Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Gryphon
Kiadó: Transatlantic Records
Megjelenés: 1973
Játékidő: 36:43
Pontszám: 3.5/5
A Gryphon a folk prog rock legendás zászlóvivői közé tartozik, akik kultikus státuszt vívtak ki maguknak a prog rock igazi gourmand-jai körében elsősorban a változatos hangszerek egyedi, szokatlan használata és az összetett hangzások megalkotása miatt. Az ismertséget főleg annak köszönhetik, hogy a folk rockot hagyományos, mégis sokszínű középkori és reneszánsz hangszerelésekkel keverték, méghozzá szinte hiteles trubadúrmodorban.
Az eredeti felállás, amelyet a multiinstrumentalista Richard Harvey és a fúvós Brian Gulland vezetett, főleg az akusztikus gitárra és néhány történelmi fúvós hangszerre esküdött, élükön a reneszánsz kürt egy formájával. Az elektromos gitár csak később került a hangzásba, a kezdetekkor ugyanis teljesen pasztorális dallamokkal bűvölték el a hallgatóságot, hogy minél tökéletesebben megragadják trubadúr elődeik középkori romantikáját. A hetvenes évek elején, a rengeteg kiváló folk-prog rock együttes ellenére is nehezen találnánk olyat, amelyik a Gryphonhoz hasonlóan sikeresen ötvözte volna angolszász elődei hagyományait a modernebb folk megoldásokkal.
A névadó debütalbum a hagyományos középkori-reneszánsz hangszerelések és az akusztikus hangzás harmonikus összefonódására épül, ami abban az időben, amikor a progresszív rock még tárt kapukkal fogadott minden hangkísérletezést, mindenképpen úttörő ötlet volt. A történelmi fúvósok használata kiváló, és kulcsfontosságú abban, hogy az egyes szerzemények szellemében könnyedén visszautazzunk vagy ötszáz évet a múltba, amikor a pajkos VIII. Henrik vaskézzel uralkodott az angol királyságon, és időnként megszabadult egy-egy feleségétől, miközben a ágyasai közül már ki is nézte a következő áldozatot.
A dekadens királyi hálószobák mellett egyes számok a Tudor-kori Anglia egyszerűbb, hogy ne mondjam, sáros oldalára is elvisznek minket, ahol a koszos kocsmák közepén nem nehéz elképzelni a sárgafogú poroszlókat, hóhérokat, kereskedőket, kézműveseket, martalócokat, púposokat és disznópásztorokat, ahogy gallonnyi sör mellett egymás szavába vágva ordibálnak. Valahol a közelben pedig ott lapul Black Adder, Percy és Baldrick is, és vidáman fenik a késeiket.
A pasztorális-romantikus szerzeményeket, mint például a nyitó „Kemp’s Jig”, amelyben a hallgató a juhászok tánca közepén találja magát, főként a fúvósokon (fagott és reneszánsz kürt) és a mandolinon megszólaltatott hagyományos reneszánsz hangszerelések jellemzik. A „Sir Gavin Grimbold”, a bátor lovagról szóló komikus kis szám szintén hagyományos középkori hangszerelésre épül. A ütősök pompás ritmusokat ütnek, amelyek szinte lovagi tornát idéznek, az ének pedig szándékosan kicsit hamis, ahogy az egy „királyi hírnöknél” dukál.
A rövid instrumentális „Touch And Go”, amelyet gyengéd, pasztorális akusztikusgitár-dallam jellemez, az album első teljesen eredeti Gryphon-szerzeménye, vagyis nem tartalmaz semmilyen hagyományos feldolgozást. A „Three Jolly Butchers” egy újabb szinte teljesen hagyományos, „kocsmai” szerzemény számos reneszánsz hangszereléssel, ahol az éneket szándékosan hamisan, három részeg mészáros modorában adják elő. A háttérben megszólaló cimbalom tovább fokozza a komikumot, de a hangulat bájosságát is. A következő instrumentális, a „Pastime With Good Company” az imént említett vörösszakállú bárdolatlan, VIII. Henrik klasszikus madrigáljára épül. E legendás madrigál népszerűsége az utóbbi években újra megnőtt, ami a Jethro Tull főnökének, Ian Andersonnak köszönhető, aki nemrég kiváló változatot készített ebből a reneszánsz remekműből.
A „The Unquiet Grave”, az album leghosszabb száma, az első, amely az együttes melankolikus oldalát is megmutatja. Az első részben az akusztikus gitáron játszott romantikus hangszerelést bánatos ének kíséri, majd a szám a második felében hirtelen teljesen megváltozik, a ritmus szinte leáll, mielőtt újra felépítenék a központi, romantikus-kelta motívumot. Az „Estampie”-n a pajkos fúvósokkal ismét bolondos vizekre eveznek. A másodpercről másodpercre gyorsuló ritmus és a mandolinjáték fokozza a táncos hangulatot. Az eredeti hangszerelést állítólag egy ismeretlen szerző alkotta.
A „Crossing the Stiles” akusztikus hangszerelését Graeme Taylor gitáros és billentyűs írta, vagyis a szám főleg az ő pasztorális akkordjaiból áll az akusztikus gitáron. A „The Astrologer”-t hagyományos angolszász hangszerelés jellemzi, amelyet szarkasztikus színezetű ének és rendkívül egyszerű akusztikusgitár-dallam fon össze. Egy középkori hangulatú és szövegvilágú albumról természetesen nem hiányozhat a főszereplők közül egy asztrológus. A „Tea Wrecks”-szel, egy újabb rövid instrumentálissal pedig a Gryphon az angol hagyománytiszteletnek hajt fejet, amely egyebek mellett a déli teát is magában foglalja.
A „Juniper Suite”, az album egyik kevés teljesen eredeti szerzeménye, az egyetlen, amelyről már elmondható, hogy bepillantást enged az együttes későbbi, jóval összetettebb hangzásvilágába, hiszen belül érezhetően több különféle ritmikai megoldás és különálló motívum található, mint a többi számban. A kapcsolatot természetesen ismét a barokk fúvósok, a mandolin és az ütősök kombinációja teremti meg. A záró burleszket, a „The Devil and the Farmer’s Wife”-ot könnyen el tudnánk képzelni Rowan Atkinsonnal a főénekben, miközben a háttérben valaki kétségbeejtő cockney dialektusban szólal meg. A szöveg legalábbis az angol fekete humor szép példája, a záró szakrális többszólamúság pedig rövid, de szép pecsét az album végén.
Annak ellenére, hogy a Gryphon ezen még nem mutatta meg a teljes kísérletező potenciálját, a debütalbum már így is egy úttörő formáció képét mutatja, amely újító és szellemes módon vitt középkori-reneszánsz hangszereléseket a pasztorális folk rock mezőire. Teljesen akusztikus jellege és a hagyományos hangszerelésekre való szinte kizárólagos támaszkodása miatt az album messze áll a későbbi mesterművektől, mint a „Midnight Mushrumps” és a „Red Queen To Gryphon Tree” (mindkettő 1974-ből), mégis a mai napig szinte egyedülálló munka, ahol az angolszász zenei múlt és jelen néhány hagyományos hangszer használatával sikeresen kezet fog egymással. A „Gryphon” a 20. század második felébe is sikeresen átmentett és újragyúrt néhány ősi, hagyományos művet, amelyek soha nem fognak elavulni, így újra és újra bőséges jó szórakozást kínál minden minőségi folk rock és az angolszász országok hagyományos zenéjének rajongója számára.
Felállás
Richard Harvey – reneszánsz kürt, billentyűs hangszerek, gitár, furulya, mandolin
Brian Gulland – fagott, reneszánsz kürt, furulya, billentyűs hangszerek, ének
Dave Oberlé – dob, ütősök, ének
Graeme Taylor – gitár, billentyűs hangszerek, furulya, ének
Produkció
Lawrence Aston és Adam Skeaping
Számlista
1. Kemp’s Jig (3:07)
2. Sir Gavin Grimbold (2:45)
3. Touch and Go (1:29)
4. Three Jolly Butchers (3:54)
5. Pastime with Good Company (1:31)
6. The Unquiet Grave (5:40)
7. Estampie (4:53)
8. Crossing the Stiles (2:22)
9. The Astrologer (3:12)
10. Tea Wrecks (1:06)
11. Juniper Suite (4:49)
12. The Devil and the Farmer’s Wife (1:55)
