Előadó: Dance Mamblita
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 35.23
Értékelés: 2.5/5
A Dance Mamblita továbbra is nehezen skatulyázható, méghozzá olyan időkben, amikor a tipikus még mindig nagyon is divatos, és a fülünket naponta bombázza mindenféle zenei szemét. Ami persze nem azt jelenti, hogy a két fazon különösebben invenciózus lenne, inkább elsősorban azt, hogy „kilóg a sorból”. Az ő szerencséjükre persze! A tengerparti duó, amely Andrej Šik és Boris Beštjak szemrevaló testecskéiből áll, még mindig abból a nem épp látványos kettősből él, amelyet a basszusgitár egyszerű zúgása és az alapvető dobcsörömpölés alkot, ezt olykor vésett énekkitörésekkel tetézik. Ezzel egyszerűen hűek maradnak ahhoz a zenei „mazochizmushoz”, amelyet már az azonos című bemutatkozó lemezükkel, a „Dance Mamblita”-val elindítottak.
A „Reciklejšon” sok szempontból tulajdonképpen logikus folytatása ennek a minimalizmus-expanziónak, amely szemernyi megbánás nélkül a rock & roll acélos leszármazottaiból táplálkozik! Közös műfaji nevezőből itt bőven akad, a nem tolakodó, ezáltal elég befogadható alternatív rocktól a hardcore felé tett egymásba kapaszkodó utalásokon át egészen az elengedhetetlen punkos kitáncolásig. Tüzes műfaji keverék ez, amelynek jócskán elvesz az életenergiájából az elég szelíd produkciós csomagolás, és a „Reciklejšon”-t a kevésbé megrázó stúdiótermékek közé sorolja. Egy spontánabbul kipréselt, zenei purizmusból fakadó kiáltás, amely intenzívebben csiklandozná a javarészt kiigazíthatatlan hallgató erogén zónáit, itt biztosan nem lett volna felesleges. Ehelyett a nyers eredetiségről hiába próbál meggyőzni minket a nagydob bőrének félénk rángatása, amely a kívánt garázsíz helyett valami átlag alatti demófelvétel sterilitását kínálja. Az elszánt basszushúr-gyúrás sem, amelyet gyorsan átöblítettek egy torzító effekttel (például az acélos rohamdalként ható „Robert Smith”-en), nem képes ebből a szempontból eltüntetni a keserű utóízt.
Nem szabad elfelejteni, hogy a „Reciklejšon” esetében még mindig duóról van szó, ami azt jelenti, hogy a „Mamblita” táncparkettje (értsd: zenei kifejezési mozgástere) érthető módon szűk marad. A korábban említett, sokszínű műfaji árnyalatokkal való megdobálás minden bizonnyal az egyik fogás, amellyel a két fazon kiszámíthatóan elkerüli, hogy szikáran csak az ismétlődő dalformák és szerkezetek körül forogjon. Az efféle, mindig kockázatos játszadozás azonban csak helyenként gyújt, a legemlékezetesebb dekorral már a nyitó „Reciklirani”-ban, ahol a többnyelvű vokális stukatúra is hozzáteszi a magáét. Igazi zenei csúcsteljesítmény-tűzijátékkal (a körülményekhez képest) a gyors „Žvrkanjao” és a nem kevésbé eszeveszett „Extremizam” szolgál. A lemez hátralevő részén többé-kevésbé közönyösen tanyázó számos további virágszálnak sajnos nincs ilyen szerencséje. Itt elsősorban a tartalmilag árván maradt „Matija” és a unalmas banalitású „Bmk” (köznyelven egyszerűen „leszarom”) emelendő ki, amelyekből intenzív átrágás után sem sikerül többet kicsikarni valami jellegtelen, tulajdonképpen ízléstelen zenei elvontságnál, ráadásul nyakig merülve a tipikus szlovén cinizmus pocsolyájában.
Felállás
Andrej Šik – ének, basszusgitár, billentyűk
Boris Beštjak – dob, ének
Produkció
Bojan Babić
Számlista
1. Reciklirani
2. Smeče
3. Robert Smith
4. Matija
5. Hajde pleši
6. Bonanza istriana
7. Žvrkanjao
8. Extremizam
9. Bmk
10. Čekanjada
11. Punkey
12. Pazi
13. Lažeš
14. Komarjev bal (1.del)
