Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dan D
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3/5
Dan D, ó, ti örökké elmélabó szlovén rockmackók. Négy album 12 év alatt, átlagosan háromévente egy kiadvány. Így van rendjén, hogy az ötödik végre koncertlemez! És hogyan alakult a forgatókönyv? A Val 202 személyi száma szerint idén összeszedett 37 évből az a kezdeményezés született, hogy a rádióadó idén „szimfonikusan” szólaltassa meg a Dan D-t is. Ugyan ki utasítana vissza egy ilyen ajánlatot?
Így is történt. 2009. szeptember 13-át írtunk. A Križankére meghirdetett időpont már két héttel a koncert előtt elfogyott, ezért a fiúk „hozzátoldottak” még egy fellépési dátumot: 2009. szeptember 14-ét. Számunkra mégis az első dátum a lényeges, mert akkor irányultak a tévékamerák a zenekar és az RTV Slovenija szimfonikus zenekarának koncertjére David de Villiers vezényletével. A Dan D nem titkolja elégedettségét az aktuális stúdióalbum, az „Ura letenja za ekstravagantne ptice” (2009) arculata felett. Láthatóan szemmel láthatóan élvezik az album dalainak színpadi előadását, ezért úgy döntöttek, hogy a Križankében adott, egy és háromnegyed órás fellépés zömét az új album eljátszásának szentelik, amelyet megfűszereztek az elődjének, a „Katere barve je tvoj dan?” (2004) című albumnak néhány mega-slágerével. Egy kis honoráriumért segítő kezet nyújtottak a szimfonikus zenekari hangszerelések megalkotásában, amelyekkel kizárólag erre az alkalomra látták el a Dan D rockját: Primož Grašič, Rok Golob, Milko Lazar, Aleš Avbelj és Neisha.
Hogy az egészet kicsit megfűszerezzék és látványosabbá tegyék, a Dan D fiúk az est különleges vendégeiként további, többé-kevésbé ismert zenei arcokat hívnak meg, például Tomi M.-et, Ditka Haberlt, Borut Maroltot, Gal és Severa Gjurint, Polona Kasalt és Grant Austint. Most már tényleg semmi sem csúszhat félre.
Egyedülálló élmény részesei vagyunk, amelyet a Dan D rajongói örök időkre a csillagokig magasztalnak majd. Az okos hangszerelések új zenei dimenziót adnak a „szomorú mackók” amúgy barátságos mainstream rockformulájának – azoknak a mackóknak, akik egyetlen pillantással még a legkeményebb szívű begyepesedett alakból is kicsikarnak egy kockacukrot. Más szóval: a Dan D-fiúk azok a szlovén srácok, akiknek megengedett, hogy rockerek legyenek, és akiket befogad a szlovén tömeg. Ezt pedig szorgalmasan ki is aknázzák. És jól is van így.
Ha meghallgatod a koncert-CD-t, tényleg nem találsz rajta kivetnivalót. Minden egy árnyalattal nemesebbnek, szaftosabbnak, intenzívebbnek hat, és mindenekfelett sikeresen megragadja azt az ünnepélyes hangulatot, amely azon az estén uralkodott a Križankében. A légkörben azonban különösen akkor érezhető látványos ugrás, amikor a Sirena előadásánál megjelenik a színpadon Ditka Haberl hangja. A koncertfelvétel hangzása kiváló, bár Tokac egydimenziós versmondási megközelítése olykor elvész a választott produkció dinamikájában, és a főszerepet helyenként szinte elveszik tőle a szimfonikus hangszerelések. Ez egyben az egyetlen csekélyebb kifogás.
Az audiofelvétel kissé rövidített. Logikus. A CD-re alig 80 perc zene fér rá. Ez a maga módján megkönnyíti a türelmetlenek dolgát, akiknek nem kell átrágniuk magukat a dudák bevezető hangján, hanem a hanghordozón a Dan D elég hamar akcióba lendül. Jön a Rožice. Az ünnepélyes hangulatot fokozatosan építi a szimfonikus zenekar a dudákkal és Tokac szomorkás hangjával, aki azért szívesen jellemzi a társadalmi helyzetét ezzel a megfogalmazással: „Köszönök mindent. Jól megy a sorunk!” Mint említettem, az album dalainak új szerkezetében önmagában a koncert csúcspontja a Sirena Ditka Haberl előadásában, aki karizmával és mélyen átélt versmondással, az egyedi előadás ismert bűvöletében szó szerint felfalja az est összes többi vendégét. Utána a Le naprej is lángra kap szentimentalizmusában és sóvárgó dallamaiban, az új idők felé induló utazásban. A közönség azonban, a Križanke zsúfoltsága ellenére, nem csap túl nagy zajt, egészen az örökzöld Časig, amikor harsányan életre kel, és határozottan bekapcsolódik a versszakok éneklésébe. A Čas a lemez második csúcspontja. A Tihóban kiválóan működik, különösen a refrénben, ahol a szöveg üzenetét tovább hangsúlyozza Borut Marolt (Niet) harsányan, torkosan férfias vokálja. A koncert végén egyre magasabbra csapó hangulatot a gazdag hangszerelésével kiemelkedő újabb szám, a Put slonova tartja fenn. Valahol az egy perc 34 másodpercnél belekapaszkodik egy „szinuszos, magasan sipító hang néhány(milli)másodperces ismétlése” nevű performanszba. Ez nem hat szervesnek, és biztosan egy mobiltelefonról vagy valami hasonló csodáról tévedt a felvételre, az emberiség új korszakának csalhatatlan vívmányai közül. Az észrevétel ellenére nem zavaró, sőt kifejezetten mulatságos.
A Put slonova által fenségesen felfokozott zárlatot a várt Voda-előadás koronázza meg, Tomi M. énekével. Ő a vendégek által az egyes dalokra nyomott pecsétek összevetésében, a nehezen megközelíthető Ditka Haberl és a meglepően jól sikerült Borut Marolt mellett, a legnagyobb hitelességet viszi el! Röviden, summa summarum. Kiváló hangzás, kiváló előadás, kiváló együttműködés a szimfonikus zenekar, a Dan D és végül, de nem utolsósorban a közönség között! A küldetés tehát teljesült!
Az a lépés, hogy a kiadványhoz DVD is tartozik, mindenképp üdvözlendő, a vevő pedig még szívesebben nyúl utána, hiszen tisztességes áron, 12,99€-ért két teljes lemeznyi anyagot kap. A DVD a teljes felvételt tartalmazza. Teljes a dudás nyitány is, vágások nélkül, és megkapjuk a Za naju punca előadását is, amely a hanghordozóról hiányzik, hosszabb az esemény zárása is, amelynél a zenekar csak nem akart elbúcsúzni a közönségtől. Egyébként a DVD az a dolog, amely ízléstelenül és nem ritkán lerombolja az audio-hanghordozó hallgatásakor szerzett szép benyomásokat. Bizonyítja ugyanis, hogy a Dan D rendkívül statikus és unalmas zenekar a színpadon. A külső megjelenésre sem építenek sokat. Az ember persze nem vár csodákat, de már az is sokat hozzátesz a statikusság érzéséhez, hogy Tokac a gitárral felövezve a mikrofonállványhoz van láncolva. Ez azonban minden olyan zenekar sajátja, amelynek felállásában az énekes/gitáros kombináció szerepel, és ezt valahogy el kell fogadnod. Kellemetlenül hat ebből a szempontból ezúttal a tér szűkössége, hiszen a színpad zömét a zenekar foglalta el. A Dan D így a felső „pódiumra” szorult, ahol ugyan a Križanke egész helyzete fölé emelkedett, de háttérbe került, és így jócskán eltávolodott a közönségtől. Két dalt ugyan akusztikus felállásban lepengetnek, és egy folyosón át a színpad széléig, egészen a közönségig előrejönnek, de ezekből a pillanatokból kevés van. Talán nem lenne ostobaság a jövőben megfontolni, hogy ilyen helyzetekben megfordítsák a dolgot.
Elöl a banda, hátul a zenekar. Nem ismerem a Križanke akusztikai jellemzőit, azt sem tudom, mit hozna egy ilyen felcserélés a hang elosztásában, de a mai modern technológia vívmányaival már gyakorlatilag bármilyen hangmanipuláció lehetséges, így ezt a helyzetet is biztosan megoldanák a hangmérnökök.
Maga a végtermék, a képkockák összefűzésének módja nem éri el az igazi dinamikát és mozgalmasságot. A képek ugyanis túl gyakran ismétlődnek. Így tanúja leszel annak, hogy újra és újra feltűnik egy bajuszos, hegedűs piperkőc, ami azt az érzetet kelti, mintha ő lenne az esemény központi alakja, nem pedig a Dan D fellépése. Ugyanígy hiányzik több, magára a zenekarra irányuló kép. Főként a többi tagról, Tokac kivételével, aki énekesként még elég figyelmet csal ki a kamerákból.
Aki aznap a Križankében volt, a háttérben észrevehetett egy nagy vetítővásznat, amelyen érdekes vizualizáció futott: a központi motívumok, illetve képek okos és színes rendezői válogatása. Az élő felvétel és a háttérvászon képeinek kombinálása még jobban kiemelte és felnagyította volna az egyes dalok hangulatát, így a DVD még dinamikusabb lett volna, és mélyítette volna az érzéseket. A vásznon látható néhány kép egyenesen kiváló (főként a hegymászós kép a Le naprej alatt, és hasonlók…), de sajnos így nincsenek kihasználva, és nem jutnak el a DVD véletlenszerű nézőjéhez.
Összegezve: az audio-hanghordozó erényekben gazdag, a DVD ugyanakkor fenntartásokat hordoz, és nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ennek ellenére összességében rendkívül sikerült kiadványról van szó, kiváló húzásról, amely lehetővé tette ennek az egyedi eseménynek a megörökítését; ez egy olyan zenekar számára, mint a Dan D, nagy jelentőségű, és tovább erősíti magas rangú helyét a többi szlovén előadó között. A rock és a szimfonikus hangszerelések találkozása, ahogy a Dan D felfogja, végig szerencsésen működik. A kiadvány elérte célját. A hitelesség keresésében teljesen kielégítően ragadta meg ennek a zenekar számára egyszeri eseménynek a jelentőségét.
Felállás
Tomislav Jovanović (Tokac) – gitár, ének
Marko Turk (Tučo) – gitár
Boštjan Grubar (Bošti) – billentyűs hangszerek
Nikola Sekulović – basszusgitár
Dušan Obradinović (Obra) – dob
Az RTV Slovenija szimfonikus zenekara David de Villiers vezényletével
VENDÉGZENÉSZEK:
Grant Austin – duda (1. dal)
Polona Kasal – ének (5. dal)
Ditka Haberl – ének (10. dal)
Severa Gjurin – ének (12. dal)
Gal Gjurin – zongora (12. dal)
Borut Marolt – ének (15. dal)
Tomi M. – ének (17. dal)
Produkció
Žiga Stanič, Žarko Pak
Számlista
CD:
1. Rožice
2. Jutranja
3. Moj problem
4. Halo
5. Roke gostja
6. Love song
7. Google me
8. Novo sonce
9. San San
10. Sirena
11. Le naprej
12. Sla
13. Tomi, čuvaj se
14. Čas
15. Tiho
16. Put slonova
17. Voda
18. Čakamo
DVD:
1. Rožice
2. Jutranja
3. Moj problem
4. Halo
5. Roke gostja
6. Love song
7. Google me
8. Novo sonce
9. San San
10. Sirena
11. Le naprej
12. Sla
13. Tomi, čuvaj se
14. Za naju punca
15. Čas
16. Tiho
17. Put slonova
18. Voda
19. Čakamo
