Előadó: Aerosmith
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1982
Játékidő: 40.16
Értékelés: 2/5
A „Rock In a Hard Place” az egyetlen Aerosmith-album, amelyen hiába kerestek szaftot és a Joe Perry / Brad Whitford gitárpáros gyorsan ragadós perverzitását. A lemez szemléletesen mutatja be a zenekar epikus történetének legsötétebb időszakát, egy olyan korszakot, amelyet értelmetlen személyes leszámolások és a kemény drogok okozta bajokban való fuldoklás hhatott át. Ezek Perry távozása után folyamatosan próbára tették Brad Whitford türelmét, aki az album készítése közben hagyta ott a süllyedő hajót. Mondhatni, pont jókor.
Itt persze rögtön felmerül a kérdés: hogyan, és főleg kivel foltozza be Steven Tyler a gitárospáros távozása nyomán támadt űrt? A kérdésre részben már az előző album, a „Night In The Ruts” készítése idején választ kaptunk (RockLine-recenzió itt). Akkor lépett először Perry cipőjébe Jimmy Crespo, a rengeteg tehetséggel megáldott fiatal gitáros, aki sajnos annál kevesebb érzékkel használta azt. És ha Crespo a „Night In The Ruts”-on gyakorlatilag készre faragott szerzői anyagot kapott, a jövőben már több saját ötletet és szerzői hozzájárulást vártak tőle. A „Rock In a Hard Place” sok szempontból a fickó tűzkeresztsége volt, a jellem és a hitelesség nagy próbája, amely a felszínre hozta a gitáros minden hibáját és hiányosságát. Tyler és Crespo természetesen az egyetlen lehetséges lépést tették: egyesítették erőiket egy olyan párosban, amely viszont képtelen volt megidézni a legnagyobb Aerosmith-diadalok kémiáját és varázsát, vagyis a 70-es évek második felének hangulatát. A duó csak helyenként képes igazi ihletre, ezek a adott körülmények között valójában felbecsülhetetlen pillanatok pedig nagy időközönként bukkannak fel, és akkor sincs bennük felismerhető ütőerő. Kétségtelen, hogy Whitford távozása (a helyére az amúgy alig észrevehető Rick Dufay ugrott be) a kreativitás szempontjából összehasonlíthatatlanul enyhébb csapást jelentett, mint Perry hiánya!
Az ember azt hinné, hogy az Aerosmith új inkarnációján ilyen útravalóval már nem lehet segíteni. Tyler csapatának azért itt-ott sikerül kicsiholnia néhány szaftosan megfűszerezett blues-rockos húzást. A „Lightning Strikes”, a nyitó „Jailbait” és a címadó dal még a hagyományos Aerosmith-konyha könyörtelen mércéjével mérve is kielégítően vannak riffekkel megtámogatva, csak a „kivitelezéssel” sántítanak, főleg Jimmy Crespo kapkodó és rendre félénk gitárszólói miatt. Hasonló a helyzet az album másik potenciális favoritjával, az energikus „Bitch’s Brew”-val, amely a remekül felépített riff ellenére sajnos nem tudja kifejteni a várt romboló erőt. Az album innen kezdve határozottan szabadesésbe kezd. A kokain mint az épelméjűség hatékony tompítója Tyler bizarr szöveges kísérletezésében csodálható meg a „Prelude to Joanie”-n, amely a folytatásban a nélkülözhető rock & rollerben, a „Joanie’s Butterfly”-ban (!) oldódik fel. Komor tekintettel küzditek át magatokat a „Cry Me a River”-en, Arthur Hamilton népszerű amerikai sztenderdjének feldolgozásán, amely ezúttal vastag rétegnyi petyhüdt gitárjátékkal és idegesítően nyafogó vokállal minden mércének megfelel, ami egy félmunka, következésképp ízléstelen zenei alkotást jellemez. A pusztulás felé vezető aktuális irányt gondolkodás nélkül követi a „Jig Is Up” és a „Push Comes To Shove” (alkalomhoz illően igen sokatmondó címek), amelyek az album végét sűrű rétegekben a kétségbeesett, bár kétségkívül hiteles hajléktalan-hangulatba csomagolják.
A „Rock In a Hard Place” ijesztő bizonyíték arra, milyen mélyre fúródott az évek során a drogzaklatás az egykor laza és szilárd csapatba, és hogyan ásta alá szinte végzetesen a kritikusok szemében a hírnevét és hitelességét. A személyi rotáció csak a jéghegy csúcsa azokhoz a bajokhoz képest, amelyek az évek során Steven Tyler nyakába halmozódtak, aki most teljesen magára maradt a harcban a régi vágású Aerosmith-rajongók szívéért és lelkéért. Keserű emlék, de minden szempontból felbecsülhetetlen az élettapasztalatok tárházában.
Felállás
Steven Tyler: ének
Jimmy Crespo: gitár
Rick Dufay: gitár
Tom Hamilton: basszusgitár
Joey Kramer: dobok
Producer
Jack Douglas
Számlista
1. Jailbait
2. Lightning Strikes
3. Bitch’s Brew
4. Bolivian Ragamuffin
5. Cry Me A River
6. Prelude To Joanie
7. Joanie’s Butterfly
8. Rock In A Hard Place
9. Jig Is Up
10. Push Come To Shove
