Előadó: Kraški solisti
Kiadó: Radio Študent
Megjelenés: 2009
Értékelés: 2/5
A Kraški solisti, vagy ahogy magukat nevezik, az Art Ansambl of Sežana, három zenei megszállott triója, akik semmilyen zenei szabályhoz nem tartják magukat. Egy ilyen leírás és a zenéjükről szóló egyéb pozitív vélemények után az Ustanove sreče megjelenésekor nálam is magasak voltak az elvárások. Még mielőtt szétboncolhattam volna a debütáló lemezüket, a Metelkovában látott fellépésük alaposan felkészített az élményre.
A srácok a színpadon a genetikailag módosított hangszereikkel (az egyik egy megkopasztott tyúkra emlékeztet) és az egyik hangszerről a másikra ugrálással kétségtelenül lenyűgözőek, a lemezen viszont még ez az aspektus sincs meg. Csak a hangzásbeli erőszakoskodásukat halljuk, igazi ötletek nélkül. Szeretem a „fura” és kísérleti zenét, de nem minden arany, ami e címke mögött lapul. Van, aki dadaizmusnak nevezi a hozzáállásukat, ami kétségkívül találó magánhangzó.
A Kraški solisti olyanok, mint egy eltévedt golyó. Sosem tudhatod, honnan bukkan fel a következő hang, a találkozás velük pedig általában fájdalmas élmény. Úgy kínozzák a hangszereiket, hogy az ember szinte megsajnálja őket (a hangszereket, értelemszerűen). A hangszerekből mindenféle sípolást és visítást csiholnak ki, olykor pedig valamit, ami hangokra emlékeztet. Mondhatnánk, hogy kitartanak a saját zenei esztétikájuk mellett, és szándékosan szembemennek az bevett normákkal (a dadaistákhoz hasonlóan). Ezek az úgynevezett dadaisták a keményebb, rockos zörgéssel a legkonkrétabbak, ahol szándékosan hamis sorozatozásukkal olykor még valami megfogható ötletet is létrehoznak, de nemsokára visszatérnek a musique concrète fáradhatatlan változatához.
A fickók a lemezen irigylésre méltó számú hangszeren játszanak, de hogy valójában hányon „játszanak”, az más kérdés. Billentyűk, fúvósok (házilag készítettek is), rézfúvósok, ütősök, billentyűk (orgona, zongora), basszus, gitár, dob – mindenki mindenen játszik, és senki semmin.
Ha kedves akarnék lenni, azt mondanám, hogy az urak ambiciózusak, de szinte túlságosan is. Nem ártana nekik, ha kicsit földközelibbek lennének, és változatosság kedvéért játszanának legalább valamit, ami dallamra emlékeztet. Így viszont azt mondanám, hogy ez a zene azoknak az egyetemistáknak szól, akik már tudják, hogy ez nem az a „megfelelő” hét arra, hogy bemenjenek az egyetemre, mert a lakásban még túl sok furcsa gomba és fűszál maradt, amelyek nem fognak maguktól tudatmódosító tárggyá változni.
Ha a Kraški solisti így folytatja, sosem fogjuk megtudni, mire lennének képesek, mert a hangszerekből csak ritkán csiholnak ki „tiszta” hangokat, amelyek azt a bizalmat keltenék benned, hogy az urak egyáltalán tudnak játszani. Nekem mindegy, hogy inkább az improvizatív vagy a kompozíciós vizek felé tévednek, de szívesen hallanék legalább valamit, ami folytonos és gördülékeny. Így viszont eddig csak a zenei őrület elharapott darabjait hallottuk tőlük.
Felállás
Andrej Fon, Martin Ukmar, Samo Pavlica – fúvósok, ütősök, rézfúvósok, pengetős hangszerek, billentyűk, hangok
Produkció
Kraški solisti
Számlista
1. 800 os
2. Med borovimi prelci
3. Bluz minuz
4. Paradižnikova mezga
5. Lepota
6. Prekoračnica
7. Rok ‘n nog ‘n glav
8. P(iskanje)
9. Okusposkus
10. Hotel konec
