Előadó: Uberfall
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 1994
Értékelés: 4.5/5
Az Uberfall svájci formáció, amely az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején működött. Mivel svájciakról van szó, természetes, hogy Markus Staussra is gyanakszunk, és ebben nem is tévedünk. Markus ismét kulcsszerepet játszik ennek az avantgárd jazz-rock triónak a zenéjében, sőt néhány énekrészt is vállal („Nah und fern” alatt még rappel is, és le is nyűgöz vele).
A „So uferlos im Abendwind” tulajdonképpen az első három stúdiókiadványuk gyűjteménye. Az összes számot Stauss és Kayser szerezte, jó részük szintetizátortémákra épül, ami Stauss projektjeitől elég szokatlan, mert azok általában organikusabbak, de a változás mindenképp felfrissülés. A meghatározó stílusok az avantgárd és a jazz-rock, de hallunk egy kis kabarét, funkot és még popot is. Ezt a zenét nehéz bárki máséhoz hasonlítani, de azt mondanám, hogy a komor hangulat és az ének egyes részeken az 5uu’s korai korszakát idézi, amikor még Curt Wilson volt az énekes. Összességében nehéz bárhová besorolni, mert még ma is frissen, újszerűen és eredetien szól. Egyszerre sötét és szellemes, pozitív és kritikus, ráadásul kifinomult is.
Mondtam már, hogy a zenekar néha elkalandozik a pop felé, de elég nyilvánvaló, hogy ez paródia, nem a pop magasztalása. Ez a szövegeken is látszik, ahol kifigurázzák a popszövegek felszínességét. Bár a pop az utolsó dolog, amit csinálni akarnak, mégis rendkívül jól csinálják, mert a dallamok nagyon erősek, a zene pedig szó szerint tömör. Ha a mainstream pop ilyen baljósan, ugyanakkor bolondosan és játékosan szólna, szívesen hallgatnám. Így viszont a paródia sokkal meggyőzőbb. De ne gondold, hogy az album csak ennyi. Ez csupán egy kis része, főleg néhány énekrész, amelyek amúgy is ritkák. Ez végtelenül ötletes zene, amely magát sem veszi túl komolyan. Túl ötletes ahhoz, hogy népszerű legyen (ez egyébként a célja is), és nem olyan közvetlenül komikus vagy befogadható, hogy a tömegeket megnyerje. Vagyis a céljukat elérték.
Bár gyűjteményről van szó, mindenképp megéri belemerülni, mert a stúdióalbumok csak LP-n szerezhetők be a Fazzul Music kiadón keresztül. Ha vonz valami nonkonformista, szórakoztató és fantáziadús, jó helyen jársz. Az se tántorítson el, hogy a szövegek németül vannak. Az album java része instrumentális zene, amely elnyomja az énekrészeket, bár azok nem tolakodók, sőt szórakoztatóak, és jól kiegészítik a zenét. Persze előny, ha érted a németet, mert a szövegek okosak és szarkasztikusak tudnak lenni, de a zene élvezetéhez ez nem szükséges. Mindenesetre ez egy olyan album, amelyet a kísérleti, mégis befogadható zene rajongóinak hallaniuk kell.
———————————————————————————————
Az Uberfall svájci zenekar, amely az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején működött. Mivel svájciakról van szó, természetes, hogy Markus Stauss is szóba kerül, és ezzel nem is tévedsz. Markus ismét létfontosságú szerepet játszik ennek az avantgárd jazz-rock triónak a zenéjében, és néhány énekrészt is ő visz (a „Nah und fern” című számban még rappel is).
A „So uferlos im Abendwind” valójában az első három stúdiókiadványuk gyűjteménye. Az összes szerzeményt Stauss és Kayser jegyzi, és sok közülük szintetizátortémákra épül, ami Stauss projektjeitől szokatlan (azok általában organikusabbak), de mindenképp üdítő változás. A meghatározó stílusok az avantgárd és a jazz-rock, de felbukkan egy kis kabaré, funk, sőt pop is. Ezt a zenét nehéz mással összehasonlítani, de a komor hangulat és az ének egyes részeken az 5uu’s korai időszakát juttatja eszembe, amikor Curt Wilson volt az énekes. Egészében véve viszont besorolhatatlan, mert még ma is olyan friss, újszerű és eredeti. Egyszerre sötét, humoros, pozitív, kritikus és kifinomult.
Ahogy mondtam, a zenekar időnként a pop felé kanyarodik, de elég egyértelmű, hogy ezt kigúnyolják, nem dicsőítik. Ez a szövegekben is látszik, ahol a popzene hányavetiségén gúnyolódnak. Bár a pop az utolsó, amit csinálni akarnak, látszik, hogy nagyon jól csinálják, mert a dallamok rendkívül erősek, a játék pedig nagyon tömör. Ha a mainstream pop ilyen baljósan, bolondosan és játékosan szólna egyszerre, szívesen hallgatnám. Így viszont a paródiája sokkal meggyőzőbb. De ne hidd, hogy az album csak ennyi. Ez csak kis része, nevezetesen néhány énekrész, amelyek amúgy is ritkák. Ez végtelenül okos zene, amely nem veszi magát túl komolyan. Túl okos ahhoz, hogy népszerű legyen (és ez a célja is), és nem is annyira közvetlenül komikus vagy könnyen befogadható, hogy a tömegeket megnyerje. A céljukat tehát elérték.
Bár gyűjteményről van szó, nagyon megéri beszerezni, mert a stúdióalbumok csak a Fazzul Music kiadónál kaphatók LP-n. Ha valami nonkonformistára, szórakoztatóra és fantáziadúsra vágysz, nem kell tovább keresned. És ne tartson vissza, hogy a szövegek németül szólnak, mélyedj bele nyugodtan a zenéjükbe. Az album nagyrészt instrumentális részekből áll, amelyek elnyomják az énekes szakaszokat, bár azok nem tolakodók, sőt szórakoztatóak, és remekül illeszkednek. Előny, ha érted a szövegeket, mert elég okosak és szarkasztikusak tudnak lenni, de a zene élvezetéhez nem szükséges. Mindenesetre ez egy újabb album, amelyet a kísérleti, mégis befogadható zene minden rajongójának fel kellene kutatnia.
Felállás
Pit Kayser – billentyűs hangszerek, ének
Andi Muckenhirn – dob, ütőhangszerek
Markus Stauss – szaxofonok, billentyűs hangszerek, ének (2, 14), effektek, kiegészítők
vendégek: Jean Chaine – elektromos basszusgitár, Caroline Fahrni – hegedű, André Müller – alt- és baritonszaxofon
Produkció
Peter Wustmann
Számlista
1. Treibsand
2. Nah und Fern
3. Positives Lied
4. Happiness
5. Kulturbetrieb
6. So froh
7. Sprachlos
8. Uferlos
9. 24
10. Eiszeit
11. Oh Mensch
12. Alles klar
13. Alles im Griff
14. Rock
15. Abendwind
