Előadó: Siegfried
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 43:19
Értékelés: 3/5
A Siegfried Ausztriából származó banda. Tizenegy éves, a „Nibelung” pedig a harmadik lemez a Nibelung-gyűrű történetét feldolgozó sorozatban. Vagyis a zenekar harmadik albuma – amely, ha őszinték akarunk lenni, igencsak hosszú szünetet tartott 2003, az „Eisenwinter” megjelenése, és 2009 között – lezárja a germán mitológia hírhedt történetének teljes koncepcióját, amelyet előtte már számos művész feldolgozott. Alkotói ihletet merített belőle Richard Wagner („Der Ring des Nibelungen” operatetralógia), a német, teutonikus old school metal fanyalgó favágói, a Grave Digger („Rheingold”, 2003), valamint Fritz Lang, aki 1924-ben két rövid, néma filmet rendezett belőle („Die Nibelungen” duológia).
A Siegfried nem fedez fel semmi újat. A dalok power metal alapokra épülnek. A gitárriffeket dupla basszusdobos támasztja alá, amely előszeretettel gurul gyorsítva a dalok „alvázaként”. Ezt gyakran „megszakítják” közepes tempójú vagy lassított részek (Saschsensturm).
A banda azonban hangszerelés terén nem ül a babérjain. Az epic power metal alapjaiban a Siegfried kezében is elkopott, agyonrágott forma, amely nem mond újat. A zenekar ezzel nem is törődik, mert hisz a munkájában. Nos, a „Nibelung” esetében a Siegfriednek – a szűk műfaji keretek ellenére – sikerül annyi mozgásteret kijátszania, amely hallgatás közben valóban művészi értelmet ad a lemeznek, és üzenetével is meggyőz. Ezt a szükséges felpezsdítést az alap műfaji sablonon a Siegfried főként három vezető énekessel éri el, akik a lemez koncepciós hátterének szerepei szerint váltogatják egymást. Van tehát női tiszta ének, amelyért Sandra Schleret felel (aki a gothic power metalos Elis énekesnője is), férfi tiszta ének, amelyet Werner Bialek ad hozzá, és torzított ének, vagyis népiesen „károgás”, amely mögött a főnök, Bruder Cle áll. A három énekes miatt a Siegfried szeptett!
A három ének bepillantást enged a német nyelvű szövegek sebezhetőségébe és előnyébe. A legtöbb dallamot ebben a tekintetben a női ének adja, míg a férfi tiszta ének hozza a legkevesebb hitelességet. A „károgás” a német szövegekkel a „Nibelung” lemezen valójában a leglelkesítőbb, még ha olykor színpadiasan gyerekesnek (szinte nyafogósan groteszknek) hat is a lemez koncepciójának életre keltésére tett erőlködésében. Ennek ellenére a három ének összefonódása a fő forrása annak a változatosságnak, amelyre a „Nibelung” lemeznek szüksége van. A hatéves szünet is kétségkívül hasznos volt, hiszen a Siegfried ez idő alatt alaposan megszűrte az ötleteit, és a legcsiszoltabb dalformákat választotta ki a további hangszerelésre. Ez utóbbiak színes szimfonikus megoldásokkal öltöztetik a gitárfrázisok alapformáját: az epikus vonósrobbanásoktól egészen a klasszikus zongora egyszerű hozzáadásáig (a lemez csendesebb pontjain).
Érdekes, hogy a Fafnir például annak a demófelvételnek a vezető dala, amely „Fafnir” EP-ként már 2000-ben megjelent. A zenekar értelemszerűen beépítette az EP egyes dalait a három lemezre épülő koncepció története szerint. A Fafnir a lemeztrilógiában csak a harmadikon, vagyis a „Nibelung” albumon talált helyet. Érdekes összehasonlítani az új változat hangszerelésének érettebb továbbfejlesztését a régivel.
A lemez érdekesebb gitárfrázisai közül érdemes kiemelni a vezérmotívum merész párosítását a három énekes vokális megközelítéseinek összefonódásával a Die Prophezeiung című dalban, ahol a drámaian sötét hangulat összességében a legerősebben hat az egész lemezen! A banda a továbbiakban is hatékony hangulathullámzást tart fenn a Brunhild refrénjén belül (Sandra vezető éneke az átlag fölé emeli a dalt)!
A „Nibelung”, amely lezárja a Siegfried koncepciózus történetet feldolgozó trilógiáját, érettebb, előrelépő lemez. Hangszerelés, kidolgozott tömörség, a sokféle hangulat meggyőző megteremtése és a lemez gonoszul sötét atmoszférája tekintetében egyaránt. A kiszámítható forma ellenére sok érdekes, élvezetes órácskát kínál a műfaj rajongóinak, így minden kipróbálást megér.
Az osztrák bandák többségének szűkös, sivár mondanivalójához képest a Siegfried a „Nibelung” lemezzel bebizonyította, hogy az epic power metal műfajában az északi szomszédunk zenekarainak minőségi átlaga fölé tartozik. A metalban az osztrákok például csak tanulhatnának a szlovénektől – illetve fordítva: nálunk tanulhatnánk tőlük. A gond csak az, hogy Ausztriában a pénz megtalálja a helyét a metalzene támogatásában, nálunk viszont sajnos többnyire nem a metalzene védelmét szolgálja. Így az osztrákoknak ott van az erős Napalm Records, amely olyan bandákat is képes támogatni, amelyek mondanivalójukkal teljesen a levegőbe lőnek, a szlovén metalbandáknak viszont a puszta túlélési akaratra és a saját, úgyis alaposan megtépázott zsebükbe nyúlásra támaszkodva kell törtetniük! De ez már egy másik idők meséje.
Felállás
Sandra Schleret – ének
Werner Bialek – ének
Bruder Cle – ének
Daniel Bachmaier – gitár, billentyűs hangszerek
Hannes Krause – billentyűs hangszerek
Roland Wurzer – basszusgitár
Moritz Neuner – dob
Produkció
Alexander Krull
Dallista
1. Der Ring der Nibelungen
2. Fafnir
3. Die Eisenfaust (Alberich)
4. Die Prophezeihung
5. Brunhild
6. Sachsensturm
7. Totenwacht
8. Der Todesmarsch
9. Die Götterdämmerung
