Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Nora
Kiadó: Trustkill Records
Megjelenés: 2007
Négy év telt el, mire a srácok végre kiadták a harmadik stúdióalbumukat. Miért tartott ilyen sokáig? Az ördög tudja, de két tény talán közelebb visz a válaszhoz. Chris Ross dobos ez idő alatt elvesztette a lányát egy borzalmas balesetben, a banda pedig a felbomlás szélére került, és az is kérdés volt, folytatják-e egyáltalán a Nora pályáját. A másik, hogy Carl Severson énekes végig nyakig el volt havazva a Ferret Records kiadónál végzett munkával. A Nora a négy év alatt ráadásul két tagot is lecserélt, ez lehet a harmadik tényező, ami hozzájárult az új album elképesztően hosszú születéséhez. Az új emberek Mike Olander basszusgitáros és az érdekes, ősszláv vezetéknevű gitáros, Stephen Chladnicek (Štefan Hladniček).
És az eredmény? Még mindig kibaszott forró. Ebben rögtön meggyőznek, hiszen a lemez elején három mérgező, nagyfeszültségű metalcore-támadás zúdul rád: a Somebody Of Somebody, a Scum és a Broken. De menjünk szépen sorjában. Az alapcsont, amelyet a Nora rág, még mindig a tipikus thrash metal riffek világa, amelyek vakmerően kacsintgatnak a Pantera hagyatéka felé. Az új album hangulatban és motívumokban sokkal változatosabb, mint a „Dreamers And Deadmen” (2003). Több a dallam (még a legdirektebb számokban is érezni). De semmi para, ne félj. Kicsit több a riffek közötti rángatás, és felbukkannak a post-hardcore morzsái is, amelyek legfeljebb szellemesen egészítik ki a dalok alapképét. Ha a „Dreamers And Deadmen” a metalcore birodalmának romboló, magas feszültségű frekvenciafordulatai vezényletével szólt, vagyis a legtisztább, tövig nyomott száguldás jegyében az első másodperctől az utolsóig, akkor most a banda több atmoszférát visz a játékba, több sötét képet fűz egymás után, és finom érintések is előbukkannak. Ez a leginkább a középtempós The Moment, The Sound, The Fury című számban él, amely kiemelkedik a hatalmas, csalódottsággal és kétségbeeséssel teli hangulat megteremtésében. Ehhez a hangulathoz nagyon közel áll a záró The Ending is. A kompozíciókban több az átmenet, ahol nem feltétlenül a lavinaként zúduló riffek brutális csörtetése a domináns, pedig a Nora az új albumon is elsősorban ezekhez ragaszkodik hűen. Előfordul, hogy egyes részeket ezúttal teljesen egyszerű, egyszólamú harmóniákkal visznek végig. Néhány helyen egyhúros pengetést is bevetnek, ami a Broken című számban üt ki leginkább.
Rendkívül személyes album ez, amely ebben a vallomásosságban messze maga mögött hagyja a banda két korábbi lemezét. Carl Severson négy év alatt egy szemernyit sem veszített a hatalmas erejéből, amellyel most is földrengésszerű lökésekben szabadítja el a brutális vokális agresszió végleteit, valahányszor kinyitja a száját. Megint úgy ugat, mint egy veszett kutya, az éneke skizofrénül őrült, ahogy azt a banda által művelt metalcore kaotikus összképe megköveteli.
A Nora megőrzi azt a báját, amellyel a „Dreamers And Deadmen” kiérdemelte a kritikusok elismerését! A srácok az új albumon is elvarázsolják a hallgatót kompakt, minőségi kompozíciókkal, amelyekben remekül keveredik az azonnaliság és az összetettség. Ez folyamatosan lelkesíti és leköti a hallgatót, ahogy a lemez dinamikus hullámzása a hangulatváltások és a levegőt megtöltő érzések színes sorozatán keresztül halad. A produkció tisztán, szennyeződés nélkül szól, a Nora pedig megint extrém hangos és megalkuvás nélkül vicsorgó, a lemez hallgatása közben pedig egyenesen egy ok nélküli, győztes nélküli csatamezőre repít, amelyet csak rothadó holttestek halmai borítanak. A banda tehát megtartotta a győztes formuláját. A Nora továbbra is a csúcsmetalcore megtestesítője. A „Save Yourself” így az új metalcore-biblia: kaotikus, rendkívül ideges, arrogáns és ördögien megalkuvást nem ismerő album, amely megszállottan, egyenesen és kíméletlenül fülsüketítően rúg bele a fülkagylóba.
A „Save Yourself” tehát változatosabb, mint az elődje. A Nora nem őrjöng végig a csúcsfokozaton, sőt, a sludge csírái is érezhetők (a címadó dalban), az album pedig kicsit több dallamot is hoz. Az elődjének érett továbbfejlesztése, amelyet a metalcore-rajongók azonnal megértenek, nagyra becsülnek, és tárt karokkal fogadnak. A Nora vele továbbra is őrült! Remélhetőleg a következő album nem készül megint négy évig.
Felállás
Carl Severson – ének
Matthew Hay (Portland) – gitár
Stephen Chladnicek – gitár
Tim Cuccolo – basszusgitár, háttérvokál
Christopher Ross – dob
Produkció
Eric Rachel
Számlista
01. Somebody Call Somebody
02. Scum
03. Broken
04. Save Yourself
05. Famous Last Words
06. Have You Ever Had A Really Bad Day?
07. Just Like Johnny
08. The Moment, The Sound, The Fury
09. Chances Aren’t
10. The Ending
Az album játékideje: 36.04
