Előadó: Baku Llama
Kiadó: 57 Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4/5
Az amerikai Baku Llama trió úgy született, hogy három régi ismerős hosszú idő után újra összefutott. Kiderült, hogy a zenei érdeklődésük közös, és egyetlen „jam session” után megszületett az új formáció. Az Eris album valahogy ezeknek az improvizációknak az eredménye, hiszen sok szám úgy szól, mintha egy-egy jam lenne.
Hiába hasonlóak a tagok érdeklődési körei, a zenében sokféle hatás felismerhető – a jazz-rocktól az avantgárdon és a szimfonikus rockon át a folkig és a popig. Egyik műfaj sem dominál, időnként keverednek is. A zenekar így sosem téved túl ismert vizekre, a zene pedig nem egysíkú, nem lehet gyorsan megunni.
A Discord és a Discord Resolved nagyon emlékeztet a Happy The Manre, és a Baku Llama itt hozza létre az album két egyedüli „tiszta” szimfonikus dalát. A Hamatsa tipikus jazz-rock fúzió elektromos zongorával és gitárriffekkel. A Betrayed és a This Time inkább popos dolog, némi folkos elemekkel. Ez a két dal a leggyengébb az albumon, mert az ének elég idegesítő. Énekhang az Eris című dalban is van, de az jóval kevésbé zavaró és feltűnő, Ann Bernath ugyanis szerencsére többnyire csak recitál. A Punch It-ben a folk, a pop és a szimfonikus rock hatása érződik, az album többi részét pedig főleg olyan szerzemények töltik ki, ahol az avantgárd és a jazz-rock keveredik.
A legnagyobb hiányosság az ének, de ez nem is akkora gond, hiszen csak három dalban van jelen. Szerencsére a zenekar úgy döntött, inkább az instrumentális művekre fekteti a hangsúlyt. Azok a dalok, amelyekben van ének, amúgy is gyengébbek, inkább a pop vagy a folk felé húznak. A billentyűk közül sokat hallani az elektromos zongorát, a zongorát és különféle szintetizátorokat. Számomra ez az album legjobb oldala, mert elég változatosak és ambiciózusak. A gitár a billentyűkhöz képest erős, ismétlődő riffekkel teremti meg a hangulatot. A gitáros időnként akusztikus gitárt is megszólaltat, ez leginkább az énekes daloknál tűnik fel. A billentyűs olykor különféle ütős hangszereken (vibrafon, csengettyűk) is játszik, ami kissé szimfonikus árnyalatot ad a zenének. A dobok meglehetősen egyszerűek és nem nyűgöznek le, de az improvizációra és hangulatteremtésre épülő zenéhez éppen elég jók.
Az Eris nagyon igényesen elkészített album, de hiányzik belőle az az inspiráció, amely a jóból kiváló alkotássá emelné. A Baku Llama mindenképp az avantgárd és a jazz-rock terepén a legerősebb, és ha a jövőben még inkább a kompozíciókra koncentrálnak, biztosan még jobb lemezekre számíthatunk tőlük. Addig is szolgáljon az Eris figyelmeztetésül a Baku Llama benne rejlő potenciáljáról. Most rajtuk a sor, hogy ezt a potenciált valóra váltsák, vagy megrekedjenek.
Felállás
Ann Bernath – ének, dobok
David Bernath – gitár, basszusgitár
Rick Whitehurst – billentyűk
Produkció
Baku Llama
Dallista
1. Discord 1:32
2. Hamatsa 6:47
3. Betrayed 4:22
4. Punch It 2:44
5. Eris 6:40
6. Six to Midnight 6:44
7. This Time 4:55
8. The Rite 5:00
9. Discord Resolved 1:12
10. Dream Eater 4:38
11. Torrential 3:44
12. Side Two 9:08
13. Tragic Mask 3:33
