Előadó: Rage
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2010
Játékidő: 55:05
Értékelés: 4/5
A Rage német power metal csapat, gyökerei a nyolcvanas évek elejére nyúlnak vissza, rengeteg lemezt adtak ki, és számtalan felállás fordult meg a zenekarban, amely végigvitte őket a pályán. Alig két évvel a „Carved In Stone” megjelenése után itt az új album, a „Strings To A Web”.
A „strings” szó mindenkinek, aki egy kicsit is ismeri a Rage-et, sejtetheti, hogy a lemezen valószínűleg megint orchestrával dolgoztak együtt. Így is van. Már ebből arra is következtethetünk, hogy a „Strings To A Web” más album, mint az elődje. A fenébe is, tud még a Rage bármi újat mondani? Valójában nem. A trió legutóbbi felállása, Viktor Smolskival a gitáron, gyakorlatilag kimerítette azt a power metal fegyvertárat, amelyet az elmúlt évtizedben követnek. És mégis. Az album tényleg más. Ugyanakkor nem a korábbi lemezek paródiája, hanem intelligens újrahasznosítás, amely egyszerre kínál frissességet és ihletet. Vagyis ez megint egy tipikus Rage-album, átitatva a zenekar jellegzetes hangzásával és dalszerzői stílusával, ahol ismét diadalmasan él együtt a Victor Smolski – Peter Wagner „Peavy” páros. Ez a lemez sokkal több észt rejt, mint a „Carved In Stone” (2008). Az előző album közvetlen volt, kevésbé izgalmas hangszereléssel, a rövid, tömör ütésre játszott, és mindenekfelett a düh és az agresszió kifejezésére épített. Kevésbé hatott megrázóan, kevésbé volt érdekes, és főleg nagyon kiszámítható volt. Nem volt rossz album. Csak gyorsan emészthető, és beleragadt a Rage-kiadványok átlagába.
Ezzel szemben a „Strings To A Web” megint a bonyolultabb dalszerkezetek felé hajlik. De ne ugorjunk elő a következtetésekkel. Okos egyensúlyról van szó a komplexebb és a közvetlen, ütős megoldások között. Ez az, amiben ez a német trió az elmúlt évtizedben a leghatékonyabb volt, amivel lángra lobbantott és elvarázsolt minket, persze mindig akkor, ha minden a helyén volt a zenekaron belül („Unitiy”, 2002, „Soundchaser”, 2003). A tipikus – vagyis a Rage-re jellemző – refrénszerű dallamok nem újdonságok. Másfelől kifejezetten elvárják őket. De az újfajta, mozgalmasabb hangszerelések „környezetében” tökéletesen megférnek egymás mellett, mert sehol sem billentik át a mérleget az önparódia, a „copy-paste” szindróma irányába.
Már a nyitány, a The Edge Of Darkness is felidéz néhány nosztalgikus pillanatot, egészen a Welcome To The Other Side (2001) korszakáig visszanyúlva: a riff szerkezetében, a középső hangszeres rész motívumainak kombinálásában, a gitárszólók beágyazásában. Egyszerűen arra jutunk, hogy Victor Smolski ezúttal rendkívül forró formában van, és tudása, tehetsége, ügyessége és tapasztalata gazdag arzenáljából még mindig képes olyan megoldásokat előhalászni, amelyek frissnek és ihletettnek hatnak, így ő marad a főszereplő, aki szétveri a német power metal dalgyártásának sablonos megközelítését. A Beggar’s Last Dime is – az album egyetlen dala, amelyből a „Carved In Stone” illata árad – vagy a Hunter And Prey a várható refrénmegoldásai mellett szikrázó, ötletes középső hangszeres részekkel tűnik ki, ahol a gitárszóló szellemesen játszik a szintetizátor-hangszerelésekkel, miközben a zenekar végigvonul a dal riffelésén.
Maga az Empty Hollow szvit tulajdonképpen öt felvonásból áll, és azt merném állítani, hogy a prágai „Lingua Mortis” zenekar támogatásával ezúttal sikerült a legjobban kamatoztatniuk azt a potenciált, amelyet a heavy metal kap, ha egy zenekar orchestrát hív közös munkára. Minden rész értelmesen kapcsolódik a többihez, a dal kiegyensúlyozottan hullámzik és dinamikusan áramlik. Ez a hullámzás a Rage legkeményebb, megalkuvást nem ismerő nyelvén szóló, igazi riffes tűzzel lángoló részektől egészen a teljesen nyugodt szakaszokig terjed, ahol különösen a Conected című részben húz elő a Rage a „rejtett ötlettarisznyából” egy eddig kipróbálatlan trükköt, amely teljesen más hangulatot teremt, és a legtöbb győztes pontot hozza ahhoz, hogy egy ilyen, több perces tömböt, mint az Empty Hollow szvit, dinamikusan „szétszedj” az egyes hangszerelések szerkezeti változatosságával. Nagyvonalú és hatásos kivitelezés, amelyben a zenekar nem veszíti el a rá jellemző, saját power metal csípősségét.
De a történet itt még nem ér véget. A zenekar az album záró szakaszában is lenyűgöz, ahol különösen a Saviour Of The Dead-ben kelti fel a figyelmet a dupla lábgép beleszövése a versszak alapritmusába. Ha már a dobolásnál tartunk, érdemes kiemelni, hogy az újonc Andre Hilgers, aki a „Carved In Stone” albumon Mike Terranát váltotta, ezúttal sokkal jobban ki van használva. Hilgers dobmesterségbeli tudása sokkal jobban érvényesül az új albumon, és a fickó még több változatosságot, szellemes akrobatikát kínál az ötletes átvezetésekben és egyéb „kis titkokban”, amelyek bizonyítják, hogy Andre Hilgers valójában csak az új albumon tudta megmutatni, hogy méltón kitölti azt a nagy cipőt, amelyet a távozásakor a nehezen pótolható Mike Terrana hagyott maga után a Rage-ben. A Rage az egész lemezen át intenzív és megalkuvás nélkül harap, így a Through Ages-szel érkező megnyugvás igazán jólesik a fülnek. Az album utolsó dala, a Tomorrow Never Comes ugyanaz a történet, mint az album eleje, hasonló rezgésekkel, és könnyedén szerepet cserélhetne a The Edge Of Darkness-szel. Újabb remek versszak–refrén páros, amely mindenben tüzesen Rage-es.
A „Strings To A Web” újabb remek Rage-album, amely – tekintve a hosszú életű banda megtett útját – szerencsére nem a kreatív kifulladásról szól. Ettől bizony lehetett tartani, tekintve a kevésbé ihletett elődöt, a „Carved In Stone”-t, amely arra utalt, hogy a Rage lángja lassan kihuny. A leírt kételyekkel szemben a „Strings To A Web” remek pályaalbum, amely minőségében az elmúlt évtized legjobb Rage-munkáinak szűk körébe tartozik. Talán ehhez maga a borító is hozzájárult, amelyen újra feltűnik a „Soundchaser” koponyája, ami a Rage egész pályájának egyik legjobb lemeze.
Felállás
Peter „Peavy” Wagner – ének, basszusgitár
Victor Smolski – gitár, billentyűk
Andre Hilgers – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Lingua Mortis orchestra – 5-től 9-ig terjedő dalok (Empty Hollow szvit)
Produkció
Victor Smolski & Charlie Bauerfeind
Dallista
1. The Edge Of Darkness
2. Hunter And Prey
3. Into The Light
4. The Beggar’s Last Dime
5. Empty Hollow
6. Empty Hollow II – Strings To A Web
7. Empty Hollow III – Fatal Grace
8. Empty Hollow IV – Connected
9. Empty Hollow V – Reprise
10. Saviour Of The Dead
11. Hellgirl
12. Purified
13. Through Ages
14. Tomorrow Never Comes
