Előadó: Panic Room
Kiadó: Firefly Music Ltd.
Megjelenés: 2010
Értékelés: 4.2/5
Képzeljünk el női hangot a progresszív rockban. Erről a témáról már rengeteg szó esett, valószínűleg túl sok is, de tényleg nehéz elképzelni a King Crimson slágereinek hangszeres hátterét valamilyen női vokállal Lake vagy Wetton helyett. Különben is igazi kihívás érvényesülni ebben a műfajban úgy, hogy egy nő viszi a zenekar mondanivalóját. Nem sztereotípiákról van szó, inkább arról, hogy a fül nem szokta meg a női éneket a progresszív rockban (miközben a műfaj rokonában, a progresszív metalban az ilyen vokál egészen megszokott). Azért akad elég zenekar, amely a hallgatónak más hangszínt kínál, például a Renaissance Annie Halsammel, a Popol Vuh Djong Yunnal, a National Health Amanda Parsonsszal. A progresszív színtér rajongói és ismerői pedig biztosan felveszik a listára a Panic Roomot is, amely a Karnataka hamvaiból emelkedett fel (az még mindig működik, de már csak egyetlen eredeti taggal), és fenomenális énekesnője Anne-Marie Helder (aki az éneklés mellett billentyűs és alkalmi gitáros is, ráadásul dalszerző társ).
Az album különleges kiadása nem kevesebb mint 15 számot kínál két lemezen, amelyek a „Satellite” (tizenegy dallal) és a „Little Satellite” (négy dallal) címet viselik. Mindegyik szám egyedi, más dallamvilággal és más témával. Mindenki talál rajta valami kedvére valót, hiszen a dalok műfaji skálája igazán hatalmas, mégis remekül összeáll az album egységes egésszé. A kissé popos daloktól („The Great Divide”) az alternatív rockosakon („Go”) át a teljesen progresszívekig („Satellite”) – a „Satellite” és a kisöccse, a „Little Satellite” mindent tud. A szövegek és az ének is óriási szerepet kapnak, így a dalok témája rendkívül fontos. Az Edwards/Helder szerzőpáros szerelmi vallomást tesz („5th Amendment”), egzisztenciális kérdést feszeget („Freedom to Breathe”), és bőven villantja a képzeletét is, hiszen a fantáziavilágok dominálnak (például a világűr a „Dark Star”ban); a humor sem áll tőlük távol, főleg a szellemes „I am a Cat” esetében (az intró különösen érdekes: a macskanyávogást a gitárokon előadott hangutánzási kísérlet követi, afféle zenei onomatopoeia).
A remek szövegek azonban nem minden, amit a Panic Room nyújt. Ezek csak még tovább egészítik ki a számokat díszítő, valóban fenomenális hangszeres hátteret. Talán nem a virtuozitásról, a képességek fitogtatásáról van szó, hanem arról a teljes hangzásról, amelyet ez az angol kvintett létrehoz. A néha kissé nyálas dallamok telítettek, a dalokban sehol egy üres folt, minden annyira kidolgozott, hogy már a giccs határát súrolja. Szokás szerint a gitár emelkedik ki Paul Daviesszel, akinek minden alkalommal lehetősége van megmutatni magát a szólóival, de a legnagyobb figyelem kétségkívül Anne-Marie Helderre irányul, aki harmonikus hangjával és egyedi énekstílusával soha nem hangzik monotonnak vagy ismétlődőnek. Persze, hogy ne értsük félre, a többi tag is nélkülözhetetlen, hiszen a szólók és az ének nélküli részeket ügyesen töltik ki kellemes hangszeres aranzsmák és hangulatos dobolás.
Első albuma, a „Visionary Position” után a Panic Room tehát újabb kiváló lemezt adott ki, amely nehézség nélkül felülmúlja az elődjét – a produkció fantasztikus, a szövegek eredetiek, szellemesek és főleg mindig üzenetet hordoznak, a hangszeres oldal pedig elég erős ahhoz, hogy gond nélkül a jobbak közé sorolhassuk, és ne csak az ének kiegészítője legyen. Nem mehetünk el a remek „cover art” mellett sem, amely tovább vonzza a hallgatót, hiszen az szívesen kinyitja a dalszövegfüzetet, és hallgatás közben olvassa a szövegeket.
A Panic Room érdekes utat járt be – a zenekar szétesése után a zenészek gond nélkül összeszedték magukat, és egy rendkívül összeforrott csapatot hoztak létre, amelynek az egyértelmű kvalitások mellett vágya, akarata és célja is van. A „Satellite” (és végül a „Little Satellite” is) ezt csak megerősíti. Angliában már nagy „sláger”, csak idő kérdése, mikor terjed el a pánikeuforia a többi európai országban is, hiszen a progjuk rendkívül könnyen emészthető az átlagos fülnek, ami sosem baj.
Felállás
Anne-Marie Helder – ének, akusztikus gitár, billentyűk
Paul Davies – elektromos gitár
Jonathan Edwards – billentyűk
Alun Vaughan – basszusgitár
Gavin John Griffiths – dob
Produkció
Jonathan Edwards és Anne-Marrie Helder
Számlista
»Satellite«
1. Freedom To Breathe
2. Picking Up Knives
3. I Am A Cat
4. The Fall
5. Black Noise
6. Yasuni
7. Sunshine
8. Into The Fire
9. Dark Star
10. Muse
11. Satellite
»Little Satellite«
1. 5th Amendment
2. The Great Divine
3. Go
4. Sandstorms
