Előadó: Jorn
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
Jorn Lande, ahogy mindig is szívesen mondom, az új generációs melodikus hard rock hullám egyik legkiemelkedőbb énekese, számos zenekar tagja, akikért szó szerint megverekszenek, ha a fickó jelentkezik az énekesi posztra, láthatóan végül teljes erőbedobással a szólókarrierjének szentelte magát.
Legutóbbi stúdiólemezét, a „The Duke”-ot (2006), amely ismét nem rejti véka alá a nagy erényeit, Jorn most megfejelte pályafutása első koncertalbumával. Dupla lemezről van szó, amely szalagra rögzítette Jorn tavalyi fellépését az atlantai (USA) Prog Power Festivalon. Mivel Jorn nem volt headliner a fesztiválon, a színpadi jelenléte egy jó órára korlátozódott, ezért a fickó a második lemezt úgy töltötte meg anyaggal, hogy néhány stúdiós bónuszszámot tett rá, mint a Sacrificial Feelings, az újra felvett Out To Every Nation, és természetesen egy új feldolgozás, a Lonely Is The World/Letters From Earth klasszikusokat egybegyúrva, ami igazolja a fickó vonzódását a Black Sabbath albumaihoz, Ronnie James Dióval a mikrofonnál.
Nem kell hozzá semmiféle nagy látnok, hogy megkapjuk a megerősítést: az anyag színpadi kivitelezése első osztályú, ennek az egyedi énekesnek a pazar énekakrobatikája ragyogó, a színpadon pedig a csapat minden tagja között folyamatos és kiváló a kommunikáció. Jorn határozottan igazi virágkorát éli zenészként, és ebben semmi okunk kételkedni, ha a fülhallgatóink közé vesszük a „Live In America” koncertalbumát is. A „Lojtrica domačih” a Whitesnake-klasszikusokból összeállított feldolgozás-csokron keresztül úgy tépi le a füledet, mintha a rögzítésénél fogva a legfinomabb lézer vágná át, vagyis észre sem veszed, mikor történt. Jorn a melegségével és az érzéki izzásával ölni tud, de a romboló erejű, eruptív kitöréseivel is, a pasas energiában továbbra is nagy a saját műfajában. A közepes énekregiszterekben a legerősebb és a legkifejezőbb, ott pedig különösen kivillan a Coverdale-es erotikájú éneklési technikája, amikor a verseket kilégzéssel énekli, ami a nyugodt részeknél ragyog igazán.
Minden szuper lenne, ha nem futnánk bele egy elembe, amely tulajdonképpen az egész vonalon szétcsapja az album izgalmát. Jorn és a társasága ugyanis túlzásba vitték a szólózást a koncert során. A zenésztársai nem többek jó epigonoknál, akik a hetvenes években lefektetett sztenderdeket másolják. Egyikük sem rendelkezik olyan stílusbeli felismerhetőséggel, amelyből már néhány hangról vagy ritmikai ütemről megismernéd az egyedi sajátosságát és művészi utolérhetetlenségét, az egyedülálló karizma építőkövét. Ahogy Jorn Lande nem David Coverdale, úgy a dobosa sem Cozy Powell, a gitárosa pedig nem Ritchie Blackmore. A srácok láthatóan megfeledkeztek erről, és elvettek tőlünk helyet három-négy további Jorn-számnak, amelyeket a szólók helyett az énekes élőben elénekelhetett volna. Jorn Lande koncertjére ugyanis az alapvető szándékkal mész el, hogy Jornt hallgasd! A szólók viszont karakter nélküliek és unalmasan lejátszottak. A két gitár és a dobok elnyújtott szólózása a humortalanságában egy pillanat alatt megöli az egész koncerthangulatot és a felvétel lendületét. Ez a húzás elfojtja Jorn jelenlétét mint énekesét és a koncert központi figuráját, aki így elveszíti a dominanciáját és főleg azt a kompakt ütőerőt, amelyet a zenekar a fellépés alatt nem tudott kibontakoztatni, ezért a dupla koncertlemez sem tudta megörökíteni.
Az ember ölni tudna Jorn hangjáért, de ezúttal bele kell törődnünk, hogy Jorn mellett a hűséges munkatársai is elsőbbséget kaptak, és hogy ez bizony nem 100%-ban Jorn Lande. Kár. Nagy kár, mert tudjuk, milyen fantasztikus ez az énekes, amikor teljes énekhangi feszültségét kibontakoztathatja, amelyet manapság a generációjából csak kevesen tudnak követni a szakmájukban. Reméljük, a fickó gyorsan tanul ebből a hibából. Egyszerűen túl rövid ez a koncertfelvétel ahhoz, hogy megengedhetett volna magának ilyesmit. A szólók nem szúrnák bántóan a fület, ha a termék koncertjátékideje két órát tenne ki. A „Live In America” ugyanakkor az egészét tekintve a lendületes feszültség megtestesítője és a mégis jellegzetes Jorn-energiáé, amelyet az énekes rajongói fenntartások nélkül fogadnak majd, annak ellenére is, hogy szólóutazásaiban a Whitesnake, a Deep Purple, a Rainbow és a Dio közelmúltbeli hivatalos koncertkiadásait másolja, amelyek Jornnak mindenképp mélyen a szívéhez nőttek.
Felállás
Jorn Lande – ének
Tore Moren – gitár
Lasse Finbraten – billentyűk
Jorn Viggo Lofstad – gitár
Stian Kristoffersen – basszusgitár
Willy Bendiksen – dobok
Produkció
Jorn Lande & Jorn Viggo Lofstad
Számlista
CD 1.:
1. We Brought The Angels Down
2. Blacksong
3. Duke Of Love
4. Are You Ready
5. Cold Sweat
6. Drum Solo
7. Out To Every Nation
8. Guitar Solo
9. Straight Through The Heart
CD 2.:
1. Godless And Wicked
2. Soulburn
3. Devilbird
4. Perfect Strangers
5. Gonna Find The Sun
6. Whitesnake Medley
7. Out To Every Nation
8. Lonely Is The Word/Letters From Earth
9. Sacrificial Feelings
