Izvajalec: Aerosmith
Založba: Columbia Records
Izid: 1973
Az egyik minden idők legnagyobb rockzenekara sikertörténetének kezdete meglehetősen óvatos, talán túlságosan is szégyenlős hangvételű. Az Aerosmith, a legendás amerikai együttes debütalbuma szemérmetlenül tárja elénk egy fiatal, ambiciózus banda minden ismertetőjegyét: van víziójuk, de a konkrétabb, formailag erősebben megkomponált zenei formák kezelését még nem sajátították el, az egész mégis alapjaiban tele van csibészes, kamaszos mulatozással. Senki sem tagadhatja ugyanis azt a kivételes lelkesedést, amellyel a csupa éles kovbojból álló ötös ebbe a nyolc vonzóan szétszórt, de összeállításában meglepően jól működő szerzeménybe belead mindent. Ezek egy pillanatra sem engedik el a hallgatót. És miközben az Aerosmith még mindig frissen nyers, vagyis egy debütalbumhoz illően hangzik, egy másik oldalról már csodálhatók az élesen felismerhető hang első csírái, amelyek az évtized hátralévő részében, érthetően továbbfejlesztett formában, lelkiismeretlenül rémisztgették a legnagyobb óceánon túli koncerthelyszíneket.
Bár az Aerosmith mindig is erős zenei közösségnek számított, ahol az egyéni kvalitások hangsúlyozásával szemben mindig az egészséges, egómentes csapatszellem volt a döntő, itt még nem lehet szemet hunyni Tyler óriási befolyása felett: Steven főkarmesterként és ötletgazdaként teljesen kézben tartja az eseményeket. Talán ez így van jól, hiszen a másik négy tag láthatóan még nem volt elég érett bármiféle kézzelfoghatóbb alkotói szerepvállaláshoz. Steven, a repülő kovácsok családfőjeként apai gondossággal ügyel az album gyakorlatilag valamennyi dalának megfelelő kidolgozására, csiszolására és célba juttatására. Az egyetlen kivétel a Walkin’ The Dog, a régi, számtalanszor feldolgozott Rufus Thomas-féle r & b/soul ugrálós, amely lendületével és energikus egyszerűségével azért így is lenyűgöz. Az album igazi csúcsait ugyanakkor máshol kell keresni. Elsősorban a nyitó Make It henceg-parádézó nyitányára és a mozgalmas boogie woogie bluesra, a Somebodyra gondolok: mindkettő egyértelműen Tyler ötlete, mindkettőt életvidám közjáték ékesíti. Ez fáradhatatlan aktivitásával termékeny talajt teremt, amelyen a másik négy tag szorgos báránykaként legelészik, ennek bizonyítéka az epikus One Way street, egyben Tyler tűzkeresztségének, nagy szövegíróvá és zenésszé érésének egyedülálló dokumentuma. Mindkét elem a kultikus Dream On-nal jut el kifejezésének kitörő csúcsára, ezzel a gyönyörű, szinte klasszikus iskolai felépítésű dallal, amely már 1973-ban sok mindenben lefekteti a power ballada alapjait.
Vissza a heavy blues rockhoz! Emlékeztek még a nagyszerű Mama Kinre, amelynek hangjaira fiatalkorunkban az állandó „air guitar” ugrálás közben nem egy matracot tettünk tönkre (az anyáink már rég szétporladt idegeiről nem is beszélve)? Bár a nyolcvanas évek második felében a legtöbb fiatal headbanger számára a Guns ‘n’ Roses-verzió számított kultikusnak, az eredeti erejét a 73-as évhez visszatérve lehet igazán megízlelni, ahol Tyler kedvence nyersessége előtt hamar térdre fogtok esni. Hasonló a helyzet a bluesos beállítottságú Movin’ Outtal, amellyel visszavonhatatlanul elkezdődik a Tyler/Perry páros hosszú, gyümölcsöző kapcsolata, amelyet a duó, igaz, két széles időközzel elválasztva, egészen a mai napig ápol. Egyszerű, bluesos gitárriffről van szó, jellemzően az autodidakta Perry meggondolatlan természetére, ami gyorsan elsuhan a fülünk mellett. Mélyen az őszinteségében megbújva Tyler végre rálel a lelki társára, aki a közös jövőbeli diadalokra türelmetlenül várva egyelőre ravaszul várja a nagy pillanatát.
Az Aerosmith szimpatikusan egyszerű zenei dokumentum, amely ugyan nem kínál forradalmi felfordulást a rockzene evolúciós fejlődése szempontjából. Kicsi, egyszerűen font rockkosárkájában viszont rengeteg izgalmas szimatolás rejtőzik az r & b és a blues gyökerei körül, ami, ha más nem, csendben már elárulja ennek az erősen felvillanyozott, fiatal bostoni fiúkból álló ötösnek a hatalmas potenciálját.
Zasedba
Steven Tyler: vokal, klavir
Joe Perry: kitara
Brad Whitford: kitara
Tom Hamilton: bas
Joey Kramer: bobni
Produkcija
Adrian Barber
Seznam skladb
1.Make It
2.Somebody
3.Dream On
4.One Way Street
5.Mama Kin
6.Write Me A Letter
7.Movin’ Out
8.Walkin’ The Dog
Trajanje albuma: 35:44
