Szerző: Rok Klemše
Előadó: Arch Enemy
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2007
A melodikus death metal svéd bajnokainak előző lemeze, a Doomsday Machine (2005) addigi legambiciózusabb munkájuk volt, egyúttal a legsikeresebb albumuk is, amely a metal nagy nevei közé röpítette őket. A rajongókat ugyan kettéosztotta – voltak, akik az „old-school” Arch Enemy-hangzást hiányolták, és voltak, akiknek tetszett a zseniális Andy Sneap kiváló produkciója –, de minőséghiányt nem lehet felróni a produkciónak. Nem sokkal a lemez megjelenése után távozott a zenekarból Chris Amott gitáros, akit a kiváló Fredrik Åkesson (jelenleg az Opeth tagja) váltott, de az Amott fivérek hihetetlen energiáját sokan hiányolták. Néhány hónapja aztán berobbant a hír – Chris visszatért a bandába! Mindennek tetejébe az Arch Enemy az új lemezhez felkérte az első négy albumuk producerét, Fredrik Nordströmot is. Az elvárások tehát még inkább égbe szöktek.
A Rise of the Tyrant néhány hallgatás után bőven be is váltja őket! Az Arch Enemy diszkográfiájának egyik legjobb lemezéről van szó! Persze ne várjunk visszatérést Johan Liiva énekes korának réges-régi hangzásához, de Fredrik kihozta a lányból és a srácokból a legjobbat. A védjegyhangzás szinte ömlik a lemezről, az anyag és a játék minősége pedig még tovább javult. Hangszeres tudásban az Arch Enemy minden kiadással egy lépcsőfokkal följebb lép. A Rise of the Tyrant az egyik legjobb gitárospáros, az Amott fivérek (Bonded by Blood, he he…) szerepét állítja előtérbe. A fivérek kémiája fantasztikus, az album tele van gyilkos leadekkel, harmonikus futamokkal, shred-tökéletességgel, dallamos riffekkel és párbajozó szólókkal, amiktől vérezni kezd az ember füle. Egyesek a Doomsday Machine-nek éppen azt rótták fel, hogy a riffjei nem elég eredetiek. A félelem, hogy a Rise of the Tyrant megismétli ezt a hibát, felesleges – a lemez gitárrészei a legjobbak közé tartoznak abból, amit a két fivér valaha kipréselt magából. A ritmusszekció is teljes fényében ragyog, főként Daniel Erlandsson villog állatias dobolásával, amely tele van eszeveszett átvezetésekkel, blast beatekkel és ultragyors lábgéppel. Talán az róható fel kicsit, hogy Nordstrom ezúttal főleg a gitároknak adott teret, a ritmusszekciót pedig kissé elhanyagolta, és nagy kár, hogy a kiváló Sharlee D’Angelo basszusa szinte egyáltalán nem hallatszik, de az ízlések különbözőek, valakinek ez bejön, másnak meg nem. A zenekar központi alakja pedig a karizmatikus énekesnő, Angela Gossow. Liiva távozása után sokan szemére vetették az Arch Enemynek, hogy a női énekes csak a figyelemhajhászás eszköze, de Angela minden új kiadással bebizonyítja, hogy egyre jobb, és könnyedén felveszi a versenyt a férfi growl-énekesekkel. Örömteli, hogy a Rise of the Tyrant lemezen a hangja rendkívül természetes és szerves, és így, szemben a Doomsday Machine effektekkel és „layerekkel” teli vokáljával, igazán érvényesül. A dühödt vokálok hatalmasak és brutálisak, ugyanakkor Angela szövegeit érzelmileg is átélten adják elő. A Rise of the Tyrant legfényesebb pontja a brutalitás és a dallamosság hihetetlen egyensúlya, amely ilyen jól nem szólt már az 1996-os Black Earth első lemez, illetve az utódja, a Stigmata (1998) óta. Amikor az 50 perces ostromot a Blood On Your Hands intrójában felvijjogó légiriadó-szirénák jelzik, nincs idő menedéket keresni! A Rise of the Tyrant könyörtelenül bombáz egymás után sorjázó rombolókkal, legyen az a The Last Enemy, az I Will Live Again, vagy a kiváló instrumentális szám, amelyben az feltartóztathatatlan Amott fivérek végeérhetetlen neoklasszikus futamai szólnak. A lemezen egyetlen rossz pillanat van – a The Great Darkness című számba belezsúfoltak egy kórusénekes részt, amely erőltetetten, feleslegesen és teljesen oda nem illően szól.
A Rise of the Tyrant minden bizonnyal az idei év egyik legjobb metalkiadványa. Nyers energiájával, agyat szétfújó intenzitásával, ragyogó gitárjaival és üvöltő Angelájával egyenesen az aortába nyomja a lóadag adrenalint. Hajoljatok meg! Felkel a zsarnok!
Felállás
Angela Gossow – ének
Michael Amott – gitár
Christopher Amott – gitár
Sharlee D’Angelo – basszusgitár
Daniel Erlandsson – dob
Produkció
Fredrik Nordström
Számlista
1. Blood on Your Hands 04:41
2. The Last Enemy 04:15
3. I Will Live Again 03:32
4. In This Shallow Grave 04:54
5. Revolution Begins 04:11
6. Rise of the Tyrant 04:33
7. The Day You Died 04:52
8. Intermezzo Liberte 02:51
9. Night Falls Fast 03:18
10. The Great Darkness 04:46
11. Vultures 06:35
