Szerző: Urban Bolta
Előadó: Riblja Čorba
Kiadó: City Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 50:55
Értékelés: 3.5/5
Több mint harminc éve jelent meg a legendás „Kost u grlu”, amellyel a lehető legjobb módon kezdődött el a vitatott belgrádi Riblja Čorba története. A hosszú pályafutás során a Čorba különböző szögekből tekintgetett a zenei irányzatokra: az induláskor még Johnny Winter és a ZZ Top hatása alatt álló blues-(hard) rock gyökerektől a nyolcvanas évek közepének populista albumain át egészen a túlzó nacionalista kirohanásokig, amikor Jugoszláviában már fortyogott a helyzet. Ma a Čorba tapasztalt, minden hájjal megkent csapat, a kultikus bemutatkozó lemez harmincadik évfordulóján pedig a szerb zenekar már a tizennyolcadik stúdióalbumát adta ki „Minut sa njom” címmel.
Az évek elvégezték a dolgukat. Bora Đorđević, a szövegíró és a zenekar szellemi vezére félretette radikális nézeteit, az uszító szavak a múlté, Bora ezúttal szabad utat engedett a szentimentalizmusnak és az érzelmek kiáradásának, így a Riblja Čorba egy csupa csendesebb balladából álló albumot készített, miközben a hard rockos indulók sem tűntek el teljesen. Ha pár évvel ezelőtt az Ovdje (2006) borítóját még a felemelt három ujjú kéz „díszítette”, talán Bora végre belátta, hogy a zenekar radikális társadalmi és politikai témák nélkül is tud zenét csinálni, olyan témák nélkül, amelyek nemegyszer nemcsak a közvéleményt osztották meg, hanem egészen a legfelsőbb politikai szintekig eljutottak. Hiszed vagy sem, a „Minut sa njom” az első album az 1981-es „Pokvarene mašte i prljavih strasti” óta, amely széles ívben elkerülte ezeket a témákat.
A nyitó „Radiću šta god hoču” súlyos gitárokkal megtévesztően erős hard rock albumot ígér, a benne megszólaló, remekül odabiggyesztett Džindžer-szóló akaratlanul is a nyolcvanas évek Van Halen-féle hard rock iskoláját idézi. Jön a kijózanodás és a fékre lépés a „Gde li je ljubav” balladás formájában, ám a tipikus balladaszerkezetet egy dinamikusabb felépítés tagadja, közepesen kemény gitárfogásokkal, így az első igazi klasszikus ballada a „Bože, koliko je volim”. Tankönyvi példa a zongora és a gitár együttműködésére, a tökéletes összhang valóban lenyűgöző balladát hoz létre. Aztán jön a nagy dörrenés a „Krilati pegazi” képében: a agresszív gitárokhoz a refrénben billentyűk csatlakoznak, és szinte heavy-power metalos hangulatot teremtenek. Biztosan az egyik legkeményebb szám a Čorba terjedelmes életművében. A pokol és a szerelem ritmusa ebben a tempóban folytatódik az egész albumon, a hard rockos alapú dalok és a lágyabb ritmusok szinte szabályos rendben váltogatják egymást. Az utóbbiak közül kiemelkedik az „Odlazim” és a címadó „Minut sa njom”, mindkettőben ismét fontos szerepet kap a zongora a teljes hangzásképben. Itt van még a hatalmas „Orfej”, amely az energikus vokális betétek és egy leheletnyivel nehezebb gitárjelenlét miatt tulajdonképpen „power” ballada. A Riblja Čorba többszólamú éneket is használ az albumon, de ezt csak a szöveg üzenetének hangsúlyozására alkalmazza, nem pedig a harmonikus éneklés kiegészítő hangzáseffektjeként, mint holmi dallamos hard rockerek. A gitár jelenlétét a Čorbánál ma már egyre inkább a billentyűk (zongora) váltják fel, ezzel összefügg az a megfigyelés is, hogy pályájuk őszén a bácsik inkább a dalok hangulatának felépítésére fordítják a figyelmüket, mint az ütőerejükre.
A szövegekről szokás szerint Bora Đorđević gondoskodott, a meglepően sűrű érzelmes dallamokat és a Čorbától szokatlan emocionális pillanatokat Bora együttérző, meghatott hangjával úgy is értelmezhetjük, mint Bora epitáfiumát második (elhunyt) feleségének. A zenei oldalt többnyire Bora és Miša, az egyetlen megmaradt eredeti tag hozta össze, az albumon az „Uspomene” című dal formájában morzsa jutott Džindžer Božinovićnak is, aki a nyolcvanas évek közepe óta a Čorba tagja, amikor gitárosként leváltotta Momčilo Bajagićot, azaz Bajagát.
Az „Ovde” nem túl meggyőző előzményéhez képest, amely ugyan egészen szolidan illeszkedett a Čorba elmúlt évtizedének munkásságába, de túlságosan ki volt téve a saját múltja másolásának, a „Minut sa njom” előrelépést jelent. Talán a régi rajongók egy részének nem lesz ínyére a (zenei) könnyedsége és a hard rocktól való enyhe eltávolodás a finomság javára, de el kell ismerni, hogy a Riblja Čorbának nagy fogás sikerült: egyesítette a nehezebb ritmusokat a „nőiesekkel”, anélkül hogy átlépte volna a érzelgősség felső határát. Bora végre alternatívát talált a saját izomfitogtatására. Túlzott kísérletezést érthető módon nem lehetett várni, ezért egy ilyen tapasztalt, ötletekben megfogyatkozott zenekartól egy nagyon szolid album a megszokott vizeken annál nagyobb teljesítmény. Nehogy félreértés legyen: a hírhedt „Kost u grlu”, a „Mrtva priroda” vagy bármelyik másik nyolcvanas évek első felében készült album elérhetetlen marad, de a Čorba az új lemezzel bebizonyította, hogy az új évezredben is simán a kesztyűt dobja számos mai nagyra törő bandának.
Felállás
Bora Đorđević – ének
Miša Aleksić – basszusgitár
Vidoja Džindžer Božinović – gitár
Vicko Milatović – dob
Nikola Zorić – billentyűs hangszerek
Vendég:
Đorđe David: vendégének a »Krilati pegazi« című dalban
Produkció
Milan Popović
Számlista
1. Radiću šta god hoću
2. Gde li je ljubav
3. Bože, koliko je volim
4. Krilati pegazi
5. Odlazim
6. Minut sa njom
7. Uspomene
8. Moj jenki going hom (prokleta je Amerika)
9. Muško od plastelina
10. Orfej
11. Razmažena devojčica
12. Dan zaljubljenih
13. Ja sa zaista ne sećam
