The Killing Fields
Előadó: Oldfield, Mike
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1984
Játékidő: 36:34
Értékelés: 3/5
Még ugyanabban az évben, amikor Mike Oldfield kiadta a nagy sikerű Discovery albumot, megkeresték, hogy írna-e zenét a „The Killing Fields” című filmhez. Mivel imádja az új kihívásokat, nem sokat kellett gondolkodnia a döntésen. Ráadásul megragadta a megrendítő történet is, amely egy amerikai újságíróról szól, aki túlélte a kambodzsai brutális háborút. Első ilyen jellegű munkájában barátja, David Bedford is segített neki (ő felel a zenekari hangszerelésért és egy számért – „The Year Zero”), Oldfield pedig egy darabot kölcsönvett a spanyol zeneszerzőtől, Francisco Tárregától is (az „Etude” a „Recuerdos de la Alhambra” feldolgozása).
A filmhez Oldfield igencsak találóan úgy döntött, hogy a nyugati és a keleti kultúrát keveri. Ez sikerült is neki a klasszikus zenekar, a kórus, a szintetizátorok, a gitár és a keleti ütőhangszerek kombinációjával (néhányat szintetizátorral szimulált). Ez az elegy remekül működik a vásznon látott történettel együtt, de önmagában nincs elég szilárd alapja. Tekintve, hogy ez volt az első „hivatalos” soundtrackje (a Tubular Bells néhány részletét a „The Exorcist” című filmben is felhasználták), Oldfield egész szép teljesítményt nyújtott, de igazán kiemelkedőt nem alkotott – ami persze csak keveseknek sikerül (egyikük kétségtelenül Vangelis).
A The Killing Fields-nek megvan minden filmzenei hibája: a film kontextusa nélkül a zene gyakorlatilag hatástalan, és nem érint meg úgy, mintha a vásznon pergő történettel együtt hallgatnád. Ennek ellenére Oldfield olykor még mindig tud egy kicsit sót szórni a dolgokba. Ez leginkább néhány kaotikusabb, tőle szokatlan avantgárd pillanatban érződik, amelyek avantgárd szempontból nem túl meggyőzőek, de néha ezek a kis győzelmek jelentik az egyetlen örömforrást. A klasszikus hangszeres részek közül is akad gyönyörű, de túl rövid is, a klasszikus zenekar pedig gyakran beáll a filmes unalom megszokott kerékvágásába. Mike túl ritkán nyúl a gitárjához (különösen hatásos az „Etude” című számban), ami viszont – legalábbis a film kontextusában – végül is észszerű.
Ez semmiképp sem hagyományos Oldfield-album. Egy soundtracktől persze nem is lehetett ezt várni. A klasszikus és kórusrészek többnyire súlytalanok, a ritka kivételek viszont tényleg szíven ütnek. Hasonlót mondhatnánk a szintetizátoros részekről is, amelyek ugyan megteremtik a megfelelő hangulatot, de többnyire egyetlen olyan pillanatot sem produkálnak, amelyre érdemes lenne emlékezni. Leginkább a hagyományos keleti hangszerekkel (ütőkkel) párosítva hatásosak. Gitárrész szinte alig van, de amelyik van, az említésre méltó és érzésekkel teli.
Maga az album nem vési be magát az emlékezetedbe, de a cél az volt, hogy olyan zene szülessen, amely illik a vásznon pergő történethez. Oldfieldnek ez sikerült, hiszen a zene tele van feszültséggel, drámával, szépséggel, borongással és sokféle érzéssel. A baj ott kezdődik, ha az albumot önmagában hallgatjátok: nagyon szikár, igazi dallamok nélkül, csak egy bizonyos hangulattal, amely a film egy adott pillanatához illik. Ha gyűjtitek az Odlfield-albumokat, előbb-utóbb úgyis megveszitek a The Killing Fields-t, de azt javaslom, hogy minél később tegyétek, mert az album nem tartozik a legjobb munkái közé, ráadásul a film néhány legjobb zenei pillanata hiányzik róla (például a záró jelenet), és valójában nem is a teljes soundtrack.
Felállás
Mike Oldfield – gitárok, szintetizátorok, Fairlight számítógép
David Bedford – kórus- és zenekari átiratok
Preston Heyman – keleti ütőhangszerek
Morris Pert – ütőhangszerek
A Bajor Operaház zenekara és a Tölzi Fiúkórus
Produkció
Mike Oldfield
Számlista
1. Pran’s Theme (0:45)
2. Requiem for a City (1:45)
3. Evacuation (5:10)
4. Pran’s Theme 2 (1:40)
5. Capture (2:01)
6. Execution (4:10)
7. Bad News (1:10)
8. Pran’s Departure (2:03)
9. Worksite (1:18)
10. The Year Zero (0:27)
11. Blood Sucking (1:18)
12. The Year Zero 2 (0:36)
13. Pran’s Escape / The Killing Fields (3:11)
14. The Trek (1:58)
15. The Boy’s Burial / Pran Sees the Red Cross (2:40)
16. Good News (1:44)
17. Etude (4:38)