Előadó: Rammstein
Kiadó: Universal Music Group
Megjelenés: 2009
Játékidő: 46:06
Értékelés: 3.5/5
Ha meghallgatod az új Rammstein-albumot, a zenekar hatodik egymás utáni lemezét, a „Liebe Ist Für Alle Da”-t, el sem hiszed, hogy közte és az előző, „Rosenrot” (2005) között négy bő év telt el. Ebből már sejthető, hogy a Rammstein ezalatt egy hajszálnyit sem változott.
A „Liebe Ist Für Alle Da” is hordozza az összes védjegyet és felismerhető Rammstein-ismertetőjegyet, amelyeknek köszönhetően a fiúk ekkora, tömeges népszerűséget értek el. Főleg a szülőhazájukban, Németországban és a környező országokban. Teutón természet! Fékezés nélkül. Morbid, sötét hangulat. Afféle vad humor, mögötte az igazi sváb „favágók” repkedő fűrészporával. Primitív megközelítés, de olyan, amely mindig a szög fejét találja el, és eléri a célját.
Vicsorgó riffekből épített masszív hangfal, amely egy szempillantás alatt megragadja és megrázza a hallgató fülét, ambient szintikkel, egyszerű ritmusokkal, amelyeket gyakran ritmikai minták támasztanak alá, és ezek tökéletes pontosságot diktálnak. Figyelem! Mindez mögött németek állnak, és a németek mindig szeretik, ha a karórájukon pontosan állnak a mutatók. Az egészre egydimenziós baritonmorgás, recitálás, diktálás rakódik rá, természetesen németül. Bármilyen más nyelv használata a Rammstein-féle zenei hangszerelés mellett ugyanis csak a zenekar összes védjegyének kifakulásához és felhígulásához vezetne. A vokál interpretációja ezúttal is az az elem, amely a felismerhetőség, az érdekesség terén a győztes pontokat hozza a zenekarnak, és az album teljes figyelmét magához vonzza.
A Rammstein megmarad minimalistának, aki megfontoltan fukarkodik a hangnemekkel. Ennél több meglágyítaná a riffelő eszterga dominanciájához fűződő általános hűségüket. Fontos tényező, amely megtöri ezt a szűkösséget, ha csak a maga szűkösségével is a szintik használata. Ebben az elemben minimális hangzásbeli eltérés vehető észre az előző albumokhoz képest. A billentyűk ugyanis a Rammstein-karrier során most kínálják a legnagyobb változatosságot. Bár a minimalista trükkök tömörségét szolgálják, a számok között különböző megközelítések figyelhetők meg. Jobban, mint valaha. Ez azonban semmiben sem hoz forradalmi fordulatot a zenekar hangzásában és stílusában. A Haifischben például erősen jelen van a szimfonikus hangszerelés, a gyorsan megvesztegethető kalandként ható Pussyban pedig egyértelműen megmutatkozik a nyolcvanas évek new wave-korszakának szintetizátoros adóssága. Ez utóbbi az arénás refrénnel teljes mértékben eléri a célját mint kidolgozott sláger, amely azonnal a bőr alá fúródik a hallgatóban.
Mivel a Rammstein soha nem tartozott a jó zenészek közé, főleg ha a technikai tudásukat vesszük górcső alá, a zenéjük nagyban függ attól a sikertől, amelyet a jellegzetes, felismerhető hangulat megteremtésével kell elérniük. A számok hangszerelése így nem mindig felel meg ennek a atmoszférának az optimális kihasználásához. Ezért a dalok az új albumon is ingadozó színvonalúak. Ebből a szempontból különösen felszínes a Roter Sand, ahol a hozzáadott fütyülés, amely inkább idegesít, mint lelkesít, arra emlékeztet, hogy a minimalizmus német megközelítései néha igazán „parasztosan” laposak is lehetnek. A morbid humor vad szatírája, amelyet például a B********, a Mehr és a Wiener Blut áthatóan morgó baritonvokálja ér el, ügyesen kihasználja a sokkhatás adu ászát, amely elfedi az egyes vezérmotívumok felszínes hangszerelését. Ugyanakkor itt vannak ismét a győztes dalok is, ahol az óriási, acél gyári dugattyúk hatalmas ütései és lüktetése a kengyeleken azt a jellegzetes, harapósan mohó érintést hozza létre, amitől libabőrös leszel. Ilyen például a nyitó Rammlied, amelyet az Ich tu dir weh és főleg a Waidmanns Heil követ (az album nyitó szakaszának rendkívül intenzív sorozata). Meg a már említett Pussy, ahol gúnyosan használnak angol verseket a német recitálás prizmáján át. Képzeld el, hogy a „Terminátor” figurájának, Schwarzenegger hangi-vokális mátrixával beépített mikrochippel, használható robotnemi szerve nő (vagyis egy igazi „pornósztár”). A zenekar az album címadó számának agresszíven skizofrén támadásával is képes megtartani ezt a magas intenzitású fejlődési szintet.
A Rammstein továbbra is hiteles hülyéskedő marad, aki alkotói ihletének zömét a gazdag szexuális fantázia perverziójából meríti, és ebben a történetben az új albummal is győztesként kerül ki. A sokkhatás ismét optimálisan beültetett elem, és mint a masszív, morbid atmoszféra fő megteremtője, hatékonyan felülemelkedik a hangszerelés és a megközelítések réseit, amelyeket a minimalizmus időnként magával hozhat. A Rammstein az új albummal is hű marad a saját prédikációjához, és ebből a szempontból nem tér el a „Mutter” (2001), a „Reise, Reise” (2004) vagy a „Rosenrot” (2005) energiájától. Őket pedig a hűséges rajongótábor így szereti a legjobban. Ezért marad friss a zenekar megközelítése a „Liebe Ist Für Alle Da” albumon is, hiszen egyedi, csakis a zenekarra jellemző. E logika szerint a jövőben sem kellene sokat változnia.
Felállás
Till Lindemann – ének
Richard Z. Kruspe – gitár, vokál
Paul Landers – gitár, vokál Christian Lorenz – billentyűk, programozott minták
Oliver Riedel – basszusgitár
Christoph Schneider – dob, ütőhangszerek
Producer
Jacob Hellner & Rammstein
Számlista
1. Rammlied (5:20)
2. Ich tu dir weh (5:02)
3. Waidmanns Heil (3:33)
4. Haifisch (3:45)
5. B******** (Bückstabü) (4:15)
6. Frühling in Paris (4:45)
7. Wiener Blut (3:53)
8. Pussy (4:00)
9. Liebe ist für alle da (3:26)
10. Mehr (4:09)
11. Roter Sand (3:59)
