Előadó: Sin Story
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 48.00
Értékelés: 2/5
A „Paths of Civilization” a tengerparti nyavalygósok, a Sin Story debütalbuma: a srácok szívesen okádnának tüzet, de időnként csak egy-egy kis metánfelhőt sikerül „szabadon engedniük”. Az előbbi sikeres véghezviteléhez egyszerűen krónikusan hiányzik belőlük a karakter, a tudás is, a maguk módján. A Sin Story tagjai szeretnek nyavalyogni (bár isten tudja, min), szeretnek dühöngeni, fenyegetőzni, és közben szeretni is, miközben megpróbálnak valami teljesen egyedit, másmilyet összehozni. A próbálkozás eredménye egyértelmű. Miközben a Sin Story pánikszerűen botladozik a zenei infantilizmus tünetei között, és figyelmen kívül hagyja a saját zenei irányért kiáltó hívásokat, már az első nekifutásra a vesztébe kövezi az útját. Sok szerencsét, fiúk!
A „Paths of Civilization” baja abban rejlik, hogy a srácok a pubertáskort erőszakosan és elég pimasz módon átugrották, az aknés korrózió jelei pedig az arcukon, a sápadt orcájukon értelemszerűen mélyen elásva maradtak az aktuális rockos irányvonal nem éppen vonzó homlokzata alatt, amelyet ráadásul a közel sem ideális produkciós csomagolás is súlyosbít, így az minden hitelességtől megfosztva marad. A Sin Story az már számtalanszor hallott hangulati manőverezéssel próbálkozik, amely kizárólag a rockkal rokon műfaji árnyalatok váltogatására épül, leggyakrabban grunge-os és alter rockos nézetek között, de gyakran kikacsintanak a könnyebben emészthető, popos irányultságú zene felé is. A kivitelezésben amúgy is barokkosan megrakott falatot a srácok ráadásul még a zenei tevékenység rendkívül zavaró bonyolításával is megterhelik, amely az album egyébként meglehetősen kellemesen megalkotott alapmotívumainak többségéből ellenőrizetlenül burjánzik elő.
A mindenfelé tapogatózás, az egészséges tájékozódási érzék hiánya, amellyel a Sin Story hiába nyomogatja a nonkonformizmus gombjait, nem lelkesít. Épp ellenkezőleg: hiteltelennek és olcsónak hat. Az album közös nevezője így valahol a „generikus” kategóriájában landol. Éppen ezért a „Paths of Civilization” nagyrészt egy négyfős banda naiv kamaszrituáléjaként szól, amely minden áron minél látványosabban akarja belezsúfolni a zenei hatások széles palettáját az egyes dalok alapszerkezetébe. A „Not This Time”, a „Once More” vagy a „Deaf Wall” hasonló pillanatai ugyan sejtetik a Sin Story kollektíva kézzelfogható lehetőségeit, de sajnos túl gyorsan felülkerekedik rajtuk a stilisztikai kidolgozatlanság és az album többi részének krónikus zenei éretlensége. Ehhez jön még az angol nyelv rendkívül zavaró kiejtése, valamint a két fő énekes gyakori és még kevésbé tiszta kiesései (az album e téren különleges „csúcspontját” a záró, teljesen fölösleges akusztikus bónuszdal, a „The Circle” adja). Teljesen nélkülözhető!
Felállás
Alan Potočnjak: ének, gitár
Aleksander Družina: ének, gitár
Marko Loredan: ének, basszusgitár
Davor Klarič: dobok
Produkció
Gabriel Ogrin
Dallista
1. Artificial Movements
2. Not This Time
3. Back To My Life
4. Downfall
5. Chances Gone
6. Can I Charge
7. Deaf Fall
8. Is It Just Me
9. World Of Lies
10. Reasons Falling Apart
11. Once More
12. Sadness Will Smile
13. The Circle (bonus)
