Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Saga
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 1982
Értékelés: 4/5
A kanadai art rockerek, a Saga tényleg nem is választhattak volna jobb időpontot az „In Transit”, első koncertalbumuk kiadására. A „Worlds Apart” (1981) című áttörő lemez után ugyanis elérték pályájuk legnagyobb kereskedelmi sikerét, és népszerűségük csúcsán jártak, főleg otthon és Közép-Európában, vagyis ott, ahol ma is a legjobban tisztelik őket. Ezt a sikert persze meg kellett támogatni és pénzre váltani, és mi lehetett volna erre jobb, mint egy koncertalbum, amely megmutatta a zenekar sokrétű színpadi tehetségét. A Saga ebből a szempontból mindig a legelismertebb progresszív rock bandák közé tartozott, és ezt a státuszt a zenei gourmand-ok körében a mai napig élvezi.
Az „In Transit” Dániában készült a „Worlds Apart” 1981-es turnéja alatt. A koncertlemez repertoárja az első négy album legnépszerűbb darabjaiból válogat, olyan lemezekről, amelyek sok rajongónak a klasszikusok és a legkedveltebbek, és amelyek különlegessége a rejtélyes sci-fi „fejezetek” is volt. A Saga a koncertváltozatokban többnyire hűen követi a stúdióeredetiket, így nagy improvizációkat vagy hosszabb szólókirándulásokat nem találsz rajta (a felvétel vége felé hallható dobszólót leszámítva), ami egy olyan zenekarnál, amely mindig nagy hangsúlyt fektetett a dalok dallamos szerkezetére, elég bölcs hozzáállás. Az egyes tagok végig kimondottan magabiztosan szólnak, a felvétel pedig szinte robban a nagyfeszültségű energiától. Amikor összetalálkoznak Gilmour többrétegű billentyűs vonalai (főleg a klavinet és a szintetizátorok), Ian Crichton hard rockos gitárfutamai, a testvére, Jim dübörgő basszusa, Negus masszív dobolása és Sadler melankolikus éneke, akkor a Saga-varázslat tökéletes. Különösen elragadó a billentyűk igen gazdag hangzása, ami abból fakad, hogy a zenekar három tagja, Gilmour, Jim Crichton és Sadler is felváltva játszik billentyűs hangszereken. Azt is bizonyítja, mennyire népszerűek voltak akkoriban Európában, hogy a fellelkesült közönség lelkesen besegít Sadlernek az egyes refrénekben.
Az „In Transit” a „Careful Where You Step” című számmal nyit, ez egy art rockos mestermű a „Silent Knight” (1980) albumról, amely drámai, kibernetikus-apokaliptikus hangulatával – amit az elágazó szintetizátorrétegek és az ütős gitárriffek hoznak létre – pillanatok alatt felforrósítja a hangulatot, és étvágyat csinál a további finomságokra. Követi a máig rendkívül népszerű „Don’t Be Late”, szintén az említett lemezről, amely a várakozásoknak megfelelően a koncertfelvétel egyik csúcspontja, és teljesen felér a stúdióváltozattal. A „Humble Stance” a nevét viselő bemutatkozó lemezről a pimaszul menetelő ritmusával és barokkos billentyűdíszítéseivel kissé lecsípi a feszültséget és „megcoolosítja” a hangulatot. Eközben Ian Crichton hanyagul ízléses arpeggiókat játszik, és egy olyan szólót, amely a remek előadásnak szinte „világűri” dimenziót ad. Szintén csúcspont az epikus „Wind Him Up” (Worlds Apart, 1981), hipnotikus refrénjével, amely a szövegével és egy szenvedélyes kártyásról szóló videóklipjével abban az évben a legnagyobb slágerük lett, és eddig a legjobb helyezést elért műve a zenekar történetében. A kultikus „How Long”, a debütáló lemez nyitódala a „Baba O’ Riley”-ra emlékeztető billentyűs intrójával, valamint a váltakozó energikus és álmodozó részeivel újabb csemege mindazoknak, akik szeretik a 70-es évek végének art rock nosztalgiáját. Jön a gyönyörű ballada, a „No Regrets” (Worlds Apart) Jim Gilmour melankolikus énekével és klavinetjével. Ő szerintem az énekével a Sagánál mindig valami olyasmi volt, mint Brian May vagy Roger Taylor a Queennél: hatásos hozzáadója a vokális kontrasztnak a karizmatikus énekes mellett, akit nélkülözhetetlennek tartottunk a legtöbb előadásnál. Ezután egy rövidebb szólószám, az „A Brief Case” következik Steve Negus dobos vezényletével, akit az aktuális utódja, Brian Doerner nyilvánvaló technikai fölénye ellenére is mindig a zenekar hangzásához legjobban illő dobosnak tartottam. Semmi bajom a szólóbemutatókkal, ha a felvétel sok számot tartalmaz, de az „In Transit” esetében, amelynek elvileg először kellett volna bemutatnia a zenekar néhány addigi szerzeményét, jobb lett volna, ha az ő helyén még egy Saga-klasszikus kapott volna helyet. Ezt az igényt amúgy több mint kiválóan kielégíti a „You’re Not Alone” (Silent Knight) remek előadása, ahol tisztán hallani, milyen energikusan működik együtt a közönség a zenekarral a refrénekben. A felvételt az „On The Loose” zárja, a „Worlds Apart” első dala, amelynél a zenekar a közönséggel együtt a refrénekben valóban az „est királyaivá” változik.
Az „In Transit” nagyon jó koncertdokumentum a zenekar népszerűségének csúcsidejéből, egy olyan bandától, amely élőben is mindig tudta, hogyan jutalmazza meg a hallgatóit. Az előadások kiválóak, teljesen felérnek a stúdióeredetikkel, a zenekar végig lélegzik a közönséggel, a produkció szintén nagyon szolid, az újrakiadással pedig tovább javult. Az egyetlen mínusz a rövidsége (mindössze nyolc előadás tényleg kevésnek tűnik), a felvétel egy szempillantás alatt lepereg, és ebből következően hiányoznak bizonyos kedvelt dalok, például az „It’s Time”, a „See Them Smile”, a „Hot To Cold”, a „Too Much To Lose”, az „Amnesia”, stb. Ha ezt elfelejtem, az „In Transit” a 80-as évek eleje egyik legjobb koncertalbuma és kötelező darab a zenekar minden rajongójának, míg aki még csak ismerkedik a muzsikájukkal, az sem téved sokat, ha ezzel a felvétellel kezd bele.
Felállás
Michael Sadler – ének, billentyűs hangszerek
Ian Crichton – gitár
Jim Crichton – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Jim Gilmour – billentyűs hangszerek, klavinet, vokál, ének (6)
Steve Negus – dob, ütőhangszerek
Produkció
Jim Crichton
Számlista
1. Careful Where You Step
2. Don’t Be Late
3. Humble Stance
4. Wind Him Up
5. How Long
6. No Regrets
7. Brief Case, A
8. You’re Not Alone
9. On The Loose
