Lemezkritikák

A svéd Ritual progresszív folk rock bandaként indult. Ezalatt három szolid albumot adtak ki, amelyek a legtöbb ortodox progresszívrock-rajongónak valószínűleg egy hajszállal túl folkosnak, illetve poposnak tűntek volna.

A Zao akkor született meg, amikor Yochk'o Seffer és Faton Cahen úgy döntött, hogy otthagyja a Magmát. Mindketten közreműködtek az 1001° Centigrades albumon, és kivették a részüket a végső produktumból. Aztán Giorgio Gomelsky producer úgy…

Még egy üdvözlet a félhangos riffelés és a határtalan, pszichotikus tombolás birodalmából, elviselhetetlenül zajos méretekben! Ezúttal a Long Island-i (New York, USA) fiatalok, a Soldiers rendezik a bulit. Zaj, félhangok, vre&scar

1. rész: a „Year Zero” album történetének koncepciója a háttérben Elkezdődött a 0. év. Amerika katonai diktatúrává változott. Állampolgárait a Parepin nevű szerrel tartja kordában, amelyet azzal az ürüggyel kevernek a vízkészletekbe, hogy…

A Devil's Slingshot név mögött három szuperhős bújik meg, akik nélkül a rock sosem lett volna ennyire népszerű, ha arról van szó, hogyan jut el a tömegekhez a robbanásszerű színpadi fellépések vonzerején át: a tiszta, féktelen menetelés, a…

A „Power And The Passion” albumon az Eloy fontos stílusváltást hajtott végre a space rock kifinomultabb, szimfonikusabb árnyalatú formája felé. Addigi hangzásuk, amelyet sok tekintetben erősen befolyásolt a heavy rock, és főleg Bornemann…

Karrierje csúcsa (a kétlemezes koncepcióalbum, a Subterranea) után az IQ könnyen alkotói válságba kerülhetett volna. Megeshetett volna, hogy megpróbálják megismételni azt, amit a Subterraneán összehoztak. Szerencsére az IQ akkoriban ereje…

Az azonos című, 1976-os debütalbum megjelenése után a Boston hatalmas kereskedelmi sikerhullámon lovagolt. Az album az Egyesült Államokban az összes idők legjobban fogyó rockdebütjeként vonult be a történelembe, több mint 17 millió…

Az Eloy a harmadik albumára, a „Floating”-ra tovább csiszolta kísérletező oldalát, és gazdagította a hard rockos örökséget, amely elsősorban Bornemann izzó gitárriffjei és Wieczorke hammondorgonájának drámai futamai közötti tüzes…

A Document And Eyewitness egy olyan korszak koncertlenyomata, amikor a zenekar számos belső és külső viharon ment keresztül, és ennek nyomán görcsös kreatív kitörések jellemezték, amelyek korábban nagyon sikeresen testet öltöttek három,…

1/3 örökre, és megint úton van. Bár Kreslin utazásai már nem tárnak fel olyan új világot, mint például Kerouac hősei az úton, hanem egyre inkább ahhoz a csendes úthoz kötődnek, amelyen Joužek vár, némi kalandszellem azért megmaradt.

A Big Foot Mama időben nézve már erősen lerágott csontnak számító formában tér vissza a rádióhullámok ölelésébe. Ami alapjában véve még nem is feltétlenül baj, csakhogy sajnos rendkívül átlagos termékkel, amelynek viszont – a szlovén top 20…

1972 közepén Gallagher virgonc bluesz-trubadúrcsapata szinte egyik napról a másikra trióból négy élesre fent harcossá nőtte ki magát. Ami Roryt illeti, a személyi változás nem érkezhetett volna jobbkor.

Második lemezükön, az „Inside”-on az Eloy hangzásban átlépett a space rock többdimenziós világába, és elhagyta az azonos című bemutatkozó album hard/blues rockos hangzásának nagy részét. Egyben ez volt az első lemezük, amelyen

Még mielőtt az IQ kiadta volna az első hivatalos stúdióalbumát, felvett egy demókazettát Seven Stories Into Eight címmel. Ez egy történelmi jelentőségű felvétel, amely egy fejlődésben lévő zenekart mutat, amely még a saját igazi hangját…

First Blood? Rambo-film, ugye? A fenét, annál sokkal több. Új metalcore banda San Franciscóból, amely a Terror, az Embrace, az Alcatraz (ezt a nevet nehogy összekeverd Graham Bonnet Alcatrazz nevű zenekarával) és a Sworn Vengeance romjaiból…

A Helloween nevet aligha kell bemutatni. Közel huszonöt éves pályafutás áll mögöttük, amely az európai power metal úttörői és egyik legnagyobb formációi közé emelte őket, és amely során már tizenkét stúdióalbumot adtak ki. Most itt a…

A Nora a csúcsminőségű metalcore szinonimája. Második stúdióalbumuk, a "Dreamers & Deadmen" az első lemez, a "Loser's Intuition" (2001) abszolút továbbfejlesztése, mégpedig minden egyes tekintetben, amit a metalcore megkövetel, és a…

Négy év telt el, mire a srácok végre kiadták a harmadik stúdióalbumukat. Miért tartott ilyen sokáig? Az ördög tudja, de két tény talán közelebb visz a válaszhoz. Chris Ross dobos ez idő alatt elvesztette a lányát egy borzalmas balesetben.

Az Exodus a mai napig a thrash metal egyik legnagyobb és legbefolyásosabb zenekara, amely valaha színpadra lépett, mégsem sorolták be soha (igazságtalanul) a „nagy négyek” közé (Metallica, Megadeth, Anthrax, Slayer).

Az amerikai Baku Llama trió úgy született, hogy három régi ismerős hosszú idő után újra összefutott. Kiderült, hogy a zenei érdeklődésük közös, és egyetlen „jam session” után megszületett az új formáció. Az Eris album valahogy ezeknek az…

1986-ot írtunk, és a progresszív rockban a neoprogot leszámítva nem történt semmi. Legalábbis sokan így gondolják, akik végignézték, hogyan merül egyre mélyebbre a felejtésben a műfaj. Igaz, hogy sokan elfelejtették, de soha nem tűnt el…

A Canterbury az átlagos angolszász fejében elsősorban az anglikán egyház legfőbb vezetőjének székhelyeként él, bárki töltse is be éppen ezt a jámbor nyája által oly nagyra tartott tisztséget. Kétlem, hogy sokan tudnák közülük, hogy a város…

(a 2. recenzió szerzője: Peter Podbrežnik) A legendás kanadai art rockerek, a Saga az új évezredben minden albumukkal úgy érlelődtek, mint a jó bor. A hangzásuk teljes reneszánszát hozó „Full Circle” (1999), a remekmű „House Of Cards”…

Az Eloy a Tangerine Dream mellett kétségkívül a legnépszerűbb és legfontosabb német progresszív rockzenekar volt, amely végig a krautrock szcéna megszokott német elektronikus keretein kívül mozgott, és számtalan ezoterikus szimfonikus…

Az életemben van néhány tucat rock- és metállemez, amely mind a maga módján nyomot hagyott bennem, a heavy metal közül pedig három igazán kiemelkedik: a Savatage „Streets”-je, a Queensrÿche „Operation:Mindcrime”-ja, és az a lemez, amely az…

Hát, ettől lehetett tartani, és be is következett. A „The Caitiff Choir” (2004) dicséretet és biztatást kapott, nem titkolta a srácokban rejlő potenciált, akik átlagosan jó 16 évesen alapították a zenekart. Ma átlagosan 22 évesek.

Az It Dies Today, amely 2001-ben alakult az Egyesült Államokbeli Buffalóban, három évet vett igénybe, mire megszületett a debütáló „The Caitiff Choir”, amelyet Dante Isteni színjátéka ihletett. Ha pontosak akarunk lenni, itt az album…

A pokolból jönnek! Na jó, Slovenska Bistricáról, és vadonatúj zenekarról van szó, amely 2006 decemberében alakult a szlovén Dean-guru, Mike Pipenbaher és a dobos Simon ötletéből. Azt mondják, tiszta energiát akarnak, filozofálgatás nélkül,…

Az Attahk az Udu Wudu után a következő album, amely nem folytatja a Kobaia bolygó történetét. Néhány szám ugyan erre a képzeletbeli bolygóra van helyezve, de mégsem egy átfogóbb életmű részének szánták őket. Ezen a lemezen Vander inkább a…

A „Burnt Weeny Sandwich” volt az első a két posztumusz album közül, amely Frank eredeti kísérőzenekara, a The Mothers Of Invention feloszlása után látott napvilágot (a másik a „Weasels Ripped My Flesh” volt, amely szintén még ugyanabban az…

Három évnyi csend után, amely alatt új kompozíciókon dolgozott, önfejlesztő tanfolyamokra járt, és kipihente élete rendkívül megterhelő időszakait, amikor Mike Oldfield a bolygó egyik legnagyobb sztárjává vált, egy dupla LP-vel tért vissza…

A New Jersey-i Bedlight for Blue Eyes első stúdióalbumának, a „The Dawn”-nak (2005) nyitódalából, az Ephemeral Addictionsből már néhány ütem után kiderül, hogy nem nehéz őket bepasszírozni az emocore műfajába

Dühödt, gyors szarv. Borotvaélesre fenve, megalkuvást nem ismerő, mint egy pitbull, lyukkal a fejében. A brit morbiditás remek karikatúrája: a metal riffelés és a hardcore ízes keveréke, punkos kitérőkkel vagy koszos, Motorhead-es rock n'…

Hihetetlen. Manapság már semmi szokatlan nincs abban, hogy több pénzért több szart kapsz. Hogy ebből mennyit vagyunk képesek lenyelni, azt amúgy is teljesen mi döntjük el. A trendek alapján egyre többet zabálunk be belőle, és még be is…

A „Chunga's Revenge” lemezzel a mester határozott léptekkel vágott bele a 70-es évekbe, egy olyan alkotói korszakba, amely sok rajongóját két táborra osztja: vannak, akik szerint ez volt a legtermékenyebb időszaka, mások pont az…

1975 az Aerosmith-muzsika éve volt. Az ötfős bostoni fiatalember-csapat számtalan koncert és két, finoman szólva kereskedelmileg „érdekes” album után, amelyek Tyler olykori alkotói varázslatai és ígéretes szervezői képességei mellett…

Peter Green epikus útja a blues-rock szupersztárság felé 1968-ban indul, a névadó Fleetwood Mac-debütalbummal. Ezt még ugyanabban az évben követi a Mr. Wonderful, amely a nagyformátumú Cream szétesése után közvetlenül új, sok szempontból…

A „Garden Of Chaos” annak az embernek a negyedik stúdióalbuma, akinek zenei pályafutása jóval a „Rage Of Creation” (2000) debütálása előtt kezdődött. Egy gyors emlékeztetőül: Rob Rock a szólókarrier előtt olyan bandák első számú énekesének…

Frank Zappa, a legendás zeneszerző, gitáros, énekes, rendező, szatirikus és a későbbi időkben az amerikai közerkölcs minden kétszínű őrének első számú közellensége a 60-as évek végén a különféle zenei alapanyagoktól és fűszerektől bugyogó…

Négy éve annak, hogy a Pantera nélkül maradtunk, és ez idő alatt sok szájhős sok bizalmatlanságot szedett össze magának: olyanok, akik a Pantera energiájának szikráját ígérték, és az olyan harcosok tollával ékeskedtek, amilyenek a Pantera…

Az „Uncle Meat” Frank szatirikus-avantgárd kísérleteinek csúcspontja a kísérőzenekara, a The Mothers Of Invention első felállásával, amelyet alig néhány hónappal az album megjelenése után feloszlatott. Az albumon hallható darabok többsége…

Az MTV rockoldalát az emo, a post-grunge és a nu-metal bandák uralják. A Mötley Crüe, a Guns N'Roses és Farrah Fawcett rossz hajnapjai szinte feledésbe merültek. Aztán hirtelen feltűnik egy maroknyi vagány egy bemutatkozó lemezzel, és…

Mennyire jönnek be neked a System Of A Down ütős gitárpárbajai, staccatói és csiszolatlan zsenialitású dalszövegírása, meg a Mars Volta-féle esztétikai rétegzettség epikus tantrikussága? A nyitó számításban vond ki a politikai…

A Burning Brides is a new évezred újabb rock n' roll gyermekei. A „Leave No Ashes” a második stúdióalbumuk a „Fall Of The Plastic Empire” (2001) után. A mindenféle post grunge, post punk, post brit pop kóklerség áradatában manapság nehéz…

A Mind's Eye is felrajzolja új opuszát az idei év zenei térképére. Progresszív metalban már jó néhány kiváló album megjelent idén, a Mind's Eye pedig koncepciózus új lemezével csak megerősíti, hogy a progresszív metal fejlődésének és…

A kanadai art rockerek, a Saga tényleg nem is választhattak volna jobb pillanatot az „In Transit”, első koncertalbumuk megjelentetésére. A áttörést hozó „Worlds Apart” (1981) után ugyanis elérték legnagyobb kereskedelmi sikerüket.

Mivel a Yes egyszerűen nem tud újra összeállni még egy stúdiókalandra, mostanában sorra jelennek meg a Yes tagjainak különálló projektjei. Így született meg a Circa: is, amely inkább egy rövid életű projekt, mint igazi zenekar.

Mielőtt Marc Bolan, korának egyik legegyedibb és legellentmondásosabb zenésze, elővette az elektromos gitárt, valamennyire megtanult rajta játszani, igazi zenekart szervezett és T. Rexre keresztelte át, elkezdte festeni a szemét…

A „Living With The Past” nem a „Living In The Past” (1972) folytatása, vagyis nem a rajongók körében közkedvelt válogatásalbumé, hanem a Jethro Tull harmadik hivatalos koncertlemeze, amely tíz évvel az előző, akusztikus irányultságú…

Amikor idén nyár végén meghallottam Springsteen új dalát, a Radio Nowhere-t, komolyan megijedtem, hogy a legjobb napjai már mögötte vannak. A Seeger Session Banddel összehozott, nem túl ízléses egotrip csalódást okozott, ezért abban…

Talán furcsán hangzik, de tény, hogy Eric Clapton – gyakorlatilag három évtizednyi zenélés, megszámlálhatatlan kereskedelmi siker, valamint számos szupergroupban és más hasonló „ostobaságban” való részvétel után – valószínűleg soha nem…

A „My People Were Fair…” abszolút nem állta ki az idő próbáját, hiszen már néhány évvel a megjelenése után is maradinak hangzott, abban a pillanatban, amikor Bolan átváltott elektromos gitárra és felfedezte a glam rockot, ami egybeesett a…

A „Lumpy Gravy” az első album, amelyet Frank kizárólag a saját (teljes) neve alatt, vagyis Frank Vincent Zappaként vett fel, és az első, amelyen nem szerepel az akkori kísérőzenekara, a The Mothers Of Invention. Az együttes mindössze két…

A Primal Fear-ről nem kell sok szót vesztegetni. Nagyon jó banda, főleg ha színpadon látod őket együtt. Albumkiadás terén a Primal Fear rendkívül termékeny csapat. Gyakorlatilag kétévente kapunk tőlük új stúdióalbumot.

Jorn Lande, ahogy mindig is szívesen mondom, az új generációs melodikus hard rock hullám egyik legkiemelkedőbb énekese, számos zenekar tagja, akikért szó szerint megverekszenek, ha a fickó jelentkezik az énekesi posztra, láthatóan végül…

„Ha minden idők legjobb albumairól beszélünk, én azok közé tartozom, akik először a Led Zeppelint említik – és ezt mindenfajta Refused-lemez elé teszem.” (Brandon Rike) Daytona nemcsak Indy Car-versenyeket és egy rakás összegyűrt bádogot…

Jó reggelt, elveszett ausztrál lelkek! Az „Embrace The Silence” (2005) korai hírnökként, az első tavaszi fecske szerepében végre visszahozta az élők közé a Vanishing Pointot is, akiknek a „Tangled In Dream” (2001) megjelenése után minden…

Egy teljes hat éve annak, hogy a brit hard rock veterán Cult utoljára mutatta említésre méltó életjelét. És ha a Beyond Good And Evil idején úgy tűnt, hogy az ezredforduló táján a fiúkat valamiféle ványadt hangulatú alkotói stagnálás…

Minden tekintetben pozitívan őrült basszusgitáros, a voodoo-csomagolású kanári, TM Stevens, akinek gyökerei Jamaicába nyúlnak vissza, ismét nagyszabásúan lenyűgöz! 6 éves szünet után ütős crossover bandájával, a Shocka Zooloóval új…

A lengyel progresszív rock- és metalbajnokok négy év után új albummal jelentkeznek: a Rapid Eye Movement a Reality Dream trilógia lezárása, amelyet a debütáló lemezükkel, az Out of Myselffel (2003) indítottak útjára. Ez az album meghozta…

Bár Ian Gillan a Deep Purple utáni időszakban nem volt olyan szerencsés, mint két purple-ös kollégája, Blackmore és Coverdale, mégsem szabad szó nélkül elmenni azok mellett a remek eredmények mellett, amelyek a híres énekesnek – a hangjában…

Kiadó: Inside Out MusicMegjelenés: 2007. 09. 24.Produkció: RiversideAz album hossza: 55.51 percMűfaj: Progressive Rock / Progressive Metal A progresszív rock, illetve metal lengyel bajnokai négy év után új albummal jelentkeznek: a…

A Century Media idén már szinte áttekinthetetlen metalkínálattal jelentkezik, amely előszeretettel hivatkozik a műfaji határok átlépésére, és a kiadói politika e aranyszabályától, a fül maximális határainak tesztelésétől az At All Cost…

Frank harmadik albuma, a „We're Only In It For The Money” kétségkívül az egyik leghírhedtebb műve, amely a pimasz művész legjobb és legprovokatívabb alkotásai közé tartozik, és aki zenéje nagy részében egészen egyedi módon gúnyolta korának…

Bár a zenekar kezdetei jóval inkább a humor jegyében teltek, és a santa cruzi srácok unalmas hétköznapjaikban a hülyéskedés meglehetősen eszement formáját fejlesztették ki, az Arsonists Get All The Girls tagjai gyorsan hatfős szextetté…

Ha a Topalovićok voltak a volt Jugoszlávia legfurcsább temetkezési vállalkozói, és Laki távoli unokatestvére, Paul Bearer az urnájával a profi „sportban” is kilógott a sorból, akkor a zenei világban, pontosabban a 60-as évek végi brit…

Az idei ősz lezárja az év koncertciklusát, és az utolsó nagy albumok kivételes kínálatával gondoskodik arról, hogy 2007 végérvényesen a legtermékenyebb metaléves egyikeként vonuljon be a krónikákba. A metalkollázs kirakósában az…

Az „Absolutely Free” a legendás Frank Zappa második albuma, aki zseniális zeneszerző, kiváló gitáros, alkalmi énekes, társadalmi szatirikus, rendező és még sok más volt. Frank a bemutatkozó lemez megjelenése után a The Mothers Of Invention…

A „The Cheerful Insanity” elsősorban történelmi dokumentum, amely a King Crimson és a progresszív rock korai gyökerei iránt érdeklődőknek lesz a legizgalmasabb, miközben kétlem, hogy a brit pszichedelikus rock legnagyobb rajongói körében is…

Ohoho – a Haribo gumicukor új változata! Mióta Nick Oliveri kiszállt, a Queens Of The Stone Age csak lejtmenetben van. Homme igyekszik ezt tatarozni különleges vendégek meghívásával. Érezni a „kívülről” érkező ötletek hatását, reméljük,…

A Porcupine Tree az utóbbi években igazi „felkapott név”, mind a progresszív rock számos rajongója, mind a modernebb zenei trendeket követő hallgatók körében. A korábban teljesen homályos space rock/pszichedelikus rock zenekar óriási…

A „10,000 Days” – ha hinni lehet a zenekar háza tájáról az utóbbi hónapokban érkező információknak – talán a legendás kanadai art rockerek, a Saga utolsó stúdióalbuma. Bár még nem is olyan régen azt hittem, hogy a Saga-történetnek sosem…

A melodikus death metal svéd bajnokainak előző lemeze, a Doomsday Machine (2005) addigi legambiciózusabb munkájuk volt, egyúttal a legsikeresebb albumuk is, amely a metal nagy nevei közé röpítette őket

A Jethro Tull három év kihagyás után egy rendkívül szolid albummal tért vissza, amelynek egészen szokatlan címe valójában az akkoriban újonnan indult weboldaluk linkje. A „J-Tull Dot Com” az első lemezük, amely Ian független kiadóján, a…

A kópéhajú, szakállas bácsika kalózsapkában és bandája aligha lehetett túl elégedett a közönség fogadtatásával, amikor megjelent a „Catfish Rising” (1991), az a meglehetősen felesleges és nem túl sikeres blueskísérlet, amellyel egyfajta…

(a 2. számú kritika szerzője: Peter Podbrežnik) A Saga az 1999-es stílusváltás után maratoni tempóban kezdett minőségi albumokat kiadni, amelyek a klasszikus, eredeti hangzásvilág és a kivételesen kidolgozott produkció megfelelő elegyét…

(a 2. recenzió szerzője: Grega Šujica, megjelent: 2007. október 4.) A szlovén bandák egyik legellentmondásosabbja, ugyanakkor a legismeretlenebb és legtitokzatosabb is most először mutatkozik be méltóképpen, az In Your Face című lemezzel.

Eric Clapton igencsak aktív volt zeneileg a hetvenes években, talán még túlságosan is egy olyan emberhez képest, akit ennyire megviselt az identitásválság. Az önpusztító problémahalmozás és más hasonlóan bonyolult helyzetek ellenére,…

A „Phase One 1978” addig kiadatlan felvételek és néhány már megjelent dal demóváltozatainak gyűjteménye, amelyeket a Saga 1978-ban rögzített második albumának, az „Images At Twilight”nak (1979) a felvételei közben. Ezeknek a felvételeknek a…

A Gentle Giant a brit popzenekar, a Simon Dupree and the Big Sound romjaiból született, amelyet a három Shulman fivér vezetett (Derek ének és basszusgitár, Phil vokál és szaxofon, Ray basszusgitár és hegedű). A zenekar a brit slágerlistákon…

Fish szólókarrierje az utóbbi években több mint nyilvánvalóan új lendületet kapott. A 90-es években készült, többé-kevésbé átlagos albumok után, amelyek közül leginkább a „Sunsets On Empire” (1997) és a „Raingods With Zippos” (1999)…

Miután a „Full Circle” (1999) című lemezzel diadalmasan visszatértek, és örök hűséget esküdtek az art rock saját, egyedi változatának, a Saga ugyanazzal, ha nem még nagyobb lendülettel folytatta az artisztikusan igényes albumok gyártását,…

A blues a maga legtisztább, legautentikusabb formájában valószínűleg soha nem szólt olyan nyersen, mint a nagy Howlin' Wolf híres ugatásától kísérve. A „szívélyes” Chester Burnett a híres „falszett-jódlizásával” örökre beírja magát a…

A progresszív metal igazi virágkorát éli Skandináviában, amely így globálisan is átveszi a műfaji zászlóvivő szerepét. Olyan bandák, mint a Platitude, a Seventh Wonder, a Circus Maximus, a Mind's Eye,… sorra pontosan azt tálalják, ami a…

Háromszáz kövér fenekű, repülő, hegyes orrú üzbég hód! És mi a hét csodája a hét végére? A punk kölykök, a BS' T.T., azaz BS' Titty, kiterjesztve Bastard Son Of Titty Twister, Triesztből valók

A „Full Circle”-lel a legendás kanadai art rockerek, a Saga visszatértek legjobb éveik progresszív rockjához, és ezzel végleg újjászülettek, ami egyben valószínűleg pályafutásuk legtermékenyebb korszakának kezdetét is jelentette.

A német Sieges Even érdekes jelenség a prog rock horizontján. A metal-rajongók minden erejükkel a „metal” jelzőt próbálják rájuk ragasztani, ami tudat alatt a zenekar tagjainak múltbeli és jelenlegi hírneve miatt történik, pontosabban a…

Az album zenei tartalmát egyetlen mondatban is össze lehetne foglalni: sok fájdalom, semmi öröm. Elég egyetlen pillantást vetni a förtelmes, végletekig banális „Pleasure And The Pain” borítóra, hogy elmenjen a kedvetek a hallgatástól.

Az 1970-es években Olaszországban több tucat olyan zenekar működött, amelyek csak egyetlen albumot (vagy csak egyetlen jó albumot) adtak ki. Sokan közülük az ország legjobb lemezeit alkották meg, aztán olyan gyorsan el is tűntek, ahogy…

A kanadai art rock legenda, a Saga a „Generation 13” konceptalbummal újabb nagy sokkot okozott a hallgatóinak. Ezúttal szerencsére pozitív értelemben. A rendkívül sápadt „Steel Umbrellas” (1994) után, ami egy teljesen félresikerült,…

Az egyik minden idők legnagyobb rockzenekara sikertörténetének kezdete meglehetősen óvatos, talán túlságosan is szégyenlős hangvételű. Az Aerosmith, a legendás amerikai együttes debütalbuma szemérmetlenül mutatja meg egy fiatal, ambiciózus…

A „Live Archive” a legendás gitáros, Steve Hackett régóta várt koncertfelvétel-gyűjteménye. A kiadvány négy CD-t tartalmaz, amelyek Hackett három különböző koncertkorszakát (a 70-es, a 80-as és a 90-es éveket) mutatják be három különböző…

A „Steel Umbrellas” jó példa arra, hogyan szülhet a hirtelen támadt vágy a könnyű és gyors pénzre félkész terméket, amely méltatlan a zenekar addigi életművéhez. A válasz arra a kérdésre, hogyan készíthették a legendás kanadai art rockerek,…

Az Irish Tour Gallagher második koncertalbuma, amely az első, előadás tekintetében hasonlóan meggyőző Live In Europe-pal szemben hatásosan adja vissza a közönség és az előadó közötti eleven kommunikációt. 1974-ben vették fel

Ritkán akad az ember kezébe olyan metalbanda debütáló lemeze, amelynek hangzásvilága már az első akkordtól kidolgozott. Még ritkábban találkozni olyan teljes értékű, kiérlelt tartalmi alappal, amely az ötletek rétegzettségét, a politikai…

Saga a „The Beginners Guide To Throwing Shapes” (1989), a progresszív rockgyökerekhez való igen szolid visszatérés után kivett egy kis megérdemelt pihenőt. Ez idő alatt hosszú távollét után két régi tag is visszatért a zenekarba: Jim…

Kiadó: Charisma RecordsMegjelenés dátuma: 1970. 12. 14.Producer: John AnthonyAz album hossza: 47.15 percMűfaj: Progressive RockÉrtékelés: 9.5/10 A Van Der Graaf Generator a harmadik lemezével, a „H To He, Who Am The Only One”-nal…

The Lec Zorn Project ambiciózus vállalkozás, amelyben a névadó Lec Zorn – aki egyébként basszusgitáros és billentyűs, szövegíró és hangszerelő – a melodikus hard rock világának számos virtuózát gyűjtötte maga köré. Az „It Began In The…

A „Behaviour” (1985) és a „Wildest Dreams” (1987) című albumokon hosszasan elmerültek a popban, ami néhány izgalmas zenei pillanatot is hozott, a zenekarnak pedig érezhető kereskedelmi sikert, a sokéves rajongók közül viszont sokat nagyon…