Előadó: Divje Jezero
Kiadó: DivjeJezero Records
Megjelenés: 2009
Pontszám: 3/5
2008 elején Idrijában újabb zenekar látta meg a napvilágot, amely a műfaji fúzió híve – a Divje jezero. A három ígéretes zenész az instrumentális muzsikánál maradt, a hangzásukban leginkább a jazz és a rock keveredésével találkozunk, sok funk-, reggae- és blueselemmel fűszerezve, de ahogy ők maguk mondják, a stílusokkal nem foglalkoznak, és nem is korlátozzák magukat. 2009 márciusában vették fel a debütalbumot, amely szemléletesen mutatja be a zenei elképzeléseiket. A zenekarhoz nemrég billentyűs is csatlakozott, aki biztosan egy újabb dimenzióval gazdagítja majd a bandát és a zenei kifejezésmódjukat.
A bemutatkozó lemezen nyolc szerzemény hallható, köztük két feldolgozás, amelyeket a jazz és a rock fúzióján keresztül értelmeznek újra. Az albumon rengeteg hatást lehet felfedezni, a jazzmesterektől (Billy Cobham) a progresszív és klasszikus rockerekig (Rush, Yes). Hogy melyikből van több, azt értelmetlen firtatni, bár tény, hogy a lemez kicsit rockosabb „végeredményt” kapott. Ez már a nyitó „2D”-nél érződik, ahol a keményebb zenei árnyalatok dominálnak, úgyhogy a szám inkább progresszív rock, mint jazz fusion. A „Big Foot”, a kétdimenziós nyitány utódja, ismét rockos megközelítéssel dolgozik, ami azért tele van „groove”-val és jazzes gitárbetétekkel. A „Kapljica” kicsit kilép a korábbi tételek „egyformaságából”, mert valamivel lassabb, dallamosabb és tisztább az előzőeknél, és nem bújik el a torzított hangzás mögé. A nyitány egy kicsit még zornos is, ha John Zorn „The Dreamers” vagy „O’o” albumát hallgatjuk. A „Kobilca” szintén közelebb kerül a jazzstandardekhez, főleg a találó ambient játéknak köszönhetően, bár a gitár még mindig rockos dallamokat „gyújt rá”. Vannak azonban részek, amelyek túl sokszor ismétlődnek, és többszöri hallgatás után kifulladnak. Ezt követi a „Rozina” – két kultikus rajzfilmdallam feldolgozása, amely a Pink Panther és a The Adams Family témáiból font koszorút tartalmazza. Az egyik dallamból a másikba érdekes az átmenet, a jazz-rockos íz pedig kiváló előadói képességről árulkodik. A „Mejour” visszatér az első két szám középszerűségéhez, ahol ismét a rockos egyszerűség győz a jazzes összetettség felett. A „Groove” rendkívül hasonlít a korábbi számokra, a torzítás és az egyes gitárbetétek sajnos nem különlegesek, így a „Mejour” elvész a másolatok tömegében. Annál kellemesebb meglepetés viszont a „Šnita kruha”, amely megtöri az egyhangúságot, és igazi jazz fusion szerzeményként mutatkozik be, hiszen több benne a kreativitás és az ötlet, mint az elődeiben. A kiváló jazzes bevezető etnós számba megy át, amely remekül olvad egybe a torzított gitárral. Ezúttal a zenészek valóban megértették a fúzió lényegét, és az eredmény a lemez zenei csúcspontja. A záró szerzemény, a „Jean Pierre”, a második feldolgozás, Miles Davis azonos című eredetijének rock’n’rollos változata country beütéssel és közbeékelt „spacy” gitáreffektekkel, amelyek még egy érdekes értelmezést tesznek színesebbé.
„All in all”, ahogy a nagy tó túlpartján mondanák: ez több mint tisztességes debütálás. A zenekar még keresi az igazi hangzását, egyelőre talán a kreativitásból és az ötletekből is hiányzik egy kevés. A számok ugyanis elég hasonlítanak egymásra, túl sok az ismétlődő „riff” és a darabok közötti sablon. Azért vannak meglepetéseik, főleg a „Šnita kruha” és a „Jean Pierre” feldolgozás, de a trió még messze nem érte el a benne rejlő lehetőségeket. Talán az új billentyűs hoz majd változatosságot, mindenesetre érdekes lesz figyelni a tavi vadlányok… vagyis a Divje jezero további lépéseit.
Felállás
Aleš Golja – elektromos gitár
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dob, ütőhangszerek
Produkció
Divje jezero
Számlista
1. 2D
2. Big Foot
3. Kapljica
4. Kobilca
5. Rozina
6. Mejour
7. Šnita kruha
8. Jean Pierre
