amelyek a műfaj szekerét a legnagyobb erővel húzzák. Az Epica, a Within Temptation vagy a Nightwish rajongói bizonyára már hegyezik a fülüket.
Talán az Epica a Leave’s Eyes legközelebbi viszonyítási pontja. Mindkét zenekar erősen támaszkodik a szimfonikus hangszerelésre, és a tiszta női éneket „cookie monster” stílusú growlolással ötvözi. Míg az Epicánál ez gyakran afféle szabály, a Leave’s Eyes-nál a vokálok kombinálása nem elengedhetetlen. Még szerencse, mert Alexander Krull billentyűs, Liv Kristine férjének growlja inkább groteszk, mint félelmetes. Az ember szinte egy csúnyán megfázott Duffy Ducköt lát maga előtt, akinek a torkán akadt egy falat, és minden erejével azon van, hogy minél előbb megtisztítsa a csőrét, és kiszabadítsa a légző- meg a „nyelőutakat”. Ettől részben megsérül a második dal, a My Destiny, amely egyébként kiváló, dallamában optimálisan megformált, hangulatos, stadionra szabott refrénnel bír, míg a Ragnarok a refrénig teljesen elveszíti az addig felépített lendületet, és így némiképp elvéti a célját. Persze a zenekar fő attrakciója Liv Kristine éneke, amely remekül illeszkedik a dalok zömébe és szerkezetébe. Ezúttal a Leave’s Eyes azzal büszkélkedhet, hogy pályafutása során a leghatékonyabban sikerült ötvöznie a power metal dallamos ütőerejét a gazdagon strukturált szimfonikus hangszerelés atmoszférikus, epikus lüktetésével. Azzal is, hogy a „Njord” albumon képszerűen variálják a kiválasztott vezérmotívumokat, ami rendkívül fontos ahhoz, hogy felpezsdítsék a műfaji kalitkát, amelybe tartoznak. Ettől kap az album kívánatos dinamikai és hangulati hullámzást. A produkció kiegyensúlyozottan ötvözi a kemény riffelést a hang többi építőkövével (billentyűk, zenekari hangszerelés), és a zenekarnak sikerült megtalálnia az egyensúlyt a hangzást felépítő elemek kontrasztos együttélésében. Liv Kristine hangja futólag a Delain énekesnőjére, Charlotte Wessels-re emlékeztet, bár a két zenekar között jól érezhető a különbség abban, hogyan alakítják ki a szimfonikus gothic power metal nyomvonalát. A Leave’s Eyes még erősebben épít a szimfonikus hangszerelésre, és az egyes hangszereket is változatosabban használja ki.
Az albumon az egyik legerősebb refrénnel a balladás, melankolikus Irish Rain büszkélkedhet, ahol Liv Kristine hangja finoman beleolvad a szimfonikus folk-kozmetika (furulyák, vonósok, billentyűk) takarójába. A dal remek refrénjével az „Njord” egyik csúcspontjánál járunk. Mellé említeném a hasonló energiájú Scarborough Fair című dalt (fuvolás nyitódallammal) – bár ez nem lenne teljesen találó, hiszen Simon & Garfunkel-feldolgozásról van szó, amelyet réges-régen, az „Empire” (1990) idején az art metalos Queensryche is feldolgozott. Liv Kristine fontos tényező, mert kontrasztos szopránjával könnyedén átlép minden akadályt, és tollpihe-könnyedséggel, igen szerencsésen kelti életre az egyes érzéseket a dalok versszakaiban, így az album valóban „a fülnél fogva ragadja meg” a hallgatót, hitelesen és meggyőzően szól. Az album kissé veszít a lendületéből a már említett Ragnaroknál (a erőltetett „growlok” miatt), valamint a balladás Morgenlandban, aztán kitör az utolsó szakasz remek, tragikus viharában a The Holy Bond (ebben a dalban a metal ütőerő még a szimfonikus elemeken is felülkerekedik) és különösen a valóságos mini eposz, a Froya’s Teme révén, amely az album legváltozatosabb motívumvilágát és Liv Kristine refrénjeinek szikrázó kiaknázását hozza, a versszakokban pedig hangulatváltások követik egymást (az ember még a dekorációnak szánt „growlolást” is elviseli). A Froya’s Theme találó választás a „Njord” erősen atmoszférikus lezárásához.
Úgy tűnik, Alexander és Liv Kristine házassága mindennek ellenére hozzájárult a kötelék megerősödéséhez, a két személyiség jobb megismeréséhez, megértéséhez, és ahhoz, hogy a hangszerelés összeállításakor érzékeljék és konstruktívan figyelembe vegyék egymás ötleteit. Ez az elem is rendkívül fontos ahhoz, hogy egy zenekar még hatékonyabban határozza meg az album dalait, és ilyen kifejezett erővel – más szóval a kifejezésmód új minőségével – még könnyebben meggyőzze a hallgatót a stúdiókiadvánnyal.
A zenekar az albumon főként a közepes tempójú nyomvonalat követi, amely a Leave’s Eyes kifejezésmódjában a legtöbb drámai tragédiát szüli az album egészében, vagyis olyan tényezőt, amelytől a zenekar alapvetően azt várja, hogy optimálisan működjön. És ez sikerül is, több olyan elemnek köszönhetően, amelyeket ennek a kritikának a fenti bekezdéseiben már kiemeltem (a metal ütőerő és a szimfonikus változatosság helyes egyensúlya, karizmatikus szoprán ének).
A „Njord” érett, kiforrott album, eddig a legjobban csiszolt lemez abban a karakterben, amely a Leave’s Eyes-t meghatározza: a hat évnyi fennállás után, a harmadik próbálkozásra végre felzárkózott a gothic power metal műfaj fő és legminőségibb képviselőihez. A „Njord” ebben a műfaji keretben kétségtelenül magas kifejezőerejű mű, amely mindennek ellenére megőriz némi fejlődési tartalékot a jövőbeli továbblépéshez.
Felállás
Liv Kristine Espenæs Krull – ének
Alexander Krull – ének, billentyűk, programozás
Thorsten Bauer – gitár
Mathias Röderer – gitár
Alla Fedynitch – basszusgitár
Seven Antonopoulos – dob, ütőhangszerek
Produkció
Alexander Krull
Számlista
1. Njord
2. My Destiny
3. Emerald Island
4. Take The Devil In Me
5. Scarborough Fair
6. Through Our Veins
7. Irish Rain
8. Northbound
9. Ragnarok
10. Morgenland
11. The Holy Bond
12. Froya’s Theme
