Előadó: Vai, Steve
Kiadó: Favored Nations
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3.5/5
Steve Vai az európai filharmonikus termekből, amelyek a Visual Sound theories DVD-t jellemezték, visszatér a rockszínpadokra. Ezúttal a minneapolisi State theatre-t választotta helyszínül, annak a turnénak az egyik állomását, amelyen azután töltekezett fel, hogy másfél évig csiszolgatta a klasszikus zenekarral készülő lemezének anyagát (Rockline-recenzió ITT). Úgy tűnik, ebben leginkább a hegedűk nynyűgözték le, hiszen ez alkalomból két klasszikusan képzett hegedűst is meghívott a zenekarába: Alex dePue-t és Anne Marie Calhoune-t, aki épp a Jethro Tull turnéjáról tért haza. Így meglehetősen sajátos és igen igényes zenei hangulatot teremtett, amely minden bizonnyal nem fog tetszeni az összes rajongójának. Bár a közönség hozzászokott a mindenfajta kísérletezéshez (amelyben, őszintén szólva, Vai gyakran túlságosan is a legendás Zappa újszerű megoldásaira támaszkodott), a virtuóz most mesterét és saját magát is túlszárnyalta, és szem elől tévesztette a zene alapvető értelmét: olyan hanghullámokat kelteni, amelyek kellemesen rezgetik a dobhártyát, az agyban pedig – ahová a hallócsontocskák idegi ingerként juttatják el őket – jó érzést ébresztenek. Hasonló szemrehányást persze számos hazai és külföldi előadónak is tehetnénk, de egészen más okokból.
Természetesen a laikusok sem mondhatnák, hogy a zene, amit Vai az új CD-n és a dupla DVD-n kínál, idegesítő vagy hallgathatatlan volna. Messze nem az. Egyszerűen olyan szokatlan és bizarr, hogy teljes koncentráció nélkül nehéz befogadni. Miután a mester az életében már mindent megcsinált, a kísérletezés szigorú útját választotta, amelyet olykor csak néhány kiszámítható technikai séma korlátoz, azok, amelyekkel Vai a nyolcvanas években híressé vált. Ezekben a kilengésekben ezúttal a gitárjához csatlakozik a két említett hegedű, amelyek – sebészi pontosságuk ellenére, amellyel követik a mester villámgyors futamait – teljesen feleslegesnek tűnnek. Az ilyen zűrzavar szép példája az első három szám, amelyek egyetlen fénypontja az átlátszó, fluoreszkáló Ibanez 20th Aniversary Jem, csakhogy ezt a CD-változat tulajdonosai sajnos nem csodálhatják meg. Bár Vai a két hegedűssel együtt rengeteg időt fordított arra, hogy ezt a klasszikus hangszert dinamikában és mechanikában is a gitárhanghoz igazítsa, ez csak részben sikerült neki. Elsősorban a végeredmény miatt. Alkotott ugyan valami újat és merészet, és ezzel ismét beírta magát a rockavantgárd csúcsára, de eközben – ahogy mondtuk – olyan hangszerelést választott, amelynek keveréke nem kínál túl szerencsés hangképet.
Így aztán a Paint me your face, a Now we run és az Oooo különösebb hatás nélkül, szokatlan ütemeivel elszáguld mellettünk. Az igazi zene csak a Tender Surrender-rel indul, de Vai hamarosan elrontja a Fire wall énekével. Ez nem is rossz, sőt egy Plestenjakhoz képest egyenesen átlag feletti, de Vai egyszerűen nem Hendrix vagy Stevie Ray Vaughan, akik a nyilvánvaló gitáros erények mellett elismert énekesek is voltak. A zenekar, amelyet Vai ezúttal összeállított, szintén nem tartalmaz csengő neveket, mint például az, amelyik a Live at the Astoria DVD-n szerepel, ahol Billy Sheehan és Tony MacAlpine mesterségében gyönyörködhettünk. Ebből a 2001-es csapatból az egyetlen tag, akit Steve magával vitt Minneapolisba, a szerény Dave Weiner, aki viszont a szólószámaiban sem nyújt kiemelkedőt.
A Where the wild things are koncertnek persze megvannak a maga fénypontjai is. Ezek többnyire a második lemezen vannak, ahol néhány klasszikust találunk, például a The audience is listening-et, a Liberty-t és az Answers-t, az est csúcspontja pedig a megszellemült Whispering a prayer és a For the love of God. Ez a szerzemény, amely mára Vai repertoárjának védjegye, egyben az egyetlen szám, amelyben Anne Marie Calhoun hegedűje igazán életre kel, és fején találja a szöget. Az anyag többi részével ellentétben úgy tűnik, mintha a For the love of God hegedűre íródott volna, hiszen lágy és kifinomult vonalai tökéletesen illeszkednek e hangszer lehetőségeihez. A koncertet ezenfelül a teatralitás bőséges adagja jellemzi, amilyet a The murder, valamint Vai szkeccsei és felkonferálásai kínálnak, de ezt – ahogy mondtuk – csak a DVD-változat vásárlói élvezhetik.
Rengeteg szórakozást kínál a bónuszanyag is. Itt interjúk között böngészhetünk a zenekar összes tagjával, megtudhatjuk, hogyan zajlottak a turné előkészületei, mókás pedig Steve új stomp boxának, a Jemini distortionnek a bemutatója is. Ebben a részletben Vai vicces párbeszédben önmagával mutatja be a dobozka hangzási lehetőségeit, amelyet az Ibanez mérnökeivel közösen tervezett, és (elég borsos áron) nálunk is megvásárolható. Felismered a jellegzetes swirl mintájáról, amely a hétjátékos Jem UV77-esét díszíti a Passion and warfare borítójáról.
A Where the wild things are így afféle kísérleti kitérő, amelyet Vai Trout mask replica-jának (Captain Beefheart) vagy Ummagumma-jának (Pink Floyd) is nevezhetnénk. Elsősorban érdekesség, vagy ha merészebbek vagyunk, anomália a nagy gitáros amúgy is szokatlan zenei vándorútján. Bár alkotásaiban sosem a hagyományos megoldásairól volt híres, mindig megtalálta a megfelelő megoldásokat, amelyek a saját poétikája keretében megfelelően, de legalábbis elfogadhatóan működtek. A Wild things ennek az elfogadhatóságnak a határán áll, és remélhetjük, hogy Vai nem veti magát innen a fejvesztett kísérletezés szakadékába, minden elképzelhető hangzási lehetőséget és dimenziót kipróbálva, hanem visszatér a zene útjára, amely nem konvencionális voltában is kellemes lehet a fülnek. Ahogy Mozart egykor mondta: „A zene dallam, és a dallam zene.”
Felállás
Steve Vai – gitár, ének
Alex dePue – hegedű, billentyűs hangszerek
Anne Marie Calhoun – hegedű, billentyűs hangszerek
Brian Beller – basszusgitár
Jeremy Colson – dob
Dave Weiner – gitár
Produkció
Steve Vai
Számlista
1. lemez
1. Paint me your face
2. Now we run
3. Oooo
4. Buliding the church
5. Tender surrender
6. Band intros
7. Fire wall
8. The crying machine
9. Shove the sun aside
10. I’m becoming
11. Die to live
12. Freak show excess
13. Apples in paradise
14. All about eve
15. Gary 7
16. Beastly rap
17. Treasure island
18. Angel food
19. Earthquake sky
2. lemez
20. The audience is listening
21. The murder
22. Juice
23. Whispering a prayer
24. Taurus Bulba
25. Liberty
26. Answers
27. For the love of God
