Előadó: Elis
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 48:56
Értékelés: 3/5
Az Elis tulajdonképpen a legtöbb, amit a zsebkirályság, Liechtenstein a metal terén egyáltalán fel tud mutatni! Egyelőre legalábbis, nehogy félreértés legyen. A zenekar az elmúlt három évben válságperióduson ment át, amikor a további létezése is kérdésessé vált, végül az egyik alapító, Peter Streit erős akaratának köszönhetően mégis úgy döntött, hogy kitart a zenei szakma mellett. A társalapító és kezdetek óta a zenekar másik oszlopa, az énekesnő Sabine Dünser ugyanis tragikus módon 2006 júliusában elhunyt a „Griefshire” felvételei közben. Sabine nemcsak kiváló hangi adottságokkal rendelkezett, hanem például a „Griefshire” teljes koncepcióját is ő írta, így jelenléte az Elisben a kreatív fejlődés szempontjából is fontos volt, nem csupán abban, hogy a zenét eljuttassa a tömegekhez.
A hiányt az innsbrucki születésű osztrák énekesnő, a Siegfried és a Dreams Of Sanity egykori tagja, Sandra Schleret töltötte be, és ez az első Elis-lemeze. Az új album hhozza az elvárt színvonalat a gót metal keretein belül, és bátran kijelenthetem: jó és erős stúdiólemez. Egy valamirevaló értékeléshez viszont szemügyre kell venni Sabine Dünser korábbi hozzájárulását is, amely az előző három Elis-albumot meghatározta. Sandrából sajnos hiányzik az a makulátlan, szűzies-angyali plusz a hangszínben, amely Sabine Dünser összetéveszthetetlen énekét jellemezte. A zenekar a refrénekben már nem használ háromszólamú vokális harmóniákat (minimumra csökkentették), pedig ezek adták az Elis különleges, könnyen felismerhető energiáját. Egyre inkább előtérbe kerül viszont a férfi „growl-morgás” keverése, amihez manapság gyakorlatilag az összes gothic metal zenekar nyúl (Morning Star).
Az Elis már a kezdetektől azok közé a gothic metal zenekarok közé tartozott, amelyek a metalos ütőerőre tettek, cserébe feláldozták az orkestrális-szimfonikus hangszerelések kozmetikáját. Ennek helyett az új albumon is a háttérben egy kiszámítható hangzású szintetizátorfüggönyt használnak, mint a hasonló zenekarok hada. A power metalos vonás tehát valami, ami az Elis megszólalásában erősebben kiemelkedik. Hasonlóképpen a két gitáros egyenrangú riff–szóló kombinatorikája is. Most is így van. Éppen az új énekesnő kisebb karizmája miatt nem sikerül elfedni a sablonosan felépített power metal riffeket, amelyeket alkalmanként Helloweenes árnyalatú háromszólamú harmóniák díszítenek (gyors „picking”, azaz gitárpengetés a riffek felett). Hiányzik tehát valami több, ami megemelné a lemez dinamikáját, változatosságát, és izgalmasabbá tenné a kiszámítható műfaji keretek között. Az Elis tehát nem rendelkezik hangsúlyos vagy felismerhetően kiemelkedő orkestrális hangszerelésekkel, mint például a Leave’s Eyes, és azt a magas dallami fülbemászóságot sem tudja összehozni, mint mondjuk a Delain, amely igazi mestere az optimálisan kihasznált, dallamos refrének megalkotásának.
Az új album összességében tehát nem jelent új lépést előre az Elisnek. A „Griefshire” (2006) továbbra is jobb lemez. A „Catharsis” azt is megmutatta, mit jelentett valójában ebben a zenekarban Sabine Dünser. A „Catharsis” nem tud elszakadni a már hallott klisék kiszámíthatóságától, az Elis sajnos már egy csipetnyi saját arculatot, egy fikarcnyi egyedit sem kínál, még ha csak egy rutinos produceri trükkről lenne is szó. A gitárok ugyan pusztítóan fel vannak tekerve a produkcióban, a szólók tipikusan power metalosak, részben egymással párbeszédet folytatnak, a dalok csúcspontja a refrén, dallamosan szépen lezárják őket, nem veszik el a fonalat, a ritmusalap pedig sokszor teljesen pontosan „kiütemezett” dupla lábdobbal. A metalos lendület tehát nem hiányzik az albumról. Csak túl kiszámítható, és karakterében kissé felhígult. Másfelől a „Catharsis” rendkívül fontos album az Elisnek, hiszen vele a zenekar bebizonyította, hogy tovább tud működni, tovább létezhet, és megtalálta benne a működésének értelmét. Hiszem, hogy a „Catharsis” valójában az új Elis, az új állapot, az újonnan kialakult kémia határainak puhatolózása. A következő album lesz az, amely megadja a valódi választ arra, hogy a zenekarnak sikerül-e kimozdulnia a gothic power metal sablon kiszámíthatóságának árnyékában való kényelmetlen vesztegelésből, és úrrá lennie a jelenlegi identitásválságon. Szolid album tehát, amellyel a zenekar túlélte karrierje válsághelyzetét, közben azonban az Elis feláldozott egy kevés karizmát. Fél pont felfelé a válsághelyzetben tanúsított dacos bátorságért, így az album értékelése összesen három pont!
Felállás
Sandra Schleret – ének
Pete Streit – gitár
Chris Gruber – gitár
Tom Saxer – basszusgitár, ének
Max Naescher – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Michelle Darkness – ének a 3. dalon
Produkció
Alexander Krull
Dalok listája
01. Core Of Life
02. Twinkling Shadow
03. Warrior’s Tale
04. Des Lebens Traum, des Traumes Leben
05. I Come Undone
06. Firefly
07. Morning Star
08. Das kleine Ungeheuer
09. Mother’s Fire
10. Rainbow
11. The Dark Bridge
