Előadó: Blackwood Creek
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 43:38
Értékelés: 3.5/5
Kip Wingert, vagy egyszerűen a Wingert igazán nem kell bemutatni. A Winger a hírhedt rockerek csapata, akik jókora port kavartak, amikor a hair rock aranykorának alkonyán feltűntek a színen. Kip Winger zenészként pedig éppen ebben az időszakban él át igazi művészi virágkort. A kiváló szólóalbumot, a „From The Moon To The Sun” (2008) lemezt – RockLine-kritika ITT –, amelyet az art rock intenzív, személyes vallomásos pillanatai díszítenek (egy hard rockerhez szegődött rajongótól ezt laikusként aligha várnád), a 2009-es év egyik csúcspontja követte. A Winger új albuma, a „Karma” (RockLine-kritika ITT) az, amellyel a Winger az új időkhöz új Winger-hangzást határozott meg.
A Blackwood Creek név még a Winger előtti időkből származik, a nyolcvanas évek elejéről. Gyökerei tulajdonképpen Kip és Nate Winger gyerekkorába nyúlnak vissza. Ha ehhez hozzáveszed Peter Fletcher gitárost, aki az albumon korántsem csak statiszta, egy olyan triót kapsz, amely nem a nyálas, nosztalgiával terhelt countrys húrokat penget, hanem közvetlenebbül, földhözragadtabban halad a maga útján, a hard rock hagyományainak gyökerei mentén. Hard rock stúdiókozmetika nélkül, programozott minták és alapritmusok nélkül, kihegyezett Beach-féle szólók nélkül, a billentyűk pedig csak alkalmanként egészítik ki a gitárriffek hangzását.
Ami Kip Winger hangjának színét illeti, ebből a szempontból tényleg nincs mitől tartani, hiszen ő (lehet) a hangulatváltások fő hordozója. A Blackwood Creek pedig ezúttal erősen épít Kipnek erre az adottságára, és ki is használja. Kip Winger hangjának kifejezőerejét magabiztosan bizonyítja az a két évvel ezelőtti európai turné is, amelyen szóló akusztikus formában lépett fel. Kip a középső hangfekvésben otthonos. Kellemesen harmonikus, meleg, bársonyos hangja van, enyhe torokhangú beütéssel, amely nem kelt Jon Bon Jovi-féle erőltetettséget, hanem sokkal természetesebben jön a torkából.
Szóval így áll a dolog. Erős támasz Nate Winger dobjainak szilárd ritmikai váza, a gitárriffek nyersek, élők, ugyanakkor éberen vigyáznak a közös hangkép dallamosságára. Bármiféle kitérő a modern „kiábrándultság” vagy a recsegő, elmosódott hangzás felé természetesen az alternatív rock kellemetlen mellékízéhez vezetne. Tehát klasszikus hard rock hangzás, vasalás nélkül. Ebbe illeszkednek a szólók, amelyek gyakran a dalok kifutását is kísérik, főleg a refrének ismétlésénél, ahol fokozni kell a hangulatot, és ezért a zene építőelemeinek munkájának a lehető legváltozatosabbnak kell lennie.
A vokál/basszus plusz dob plusz gitár trióformátum merevsége ellenére a banda olyan lemezt tud letenni az asztalra, amely kellően változatos. Mozgunk a felpörgetett rockszáguldásoktól a Rack Of Greedben vagy a nyitó Out in Outher Space-ben. A középtempós pillanatok, amelyek a rockriffek csokisan súlyos élességében különösen jól állnak a Blackwood Creek hangulatának, remekül működnek a Love Inspectorban, ahol a dal botrányos karakterére még rádob egy lapáttal Kip Winger hangsúlyozottan érdes énekstílusa. Ezt a Joy Rider és a Nothing But The Sun sem kerüli el. A zenekar az ilyen pontokon ravaszul töri meg az egydimenziós éneket dallamosan énekelhető refrénekkel, amelyeket kiváló többszólamú harmóniákból építenek fel. Ezt természetesen Kip hozta magával a Wingerből. Vannak bensőségesebb pillanatok is, ahol különösen Kip hangjának finom ereje kúszik a bőröd alá. Természetesen az album csendesebb részeiben, mint az Albatross (a versszak–refrén viszony tömörségét és az album intenzív érzéseinek elérését tekintve az egyik legerősebben kidolgozott dal), vagy a középen szereplő balladás After Your Heart és a záró Wooden Shoe. Az utóbbiakban a zenekar orgonával tölti ki még jobban a hangzást. Így az album zárlata némi ünnepélyességet is hordoz, amely felülkerekedik a vokális harmóniák melankolikus csobogásán, és Kip Winger hangjának finom oldalán is.
Az album pozitivitást, felszabadultságot, gondtalanságot áraszt, természetesen és hitelesen hat. És ami a lényeg: színültig tele van a megfelelő mértékkel, amely a rockos élesség és a hatásos dallam középútján jár. A borító és az album címe alapján az emberben az első benyomás az lehet, hogy ez egy olyan rocklemez lesz, amelyet átjár a sekély country, és amely a Winger fivérek meg nem élt közös gyerekkora iránti nosztalgia hangját adja – de ez a félelem a teljes patetikus kitöréstől teljesen felesleges. Kip Winger ezúttal is mindent abszolút kézben tart két társával, a megfelelő rockos rugókkal. Újabb kiváló album, amelyhez a Winger zenekar és Kip Winger önálló kiadványainak minden rajongója nyúlni fog.
Felállás
Kip Winger – ének, basszusgitár, billentyűk
Peter Fletcher – gitár, vokál
Nate Winger – dob, vokál
Produkció
Kip Winger
Számlista
1. Out In Outer Space
2. Nothing But The Sun
3. Your Revolution
4. Dead Stung
5. After Your Heart
6. Albatross
7. Jimmy And Georgia
8. Rack Of Greed
9. Love Inspector
10. Joy Ride
11. Wooden Shoe
