Előadó: Wire
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 1980
A Document And Eyewitness egy olyan korszak koncertlenyomata, amikor a zenekar számos belső és külső viharon ment keresztül, és ennek nyomán görcsös kreatív kitörések jellemezték, amelyek korábban nagyon sikeresen testet öltöttek három, rendkívül nagyra becsült stúdiólemezen: a Pink Flag (1977), a Chairs Missing (1978) és a 154 (1979) formájában. Bár a Document nem kapott akkora dicséretet, mint az említett trió, vitatott tartalma miatt, amely a Wire rajongóit két táborra szakította – azokra, akiknek tetszett (tetszik) ez a fajta hang- és képmanipuláció, és azokra, akiknek nem –, valamilyen módon mégis kultikus darab.
A Wire mindig a másik oldalon állt, bármi is volt éppen az. A punk virágkorának csúcsán villámgyorsan kinőtték a műfajt, így hamar rájuk ragadt a post-punk zenekar címke, ami olyan közegbe sodorta őket, ahol a Television és a Pere Ubu uralkodott. A Wire azonban ott is hűen a maga útját rótta, és a végsőkig kitartott mellette. Hogy ez az út mennyire radikális volt, azt talán legjobban az 1980-as Electric Ballroom-beli fellépés mutatja, ahol az úgynevezett dadaista kabaré teljesen új határokig tágította a kellemes fogalmát. Menekülés az abszurdba.
Az előadás eredeti célja az volt, hogy megihlesse a közönséget, ehelyett nyugtalanította, bosszantotta, sőt feldühítette őket. A performansz annyira intenzív volt, hogy a zenekar utána majdnem hat évig nem lépett fel, és fel sem vett semmit. Nagy kár, hogy ezekből a színpadias villanásokból egyik sem került celluloidszalagra, hiszen az ilyen anyag jelentősége az évek során kétségtelenül sok hívet szerzett volna a rock & roll cirkusz ritka és a maga módján sokkoló felvételeinek. Egy zenekar félreérthetetlen mérföldköve. Egy feszült korszak mérföldköve.
Mindezek után a fél évvel korábban, a Notre Dame Hallban rögzített koncert szinte nyugodtnak tűnik. Hangsúlyozom: nyugodtnak. Hasonlóan szelíd modorban szólal meg az egyetlen dal, amely a Document lemezre felkerült a montreux-i fellépésről, ahol a Roxy Music előtt játszottak (1979 márciusában): a Heartbeat.
A Document And Eyewitness ennyi idő elteltével is, akárcsak a Wire életművének nagy része, meglehetősen eklektikus zenei gyűjtemény maradt. A különféle stílusbélyegek és a más zenekarokkal való összehasonlítások szívósan igyekeznek piacképesebb termékké tenni, de a Wire a közízlés peremén marad. A többi, fényesebb, kiérleltebb, zeneileg hasonló irányba tartó leszármazott árnyékában a Document úgy kitűnik, mint falból a szög.
Az Our Swimmer és a Midnight Bahnhof Cafe, az album végére került két egyetlen stúdiófelvétel (a Magritte stúdióban rögzítették), bizonyos mértékig megpróbálja visszaterelni a kisiklott vonatot a lágyabb hangzás sínjeire, de mindazok után, amit a két központi koncertrészen hallani lehet, ezeket az éles szögeket csak a legkisebb mértékben sem tompítják.
Felállás
Colin Newman – ének, gitár
Graham Lewis – basszusgitár, ének
Robert Gotobed – dob
Bruce Gilbert – gitár
Produkció
Wire
Számlista
NOTRE DAME HALL
1. Go Ahead
2. Ally in Exile
3. Relationship
4. Underwater Experiences
5. Witness to the Fact
6. 2 People in a Room
7. Our Swimmer
MONTREUX
8. Heartbeat
ELECTRIC BALLROOM
9. 5/10
10. 12XU (Fragment)
11. Underwater Experiences
12. Everythings Going To Be Nice
13. Piano Tuner (Keep Strumming Those Guitars)
14. We Meet Under Tables
15. Zegk Hoqp
16. Eastern Standard
17. Instrumental (thrown bottle)
18. Eels Sang Lino
19. Revealing Trade Secrets
20. And Then… Coda
MAGRITTE STUDIO
21. Our Swimmer
22. Midnight Bahnhof Cafe
Az album hossza: 76:57
