Előadó: Birch, Diane
Kiadó: S-Curve Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 55.02
Értékelés: 3/5
Diane Birch új fegyver a fiatal vokális soul-generáció híveinek kezében. A lágy lelkű, ám láthatóan igencsak szívós szívű zenész a várakozásoknak megfelelően igyekszik „tanítónője”, Norah Jones nyomdokaiba lépni. Az énekesnő bemutatkozó albuma, a „Bible Belt” személyes vallomásként olvasható: a soul, a gospel, helyenként a rock és a blues keveréke a régen elfeledett idők zenei hatásainak bemutatója.
A „Bible Belt” stílusban váltogat. Az album, amely már elsőre is személyes irányvonalat sejtet, a legkönnyebben úgy jellemezhető, mint a füleknek kedves, hétköznapi használatra szánt dallamok szerényen díszített stíluskollázsa, amelyet itt-ott rockos, népszerű soulos és modernül feldolgozott gospelszármazékos aromák színeznek. A fekete zenei örökség pulzusa marad a lemez meghatározó eleme. Ígéretesen hangzik, de vigyázat. Ez utóbbi ugyan gyakran átlépi az intenzitás határait, de messze nem függőségkeltő. Mi a gond? Diane Birch önmagában nem hat túlzottan látványosan, legalábbis ami a hangját illeti. A lány persze kitűnően énekel, idegesítő negédesség nélkül, de két-három „Bible Belt”-kaland után a vokáljából egyre gyakrabban hiányzik egy csipetnyivel több tapintható egyéniség, vagyis éppen az a frissesség és kreativitás, amellyel a kislány könnyebben kiúszhatna az átlagból. Az összes dal így rendkívül hasonlóan szól, Diane hangja pedig a legnagyobb részt egyetlen frekvencia kényelmében marad. Valódi, szaftos, lehetőleg alaposan megfűszerezett asszonyi sikolyokból sajnos hírmondó sincs, ami a lemez hangzásbeli befogadhatósága szempontjából a mai populáris kultúra szűk normáihoz mérten persze üdvözlendő. A különböző stílusterületeken és korszakokban gyökerező dalok karakteresebben meggyőző előadása így Diane érzelmi játékának megfoghatatlan eleme marad.
Ahogy az ilyen kiadványoknál már megszokott, a „Bible Belt” is kiválóan csiszolt produkció. A vidám zenei események pillanatai érzékenyen illeszkednek az album teljes hangzásvilágába, amelyet szerves jelleg és melegség táplál. Az album hangszerelés szempontjából gyakorlatilag hibátlanul van becsomagolva. Diane Birch a zenei kíséretet tapasztalt nevekből álló társaságra bízta, köztük Cindy Blackmanre (Lenny Kravitz), Lenny Kaye-re (Patti Smith) és a hírhedt Blues Brother Tom „Bones” Malone-ra. A hammondorgona bársonyos hangjainak jelentőségteljes megszólalása és az izgató fúvós hangszerelések mindent átható jelenléte elég zenei rugalmasságot ígér, főleg pedig sikeresen ölt egyre újabb atmoszferikus köntöst a „Bible Belt” kevés favorit dala köré. A „Fools”, a „Rewind” és a „Photograph” nem fukarkodik, és a hallgatót a legfinomabb érzékelési szintjein ragadja meg, amelyeken keresztül így vagy úgy gyorsan átszövik az intenzív érzelmi észlelés sokszínű hullámai. Kár, hogy ez a potenciál az énekes tolmácsolás visszafogottsága miatt, amely az album nagy részét uralja, hamar veszít az értékéből. A „Bible Belt” cseppet sem rossz termék, de semmi megrázót nem kínál a határozott, vonzó és dinamikus vokális zene szerelmeseinek!
Felállás
Diane Birch: ének, zongora
Lenny Kaye: gitár
Adam Blackstone: basszusgitár
George Porter, Jr: basszusgitár
Lenny Pickett: szaxofon
Tom “Bones†Malone: harsona
Cindy Blackman: dob
Producer
Steve Greenberg
Számlista
1. Fire Escape
2. Valentino
3. Fools
4. Nothing But a Miracle
5. Rewind
6. Rise Up
7. Photograph
8. Don’t Wait Up
9. Mirror Mirror
10. Ariel
11. Choo Choo
12. Forgiveness
13. Magic View
