Előadó: Zao
Kiadó: Musea
Megjelenés: 1973
Értékelés: 4.3/5
A Zao akkor született meg, amikor Yochk’o Seffer és Faton Cahen úgy döntött, hogy otthagyja a Magmát. Mindketten közreműködtek az 1001° Centigrades albumon, és kivették a részüket a végső produktumból. Aztán Giorgio Gomelsky producer úgy határozott, hogy a Magma legyen Christian Vander tulajdona, aki egyébként korábban is a zenekar szellemi vezetője volt, de azért a többi tagnak is hagyott teret. Seffer és Cahen saját szerzeményeket is akart írni, így úgy döntöttek, hogy távoznak a Magmától. Vander és az újdonsült zaosok között ennek ellenére nem maradt harag, hiszen a srácok továbbra is jó barátok, akik hasonló zenéért élnek-halnak.
Ugyanabban az évben, amikor a Magma kiadta az első igazi zeuhl lemezét, a Mekanik Destruktiw Komandohot, Seffer és Cahen egy csapat új jazzzenésszel szintén megjelentette a maga zeuhl-változatát, amely elég sokban különbözött a Magmáétól, mégis megőrzött valamennyit az ismertebb formáció jellegzetességeiből. Míg Christian Vander hatalmasat lépett előre a bombasztikusság és az újszerűség terén, a új csapat két főszereplője a Magma első két albumának stílusát folytatta tovább. Így a Z=7L jazzesebb, nyugodtabb, befogadhatóbb – vagyis az lenne, ha nem lennének Mauricia Platon atonális vokalizálásai, amelyekhez kétségkívül hozzá kell szokni. Eleinte egyáltalán nem bírtam hallgatni, egyenesen szégyelltem magam miatta. Hogy merészel ilyen zajt kipréselni magából? De ahogy a jó dolgokkal lenni szokott, a kitartás kifizetődött. Mára az ő hangja a kedvenc részem, olyan egyedi színt ad ennek az albumnak, amit egyébként nehezebb lenne felfedezni.
A Zao tulajdonképpen nem is zeuhlt játszik. Valójában jazz-rockot nyom, erős avantgárd hatásokkal. Az operai vokálok is inkább „scat” stílusban szólnak, mint klasszikusan. Érezhető a kelet-európai folk hatása is. A Magmához hasonlóan Seffer itt is becsempészett néhány apróságot egykori hazájából, Magyarországról. Ez a pörgősebb részeknél hallatszik, ahol keleti szomszédaink dallamos tánczenéje keveredik a jazzel és az avantgárddal, a nagyobb zűrzavart pedig a neurotikus operai ének okozza. Őrült kavalkád, ami meglepő módon remekül működik, de még inkább eredeti.
A Z=7L valószínűleg azoknak fog jobban tetszeni, akiket a Magma korai időszaka lelkesít. Tulajdonképpen amolyan hiányzó láncszem az 1001° Centigrades és a Mekanik Destruktiw Komandoh között. A zene elég jazzcentrikus (mint a Magma első két albuma), az ének viszont, az MDK-hoz hasonlóan, operai és avantgárd. A Zaónál több tér jut az improvizációnak. A kompozíciók elég vázlatosan vannak megírva, így semmi sem akadályozza, hogy minden hangszer szólózhasson. Ezen a téren leginkább Seffer villog, aki gond nélkül vált a különféle fúvós hangszerek között, és úgy játszik rajtuk, mintha a szája meghosszabbítása lennének. Cahen stílusa lazább és kevésbé feltűnő, de ettől még korántsem kevésbé fontos. Finom zongorafutamai igazi csemegék a fülnek. Időnként a hegedűs is előlép a reflektorfénybe, megmutatva, hogy Ponty nem az egyetlen francia, aki fusion-t tud hegedülni. Truong rettenet a dobok mögött, igazi jazzes dobos, aki mindig gondoskodik róla, hogy ne apadjon el az energia. A vokális részeket ugyan operai stílusban éneklik, de annyira szokatlanok és disszonánsak, hogy a Magma elbújhat mellettük. A Magma énekei ehhez képest balzsam a fülnek. Maurica Platon olyan éles hangnemváltásokkal énekli a dallamokat egyik hangról a másikra, hogy első hallásra tiszta zűrzavarnak tűnik. De minél többször hallod a vonalait, annál világosabbá válik, hogy van értelmük, és hogy rendkívül eredetiek.
A Zao ezen az albumon valóban nem olyan kifinomult, mint a Magma az MDK-n (Cahent leszámítva), ezt viszont az eredetiséggel és jó adag fantáziával pótolja. A számok nagyjából mind jók, de szerintem ha nem lennének a jelen lévő félresiklott vokálok, nem lenne ennyire minőségi a lemez. Mauricia Platon a mérleg nyelve, ő választja el a Zaót az átlagos jazz-rock zenekaroktól, és emeli őket ezen az albumon vonzó zeuhl formációvá. Az értéke különösen a későbbi Zao-lemezeken látszik, ahol hiánya igencsak szembetűnő, és a felállásban nagy űrt hagyott maga után.
Felállás
François Cahen: elektromos zongora, zongora
Yochk’o Seffer: szaxofon, klarinét;
Joël Dugreno: basszusgitár
Jean-Yves Rigaud: elektromos hegedű
Jean-My Truong: dob
Mauricia Platon: ének
Produkció
Zao
Számlista
1. Marochsek — 7:13
2. Ataturc — 5:49
3. Ronach — 4:39
4. Atart — 3:31
5. La Soupe — 7:20
6. Satanyia — 6:46
Az album hossza: 35:56
