Előadó: Mastedon
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 59:53
Értékelés: 5/5
Közel 20 év után a testvérpár, John és Dino Elefante úgy dönt, kiadja a Mastedon harmadik stúdióalbumát. Hogy honnan jön a név, azt nem kell találgatni: a két úr vezetéknevéből. Na jó, majdnem, hiszen a „masztodon” az elefántok ősei közé tartozó, kihalt állatfaj, amelynek maradványait 1964-ben a Velenje melletti Škalén is kiásták. De térjünk vissza a paleontológiától inkább a zenéhez!
John és Dino Elefante igazi zenei mesterek, akik 1989-ben és 1990-ben jelentették meg a Mastedon első és második lemezét. A amúgy remek debütálás, az „It’s A Jungle Out There” még a melodikus rock színezetű dalok között ingadozott, de ezzel megalapozta a műfaj egyik klasszikusát, egyúttal a keresztény (white) rock egyik központi albumát, a „Lofcaudio”-t (1990), amelynek ott kellene lennie a melodikus / AOR-rock tökéletesség kiapadhatatlan birodalma minden igazhitű védelmezőjének gyűjteményében.
Eltelik közel 20 év. A lemez szereplői ezalatt művészileg megérnek. John és Dino így újra felfedezi a szerves, meleg hangzás kifejezőerejét. A „Lofcaudio” csiszolt hangzásába visszatér a Hammond-orgona és más, a zongorához közelebb álló hangszínek melege. A gitárriffek a hangképben visszafogottak, nem ők viszik a prímet, mégis fontos, masszív hátteret építenek. Ez a háttér kiváló például a Slay Your Demons című dalban, amelyen keresztül a zenekar egy arabeszket fektet le, és ez (hangszeres szempontból) hajtja a dal tartalmát.
Érdekes, hogy a Mastedon tagja a harmadik lemezen is Dave Amato a REO Speedwagonból, akire ezúttal csak a gitározás hárul, pedig az első és a második Mastedon-albumon bebizonyította, milyen kiváló énekes. Most viszont gitárral közreműködik a lemezen a Kansas egykori vezéralakja, Kerry Livgren is. Rögtön adódik a kérdés: hasonlít-e a Mastedon „3” bármiben a Kansasre? Nem igazán, de amikor eljutsz a 10 perces eposzig, a One Day Down by the Lake (See You Real Soon)-ig, amely gazdagon mozgalmas, a Mastedon-zene egyes építőköveinek kínálta színes kollázsokban vibránsan lélegzik, és mennyei a produkciója, egyértelmű a dolog. Bizonyos hangszerelések csak Livgren fejéből pattanhattak ki. Ez az album progresszív pillanata. A harmonikus háttérfüggönyt építő grandiózus hangzás valóságos kis iskola arról, hogyan lehet drámai, ünnepélyes hangulatot teremteni. Többszólamú gitárvonalak és billentyűk harmonizált háttere. Rájuk fektetett gitárdíszítések áradata. Dinamikus, terjedelmes basszusvonal csordultig tele dallammal, aktív dobjáték. Minden kiválóan összefonódik, és épp a megfelelő munkahőmérsékletre van felfűtve.
John Elefante énekhangja makulátlan. Jellegzetes soulos színezet, amelyet ügyesen használ az énekvonalak megmozgatására: erősen dallamos hang, robbanékony, szikrázó és parancsoló, a csendesebb részeknél viszont bőr alatt kifinomult és kézzelfoghatóan érző. Hallgatva mindig a Toto énekese, Bobby Kimball ugrik be. És vicces: John egyszer még ajánlatot is kapott, hogy csatlakozzon a Totóhoz.
Ha 1989-ben a zenekar hangja hidat jelenthetett a „Drastic Measures” (a második lemez, amelyen John Walsh helyét pótolta a Kansasben) és a keményebb keresztény (white) rock vonal együttesei, a Stryper, a Whiteheart, a Guardian, a Petra vagy az Idle Cure között, a „3” című album, vagyis a Mastedon 2009-es arca teljesen önálló, és kiszabadult minden műfaji összehasonlítási magból. Ami közös ezekben az együttesekben, az a versszakokon át hirdetett prédikáció. Szóval igen: a „3” ebből a szempontból a keresztény rockhoz tartozik. És igen: John Elefante és Neal Morse (ex-Spock’s Beard) a MySpace-en haverok!
Mégis könnyű észrevenni a harmadik szám, a Nowhere Without Your Love „Boston-es” refrénjének dallamívein, a kidolgozott ének-harmóniákon a teljes kiteljesedett tökélyt. Ha a „3” csiszolt slágerét keresnéd, amely a nyolcvanas évek végi aranykor AOR- vagy arénarock-rádióhullámait töltené be, figyelj a You Can’t Take Anything kompakt refrénjének tökéletességére, és az asszociációk akár egészen az 1988-as évig, a Mastodon arénarockos, „lüktető” slágeréig, a Get Upig vezethetnek vissza.
Röviden: minden itt van. Az ihlet, a kompakt, magas hangulatú dallamok átadásának kiváló ötletei, amelyeket a Mastedon a gazdag tudás és a mesterségbeli ismeretek révén maximálisan kamatoztat. A masszív hangfüggöny háttere teljes harmóniáival az album első másodpercétől az utolsóig nem enged lélegezni. Végigfut majd rajtad a hideg, ha csak egy kicsit is fogékony vagy arra a varázslatra, amelyet a legtisztább vérvonalú műfaj AOR-/melodikus rock megközelítése kínálhat (persze 2009-re értve!). Ez a megközelítés ma a föld alá szorult, de ebben a föld alatt az észrevétlenség éveiben művészileg érett, felnőtt, és a zenei kifejezés új minőségi arcává nőtt. A középtempós Lying biztosan leszedi innen a desszert tetején a habot, de a kompakt, tömör dalok között, amelyek azon versengenek, melyik veszi át a vezetést a tökéletesen megfűszerezett refrénekben, nehéz csúcspontokat kiemelni. Kivéve a már említett 10 perces eposzt, amely viszont, ahogy mondtam, kilóg a sorból, mert érződik rajta a Kansas íze. A többi, rövidebb dal olyan refrénekkel nyűgöz le, amelyek sorra ugyanazon elv szerint épülnek fel, mégis rendkívül jól elhatárolódnak egymástól motívumaik révén. Ez a garanciája az album magas dinamikájának, amelyben a színpadias, sokrétű hangulati állapotok egy pillanatra sem lankadnak. Akár a nyitó Revolution In Mind, akár a lemezt záró That’s What You Do.
Érdekes, hogy a zenekar úgy döntött, feldolgozza a Kansas klasszikusát, a Dust In The Wind-et, amelyben az album során egyetlen alkalommal lépnek előtérbe az akusztikus kollázsok. Mindenesetre ez ismét csúcsteljesítmény, de az eredeti nagyságának érinthetetlenségével így sem tud versenyezni. Ettől függetlenül a többi anyag olyan szerzői és produceri tökéletességgel van kifaragva, hogy nem szűnik meg jutalmazni a hallgatót. Az album tiszta ötösre van faragva. Tetőtől talpig. Mint ilyen, a 2009-es év egyik csúcspontját jelenti a melodikus rock lemezkiadásai terén!
Felállás
John Elefante – ének, ritmusgitár, billentyűk
Dave Amato – szólógitár
Kerry Livgren – szólógitár
Dino Elefante – kiegészítő gitárok, akusztikus gitár, vokál
Anthony Sallee – basszusgitár
Dan Needham – dob
Producer
John Elefante
Számlista
1. Revolution of Mind
2. Slay Your Demons
3. Nowhere Without Your Love
4. One Day Down by the Lake (See You Real Soon)
5. Water Into Wine (Fassa Rokka)
6. Questions (It’s About Time)
7. You Can’t Take Anything
8. Lying
9. The Western World
10. That’s What You Do
11. Dust in the Wind
