Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Primal Fear
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
Játékidő: 54:00
Értékelés: 3/5
A Primal Fear-ről nem kell sok szót vesztegetni. Nagyon jó banda, főleg ha színpadon látod őket együtt. Albumkiadás terén a Primal Fear rendkívül termékeny csapat. Gyakorlatilag kétévente kapunk tőlük új stúdióalbumot. A „Seven Seals” (2005) megjelenése óta a stuttgarti környékről származó urak karrierjében nem történt túl sok megrázó változás, leszámítva, hogy otthagyták a Nuclear Blast kiadót, és átpártoltak az olasz Frontiers Recordshoz.
A „Seven Seals” megerősítette, hogy a Primal Fear már derekasan kifulladt, és igazi frissességet nem nagyon tud többé felmutatni. Az érzés, hogy a banda túl gyorsan adja ki egymás után az albumokat, akkor teljesen jogosnak bizonyult. A „New Religion” készülése idején igencsak biztató híreket hallhattunk nagyszabású tervekről és arról a sok kreatív energiáról, amely a felvételek alatt a stúdióban volt. És az eredmény?
A „New Religion” mindenesetre más album, mint a testvérei. Hogy ebben mennyi szerepe volt annak, hogy a Frontiers Records egyébként is szívesen szerződik melodikus hard rock bandákkal, azt nem tudom, de a gyanú logikusnak tűnik, és főleg az erősíti meg, hogy a Primal Fear a Frontiershez igazolással pontosan abba az irányba indult el, hogy fellazítsa a német Judas Priest-féle „heavy metal” agresszív, „straight in your face” változatát.
Szimfonikus, orkesztrális elemek jelennek meg a banda nyers, durva alapstílusában. A Primal Fear már a legelső időktől fogva nyúlt ehhez, de sosem ilyen intenzíven, mint a „New Religion”-ön. Ezzel a srácok legalább részben kikerülték azt az kiszámítható sablont, amelyet a lemezeiket ismerők már az első hallgatásra simán kiolvasnak. A dolog teljesen elfogadható lenne, ha a Primal Fear csak épp hogy átcsúszott volna a vizsgán. Az első hiba, ami az egészben zavar, a nyers, élő hangzás, amely a banda basszusgitárosa, Mat SInner producerkedése alól kerül ki. Ez fenntartja azt az érzést, hogy a két elem nem fér össze: a közvetlen riffelő ütőerő és a szimfonikus hangszerelés drámai elemei által kínált szépség. Olyan ez, mintha egy ügyetlen óriásra bíznánk, hogy rakjon össze egy 1:72-es léptékű műanyag repülőmodellt, ő pedig vastag ujjaival természetesen összetör mindent, amihez hozzáér. A Primal Fear egyszerűen túl nagy bunkó az ilyen piszmogáshoz. Ebben az esetben sokkal jobb lett volna megmaradni a megszokott zenei irányvonalnál, és metálosan, teljes joggal dühösen és meggyőzően zúzni a saját jól bevált szabványaikkal, amelyek a repetitivitás és az önmaguk másolása ellenére – amit a „Nuclear Fire” óta látunk tőlük – magas minőséget hoznak.
A „New Religion” az album ötödik dalával bezárólag bírja az újdonságokat. A nyitó Sign Of Fear még nem jelzi előre a hajótörést. A banda mércéjével mérve tipikus heavy metal gyilkos, amelyben a domináns szerepet játszó kiváló Ralf Scheppers abszolút győztesként sétál ki a ringből. A Face The Emptiness-ben ütközünk először a Primal Fear kemény metálarcának hangzásbeli kísérletezésével. A háttérben húzódó szintetizátorfüggöny ugyan kiszélesíti a banda hangképének teljes spektrumát, de egyúttal nem kapsz olyan érzést, hogy összeillően működne együtt a hangzás többi elemével (riffek, ritmusszekció, Sheppers gyilkos énekhangja). A dalt a refrén magas dallamossága menti meg. A „New Religion” csúcspontja a korábbi Primal Fear-mércékhez képest kifejezetten ellentmondásos: az Everytime It Rains című ütős ballada. A számot az esetleges bukásból Simone SImons (Epica) vendégszereplése húzza ki, aki leányosan angyali-gótikus megközelítéssel, törékeny hevülettel és vágyakozással átveszi a kezdeményezést, és a hallgatót teljesen magára irányítja. Elektronikus mintákat, azaz különleges effekteket is hallunk, hogy megteremtsék a dal pointjából fakadó hangulatot. Ez az az elem, amely elriaszthatja az összes „true” metálost, és amely ebben az esetben teljesen merészen épül be a dalba. A címadó New Religion visszaviszi a bandát a jellegzetes dupla lábdobos torpedózáshoz, Scheppers parancsoló hangjához és a híres izzó riffeléshez. A „New Religion” lényegi darabja a nyolc és fél perces mini-eposz, a Fighting The Darkness / The Darkness / Reprise, amely sok szempontból az Everytime It Rains megnyújtott összefoglalója. A középső hangszeres rész sikeres egyesítése a szimfonikus-orkesztrális pillanatoknak a metálvallás iránti riffes elkötelezettséggel. Innentől az album végéig viszont a Primal Fear semmiképp sem tudja igazolni, miért vitt újításokat a saját kifejezésmódjába, amelyeket az új albummal kínál. Az egyik tényező, ami elengedhetetlen lett volna ahhoz, hogy a szimfonikusság és a metálos közvetlenség hatékonyabban kapcsolódjon egymáshoz, mindenképpen egy másfajta, valamivel kifinomultabb produkció.
Egyszerűen most a Primal Fear teljesen belefullad a dallamok és az agresszió összeférhetetlen keverésébe. Nagy ostobaság és az a pont, ahonnan a „New Religion” már csak meredeken lefelé tart a végéig, a Blood On Your Hands az előrefrén és a refrén borzasztó összeegyeztethetetlenségével, az utolsó szöget az album koporsójába pedig szó szerint a Too Much Time vásári refrénje veri be. Mindehhez teljesen alkalmatlan választás az üres álmok monoton lezárásaként a hatperces, elnyújtott, elpuhult nóta, a Man (That I Don’t Know).
Legtöbbször tehát az egész negatív értelemben a jellegzetes, megalkuvást nem ismerő agresszió és a mérgező feszültség kasztrálása felé hajlik, amelyet ez a banda egyébként képes kifejleszteni, ha előtérbe tolja a teljes metálerejét. A Primal Fear akkor működik a legjobban, ha abszolút az erőre játszik. A nyerseség, a nyers közvetlenség és a megalkuvást nem ismerő támadó hangulat elemét, amelyet Sinner producerkedése általában kiemel, a „New Religion” nem tudja megmutatni. A „New Religion” olyan Primal Fear album, amelyre lágyabb hangokra ringatózhattok.
Felállás
Ralf Scheepers – ének
Stefan Leibing – gitár
Henny Wolter – gitár
Mat Sinner – basszusgitár
Randy Black – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Mats Ulmer – billentyűk
Magnus Karlsson – gitár
Simone Simons – ének (3. dal)
Producer
Mat Sinner
Dallista
1. Sign Of Fear
2. Face The Emptiness
3. Everytime It Rains
4. New Religion
5. Fighting The Darkness/The Darkness/Reprise
6. Blood On Your Hands
7. Curse Of Sharon
8. Too Much Time
9. Psycho
10. World On Fire
11. Man (That I Don’t Know)
