Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: Sony BMG
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3/5
A Judas Priestet nem kell külön bemutatni. Ők azok, akik a heavy metalt trónra ültették. Az „A Touch Of Evil: Live” egy koncertalbum, amely a Judas Priest 2005 és 2008 közötti koncertjein készült felvételeket gyűjti egybe. Olyan dalok szerepelnek rajta, amelyeket a zenekar Rob Halforddal a felállásban még soha nem adott ki élőben. Persze például a Beyond The Realms Of Death már megjelent a „Priest, Live & Rare” kiadványon, amely 1996-ban jött ki a japán piacon, de ha csak a hivatalosan kiadott koncertalbumokat számoljuk, vagyis az „Unleash In The East” (1979) és a „Priest Live” (1987) lemezeket, amelyeken Rob Halford az énekes, akkor elég egyszerű a számítás, hogy mit hoz nekünk a Judas Priest új, hivatalosan kiadott koncertlemeze.
A lemez egylemezes, 11 „gondosan kiválogatott” dal került rá. A Judas Priest ezekkel az aktuális kiadványokat is lefedi: az „Angel Of Retribution” (2005) albumról a Judas Rising és a Hellrider, a „Nostradamus” (2008) albumról a Death és a Prophecy szerepel, de a régi hívek sem csalódnak, hiszen sorra jönnek a klasszikusok: Between The Hammer And The Anvil, Painkiller, A Touch Of Evil (mindhárom a „Painkiller” című, 1990-es albumról), Eat Me Alive („Defenders Of The Faith”, 1984), Beyond The Realms Of Death („Stained Class”, 1978), Dissident Agressor („Sin After Sin”, 1977), Riding On The Wind („Sreaming For Vengeance”, 1982).
Ennek a koncertnek tehát többé-kevésbé csak szimbolikus jelentősége van: olyan dalokat kínál ebben a felállásban, amelyeket a zenekar hivatalos kiadványon eddig nem adott a rajongók kezébe. A történelmi jelentőség szinte teljesen elmosódik, mert a felvétel nem mutatja meg a valódi setlistet, és az sem világos, mikor és mely helyszínekről származnak az album egyes felvételei. Tudjuk, hogy a Judas Priest még 2008-ban is pokolian erős setlisttel lépett fel, néhány szaftos darabbal, amelyeket hosszú idő után visszahoztak a műsorba, például (a kiadványra került számokon túl) a Hell Patrol, a Rock Hard, a Ride Free, a Sinner és a Devil’s Child. Ujjal lehetne nyalni. Akkor miért nem dupla az album, és miért nem egyetlen teljes koncertet ad vissza a zenekar sok fellépése közül?
A Judas Priest az Ripper-korszakot leszámítva a koncertalbumait mindig gondosan csiszolta, a hangzáson pedig a stúdióban dolgozott. Így az „Unleash in the East” albumhoz hozzátapadt az „Unleashed In The Studio” gúnynév, a „Priest Live” pedig néhány észak-amerikai koncertből lett összetákolva, a „Turbo” (1986) albumot népszerűsítő turnéról. Tény, hogy Rob Halford hangja formája már nem a régi. Ez már nem az a Rob Halford, aki még a saját Halford-albuma, a „Crucible” (2002) idején, vagy a reunion utáni első Priest-turnén, 2003-ban Európában is úgy sikoltott a színpadokon, mint az aranykor legjobb idejében. A Judas Priest ezért úgy válogatta a dalokat az „A Touch Of Evil: Live” albumra, hogy olyan vokálokkal kombinálja őket, amelyek a legkevésbé hallhatóan megkopottak. A Painkillert például utólag rátett morgások támasztják alá, amelyek Halford kifáradt hangját kísérik. A Beyond The Realms Of Death refrénjét egy oktávval lejjebb éneklik. A legtöbb életjelet a szükséges magasság elérésében Halford a Riding On The Wind című dalban mutatja, de még sok „lyukat” találhatnánk. A legbiztosabban a legújabb anyag szól, az utolsó két stúdióalbumé. A „Nostradamus” dalainál ez különösen logikus, hiszen Halford már a stúdióban ügyelt arra, hogy ne vigye a dallamvonalakat túl magas régiókba. Ezért furcsa az Angel kihagyása, ez az „Angel Of Retribution” albumról való, egyébként kiváló ballada hiányzik erről a válogatás-koncertlemezről, pedig a Priest az utolsó turnékon élőben játszotta.
A hangzás viszont leolvasztja az embert. Mérgesen vág, a gitárok fel vannak tekerve – az elhíresült Priest-hangzás! Visítanak és tüzet okádnak, ami azonnal megnyer magának minden nehéz zenét szerető rajongót, akinek őszintén a metalért dobog a szíve. Ráadásul Scott Travis a dobok mögött ismét megmutatta, milyen mestere a dupla lábdob püfölésének, milyen diadalmasan vastag és pusztítóan felhúzott zajt épít a dobfelszerelés erődje köré. A hangzás határtalanul zúzós, K.K Downing és Glenn Tipton pedig ismét a legszellemesebb és legfenségesebb módon tálalja a megosztott szólók valóságos kis iskoláját, amelyeket fájdalommentesen, tollpehelykönnyedséggel adogatnak egymásnak. Ebből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az „A Touch Of Evil: Live” igazi, Priest-léptékű, szuperlatív album lehetett volna, ha Halford hangja érett korára (értsd: az új évezredben) jobban tartotta volna magát. Így viszont időnként kellemetlenül csiklandozza a fülünket a hallgatás közben, az említett, a Judas Priest egyedi dizájnjának bibliai heavy metal hangzásában rejlő vonzó hitelesség mellett is.
Mindezek ellenére ez a dokumentum odaillik a Judas Priest-repertoár hatalmas gyűjteményébe, minden klasszikus Judas Priest-rajongó polcára. Őszintén szólva! A fickók hihetetlen erővel játszanak a koruk ellenére, ami még ma is tanulság lehetne a fiatalabb generációk metalzenekarainak! Ráadásul egyszer végre fellélegezhettek, mert nem kell újra végighallgatnotok a Judas Priest klasszikusainak, a Breaking The Law, a Metal Gods vagy a You’ve Got Another Thing Comin’ ezerszer lejátszott változatait.
Felállás
Rob Halford – ének
Glenn Tipton – gitár
K.K. Downing – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Scott Travis – dob
Produkció
Judas Priest & Tom Allom
Számlista
1. Judas Rising
2. Hellrider
3. Between the Hammer and the Anvil
4. Riding on the Wind
5. Death
6. Beyond the Realms of Death
7. Dissident Aggressor
8. A Touch of Evil
9. Eat Me Alive
10. Prophecy
11. Painkiller
