Előadó: Toxine
Kiadó: Independent
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3.2/5
Amikor megkaptam a kérdéses darabot, elmosolyodtam. Miért? A demófelvételek ugyanis kazettán vannak. Egy igazi, hamisítatlan audiokazettán. Ki az a hülye, aki még ilyen elavult technikával rendelkezik? Hát, én határozottan ez a hülye vagyok. A „Play me if you can”, a demókazetta mindenképp szellemes címe, játékosan virít a borítón, és tökéletesen tükrözi a Toxine lelkivilágát: ők ugyanis nemcsak fantasztikus zenészek, hanem szellemes és kifinomult szövegírók is.
A koperiak nincsenek együtt régóta (a zenekar 2006 óta működik), de jó adag minőségi ötlettel büszkélkedhetnek, némelyik jobban, másik kevésbé megvalósítva. A kazetta csak a kezdete annak, hogy mindazt rögzítsék, amivel eddig csak koncerteken mutatkoztak be; „ha lesz pénz, jön a lemez” – mondják. Vagyis anyag van bőven (aki látott már tőlük koncertet, ebben több mint biztos lehet), csak a pénztárca kicsit üres. Így hát a leghűségesebbeknek összeraktak egy demófelvételt, amellyel ki kell bírni a említett lemezig.
Az audiokazetta persze nem a hangminőség szinonimája, de minket, hallgatókat ez (még) nem érdekel; mivel csak afféle „preview” a zenekar képességeiből, egy kicsit gyengébb minőséggel is beérjük. A kazetta az „Ever Wordless?” című számmal indul, amely rögtön megmutatja, merre tart a banda. A vokálra (a szövegre) és a dallamra épít, és a szám során egy műfajilag megkötések nélküli hangharmónián próbál végigvinni minket, ami remekül sikerül neki. Ha az angolunk szilárd, még nagyobb élvezet a szám. Ha az első dal hatalmas energiát sugárzott, amelyet a zenekar zenei alkotássá tud fordítani, az „Everbirth Overlap” teljesen más arcát mutatja. Nyugodt szám, éppen elég kitöltött térrel ahhoz, hogy ne halványodjon el, ismét angolul szól, és ismét sokat mondó szöveg. A „No Adventures Today” visszatér abba a hangulatba, amelyet a zenészek az első számmal teremtettek. A hangzás főként a gitáreffektekre épül, amelyek kissé álmodozón, de elég energikusan ahhoz, hogy el ne aludjunk, egy földön túli ambientbe repítenek, amit a vokál egészen a szám végéig fokoz. A „Bow Down Comedy” (a Stand Up Comedy ellentéte, ahogy Tomi Toth énekes egy koncerten megjegyezte) a demókazetta csúcspontja. Jaša Hedžet basszusgitárosának kiváló „groove”-ja és Samo Turk funkos gitárjátéka tudtunkra adja, hogy a zenéjük – ha hatásokat keresünk – valahol a funkban és a fusionben keresi (és találja meg) önmagát. A demókazettát a „Popthing” zárja. Ez Jaša Hedžet duettje a mikrofonnál (mindent mást Tomi Toth énekel) és Samo Turk akusztikus gitárja. Megfelelő lezárása a zenekar ígéretes „stúdiós” kezdetének.
A Toxine a lehető legjobb módon mutatkozik be: egy magasra szárnyaló demóval, amely után valami konkrétabbra vágyunk. A műfajokkal szembeni gátlástalanságukkal, a zenei dimenziókon át „szörfölő” fusionjükkel megszámlálhatatlan ajtót nyitnak meg a folytatás előtt. Ha jól időzítik a „formát”, és a megfelelő anyagot választják, a jövőbeli lemez biztosan több dicséretet arat majd, mint kritikát.
Felállás
Tomi Toth: ének
Samo Turk: gitár, ének
Jaša Hedžet: basszusgitár
Gregor Brajkovič: dob, ének
Produkció
K.M.P.L. (Jan Baruca)
Számlista
1.Ever wordless?
2.Everbirths Overlap
3.No Adventures Today
4.Bow Down Comedy
5.Popthing
