Előadó: BrainStorm
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 55:01
Értékelés: 3/5
A Brainstorm manapság az európai power metal egyik fő élő zászlóvivőjeként arra van kárhoztatva, hogy átverekedje magát a műfaj jelenlegi népszerűtlenségének sötét korszakán. Szerencsére a dolgok ciklikusan forognak. Amikor a brutalitás a menő, a melodikusságot elnyomják. A Brainstorm mégis dacol. Kitartóan dacol. Eddigi életművével olyan nevet építettek maguknak, amelyet ma is nagyra becsülnek a minőségi heavy metal ínyencei.
A zenekar a „Liquid Monster” (2005) albummal kezdett hangzásbeli és stílusbeli változások jeleit mutatni. Keményre húzott származását puhítani kezdte, és egyre inkább a melodikus főtémákban kereste a megoldást. A szerkezetek ennek megfelelően egyszerűsödtek, a banda pedig a dallamnak adott elsőbbséget.
Az a kis „thrash” címke, amelyet az olyan régi albumok viseltek, mint az „Ambiguilty” (2000) vagy a „Metus Mortis” (2001), az új évezred első évtizedének második felében valahogy csak leválogatott róluk. A „Memorial Roots” ezt igazolja. Ha valakinek a zenekar új helyzete a legjobban áll, az Andy B. Franck énekes. Ő az európai heavy metal egyik legkiválóbb hangja. Enyhén reszelős, tekintélyt parancsoló, kidolgozott dallamos énekében egyaránt ott van Bruce Dickinson (Iron Maiden) stílusa és Michael Kiske (ex-Helloween) szédítő magassága, és Andy az új dalok epikus témáiban, a pompás refrénekben még több teret kap – ilyesmi korábban nem volt szabály a Brainstorm zenéjében. Ilyen például a nyitó Forsake What I Believed, a The Conjunction Of 7 Planets, a Hailed Down Dreams vagy a The Final Stege Of Decay (utóbbiban remekül elhelyezett dallamos szóló hallható a középső hangszeres rész szakaszában). Az album gyorsabb tételeiben, mint az Ahimsa vagy a Shiver is – a gazdag ritmikus gurulás és a mozgalmas, agresszív gitárriffelés ellenére – a dallam, és vele a korábbi lemezekhez képest magasabb fokú pompa az úr. Ezzel együtt Andy B. Franck énekének lehetőségeit is jobban kihasználják. Az egészet a billentyűk beépítése is fűti, amelyek a korábbiaknál jobban előtérbe kerülnek.
A kevésbé érdekes és nem épp ihletett elődje, a „Downburst” (2008) után a „Memorial Roots” ismét szilárd lábon álló megnyilvánulása ennek a tapasztalt, megedzett német csapatnak. Igaz, nem éri el azt a nemességet, azt a megátalkodott harapást és dühödt vihogást, ami a zenekar legnemesebb időszakát jellemezte, amely az 1997–2003 közötti alkotói szakaszt ölelte fel (a melodikus metalformák „revivaljának” csúcsidőszakát), és amikor a Brainstorm a „power” metal zenekarok legkeményebb, legdurvább fajtájához tartozott, amely szívesen nyúlt a „thrash” metal elemeihez.
A „Memorial Roots” nem adja a mérgesen felhúzott, sebességre menekülő (elképzelhetetlen) hetedik fokozat érzetét. Az a pokoli iram, amelyet a zenekar valaha a régi albumokon hozott, a Cross the Line-ban csapódik le. Ez azonban kevés ahhoz, hogy átállítsa a váltót, amely a pályát a közepes tempójú album felé tereli, amelyet a melodikusan dallamos refrének pompája irányít.
A fő kritika az album produkcióját éri. A basszusok messze túl vannak vágva, a pergődob pedig dobozosan, fémesen, vékonyan szól. Ez főleg akkor érezhető, amikor a dobolás átcsap a dupla lábdob gurulásába, fölötte a gitárok egyszólamú hárfogásos harmóniákat pengetnek (példa erre a Victim), vagy a The Conjunction Of 7 Planets nyugodt versszakában is, ahol az ilyen rosszul kitöltött hangzási lyukakat tényleg nem nehéz meghallani. Az egész albumon át. A Sascha Paeth–Miro páros, amely a múltban a Rhapsody Of Fire, az Angra, az Avantasia és az Edguy erősen melodikus albumait producerelte, aligha a legszerencsésebb választás egy Brainstorm-fajta bandához.
Az album a dalszerzés terén sem tartja egyenletesen a minőséget. A Victim, a When No One Cares vagy a Blood Still Stains például kevésbé intenzív, kevésbé ihletett pillanatai a lemeznek, amelyekből a zenekar többet is kihozhatott volna. Ezért az album színvonala kissé ingadozik. Szerencsére a Brainstorm egy erősebb dallal, a Would You-val zárja a „Memorial Roots”-ot, amely az agresszívebb versszak és a bombasztikus, stadionba illő refrén kontrasztos párbeszédére épül.
Summa summarum, a Memorial Roots nem rossz album, de nem éri el azt a szintet, amelyet a Brainstormhoz hasonló veteránoktól elvárunk, akik minden stúdiótrükköt ismernek. Nem éri el tehát a kiváló Liquid Monster (2005) szintjét, de jócskán a „Downburst” (2008) fölött van, és annyit tud kihozni magából, hogy megszeressék mindazok, akik támogatják a Brainstorm zenéjét, és mindig is támogatták. A zenekar ezzel bizonyítja, hogy veleszületett érzéke van a kidolgozott melodikus dallamok elhelyezéséhez. Ha a jövőben is határozottabban ebbe az irányba megy, magára a produkcióra sokkal több figyelmet kell majd fordítania. Ettől függ a sokféle hangulati állapot (értsd: atmoszféra) hatásos működése, és ezek terén, kezünket a szívünkre téve, a „Memorial Roots” album sok mindenben hidegen hagyja a hallgatót.
Felállás
Andy B. Franck – ének
Torsten Ihlenfeld – gitár
Milan Loncaric – gitár
Antonio Ieva – basszusgitár
Dieter Bernert – dob
Produkció
Sascha Paeth & Miro
Számlista
1. Forsake What I Believe
2. Shiver
3. The Conjunction Of 7 Planets
4. Cross The Line
5. Nailed Down Dreams
6. Blood Still Stains
7. Ahimsa
8. The Final Stages Of Decay
9. Victim
10. When No One Cares
11. Would You
