Szerző: Rok Klemše
Előadó: Arch Enemy
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2009
Játékidő: 52:29
Értékelés: 2.5/5
Minden zenekarnál eljön az idő, amikor vissza kell nézni a múltba, ki kell takarítani a padlást és le kell törölgetni a polcokat. Ez még inkább igaz, ha a banda tizenöt éves karrierre tekint vissza. Pontosan ezt tette a melodikus death metal svéd bajnoka, az Arch Enemy az új lemezével, a The Root of All Evil-lel. A „satanica díva”, Angela Gossow vezette fiúk azonban nem egyszerűen egy best of album módjára összeválogatott számokat adtak ki, hanem úgy döntöttek, újra felveszik néhány legismertebb dalukat az első három lemez korszakából, amikor még Johan Liiva volt a zenekar énekese. Lássuk hát, hogyan nőttek ki a gonosz gyökerei tíz és több évvel az elültetés után.
Az Arch Enemy fennállásának első öt évében három kiváló albumot adott ki – Black Earth (1996), Stigmata (1998) és Burning Bridges (1999) –, amelyeken Johan Liiva üvöltött a mikrofonba. Az Arch Enemy kezdeteit a gitárpáros, a testvér Michael és Christopher Amott látványos gitárzsonglőrködései, a ragadós, hatalmas és melodikus riffek, valamint Liiva agresszív, thrash-es éneke jellemezte. A „Burning Japan Live 1999” élő album megjelenése után Johant kirúgták a zenekarból, hivatalos indokként pedig az élőben nyújtott kielégítő énekteljesítmény hiányát jelölték meg. Johan helyére Angela Gossow énekesnő lépett, aki eddig négy albumot vett fel a bandával, és már az érkezésekor lenyűgözött brutális hangjával és könyörtelen élő fellépéseivel. Sok rajongó kíváncsi volt, hogyan szólnának a Liiva-korszak dalai Angela előadásában, ebből egy kis ízelítőt a koncerteken már hallhattunk, most pedig végre stúdiólemezen is meghallgathatjuk. Ha egy pillantást vetünk a számlistára, láthatjuk, hogy az Arch Enemy az első három lemezről mindössze 12 dalt szánt nekünk, plusz az új The Root of All Evil című számot, ami azonban pusztán hangeffektek halmaza, csak felvezetésként szolgál, és magához a lemez arcához semmit sem tesz hozzá. A maradék tizenkettőből a Demoniality instrumentális szám, ami önmagában nem valami forradalmi. A The Root of All Evil így úgy fest, mintha az Arch Enemy csak futólag érintette volna karrierje kezdeteit – a Black Earth albumról 4 dalt kapunk, a Stigmatáról 3-at, a Burning Bridgesről pedig 5-öt. Vehettek volna például példát az Iced Earth-ről és a Days of Purgatory című összeállításukról, amely valóságos biblia abból a szempontból, hogyan kell átdolgozni, illetve újra felvenni a régi dalokat egy új énekessel. Szívesen hallottam volna még legalább a Fields of Desolation, a Black Earth, a Tears of the Dead és az Angelclaw című számokat, de lássuk, mit készített nekünk az Arch Enemy. Gyorsan feltűnik, hogy a gitárokat valamivel magasabbra hangolták, főleg Angela Gossow magasabb hangja miatt, de az eredeti „drop D” hangolásban sokkal jobban szóltak, sötétebb hangulatot adtak a daloknak, és jobban illeszkedtek Johan hangjához. Bár a produkció valóban jobb lett, a keverést pedig a zseniális producer, Andy Sneap végezte, időnként mégis úgy tűnik, mintha – főleg a szólókból – hiányozna a lélek és az érzés. A dobok viszont sokkal jobban szólnak, és a háttérben igazán hatalmasat ütnek. Az Arch Enemy körüli viták magva pedig mindig is az ének volt, legyen szó Liiváról vagy Angeláról: van, akinek az egyik tetszik jobban, van, akinek a másik. Bár Angela már többször bizonyított, főleg az utolsó stúdiólemezen, a Rise of the Tyrant-on nyújtott remek énekteljesítménnyel (főleg a természetesebb hangja miatt, mert a korábbi kiadványokon az éneket rengeteg effekt és a túlprodukált, mesterséges hang tönkretette), ezúttal az ének ismét a lemez fekete pontja. Az ének többnyire monotonnak, mesterkéltnek hat, és a legrosszabb, hogy elpusztítja azt az energiát, amit Liiva vitt ezekbe a dalokba. Angela időnként ugyan megmutatja magát (Silverwing), de Johannal szemben megfogalmazott sok kritika ellenére ő lelket és rengeteg energiát vitt a számokba, ami Angelának sajnos nem sikerül.
A The Root of All Evil jelentősen jobb hangzást hoz, ami helyenként hatalmasan, romboló erővel és élőn szól. Összességében viszont a lemez nagy csalódás ahhoz képest, amennyit ígért. Az Arch Enemy Liiva-korszakába ezért inkább az első három lemez remasterelt kiadásain keresztül nyerjetek jobb betekintést, ennek az albumnak a dalaiknak pedig élőben adjatok esélyt, mert úgy sokkal, de sokkal jobban szólnak.
Felállás
Angela Gossow – ének
Michael Amott – gitár
Christopher Amott – gitár
Sharlee D’Angelo – basszusgitár
Daniel Erlandsson – dob
Producer
Arch Enemy
Számlista
1. The Root Of All Evil (Intro)
2. Beast Of Man
3. The Immortal
4. Diva Satanica
5. Demonic Science
6. Bury Me An Angel
7. Dead Inside
8. Dark Insanity
9. Pilgrim
10. Demoniality
11. Transmigration Macabre
12. Silverwing
13. Bridge Of Destiny
