Előadó: Raging Speedhorn
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2007
Dühödt, gyors szarv. Borotvaélesre fenve, megalkuvást nem ismerő, mint egy pitbull, lyukkal a fejében. A brit morbiditás remek karikatúrája: a metal riffelés és a hardcore elemeinek szaftos összefonódása, punkos kitérőkkel vagy koszos Motörhead-es rock n’ roll vágtával, és abortív sludge-fájások rétegeivel megbolondítva. Ez a Raging Speedhorn negyedik stúdióalbuma. A zenekar előtte énekescserén esett át: az újonc Bloody Kev váltotta Frank Regant, ami hallhatóan a zenekar fejlődését szolgálja, hiszen Bloody Kev a hangszínek sokkal nagyobb változatosságát hozza az énekébe. A másik újonc Dave Thompson, aki a basszusgitárt nyúzza.
A Raging Speedhorn kifejezésmódja tovább érik, és ezt a friss stúdióalbum, a „Before Thje Sea Was Built” is félreérthetetlenül igazolja. Rendkívül ambiciózus kis csomag ez, amely még összetettnek is hat, pedig – hiszed vagy sem – a dalok többsége alig két perc hosszú, így a lemez összesen is csak jó 28 percet tesz ki. Az új évezred rekordosan rövid albuma.
Ezek a srácok rendkívül nyers, élő hangzást tartanak fenn, smink nélkül. Bedugod a konnektorba, és durr! Ez a vezérelv. Izgalmas groove-ot építenek, amelyben a dühödt screamo vokálok és a nehezen gördülő riffek lavinái remekül kiegészítik egymást, ezt pedig a zörgő, csörömpölő basszus és a bénítóan dörrenő dobok még fel is turbózzák. A cintányérok pluszban felturbózott zaja hálásan visz még több garázsélénkséget a hangzásba, és ez végig velünk marad.
A két énekes mély és magas screamo-változattal varázsol végig izgalmas kontrasztot, amely fenntartások nélkül sorolja az emberiség ítéletnapjának minden feketeségek legfeketébbikét. Természetes, hogy felbukkannak a doom pusztulásának érintései is, de ezek sehol nem játszanak főszerepet, csupán pontszerű kitérőket érezni. Ezek viszont az említett különféle műfaji hatások ötvözése mellett a zenekar kísérletező erejére utalnak abban, ahogyan a zenei nézeteit kifejezi, s mindez valami egészen sajátot eredményez!
A zenekar kifejezésmódja összetett, mégis könnyen befogadható. Jellemző a metal és a hardcore elemeinek egybeolvasztása nehéz, komor, tragikusan megalapozott ambientes pillanatokká, amelyek gyakran botrányosan disszonáns képet mutatnak, és apokaliptikus hangulatot építenek. A Raging Speedhorn gyakran dobja fel a riffet gyors, egyhúros pengetéssel, amelyet a black metalból ismerünk, ott jóval kontrolláltabb, magas hangokat hangsúlyozó produkciós változatban. A Raging Speedhornnál viszont sokkal valóságosabban, földközelibben, mondjuk úgy, tárgyszerűbben szól! A gyorsabb részeket, ahol a zenekar okádja a dühöt, rövidebb, finomabban formált átvezetések követik, ahol a fogságba esett hangulat komorsága még intenzívebben hullámzik. Tipikus példa erre a Sound Of Waves, amely szándékosan hátborzongató hatást kelt a hallgatóban. Érdekes, hogy a zenekar itt nem akar nagy győztesként kisétálni a bokszringből, így a trükköt nem ismétli meg a záró Jump Shipben, amelynek alapriffje nagyon hasonló, de más ritmusra épül, ezért teljesen új hangulatot teremt, a számot viszont a Raging Speedhorn befejezetlenül hagyta. A dal, és ezzel az album vége igazi punkos módon van elvágva. Teljesen szándékosan. „Cap” és a srácok kíméletlenül levágják a számot a nagy feszültségű hangulat intenzív felépítésének pillanatában! Éhesen hagynak, és kész vagy rá, hogy megkapd a következő adag durrantásukat.
A „Before The Sea Was Built” olyan album, amely nem hagyja hidegen a hallgatót. Az első körben, amikor átvergődöl rajta, érzed a primitíven romboló energia egyrétegű kitörését, amely átalakulásra vágyik. Az első körben csak tüzet és fájdalmat érzel. Minden egyes meghallgatással áll össze a kép. Hihetetlen, hogy alig jó 28 perces, a Raging Speedhorn mégis a fogságba esett hangulatok rendkívül dinamikus hullámzását hozza a lángoló riffek lavináján át, az összhangban áradó folytonosságon, amelyet merész kísérletezés és a ritmusok vakmerő váltogatása hajt a dalokon keresztül. A zenekar megőrzi az őszinte dühöt, a pitbull fogsorát tépő, frontálisan agresszív tartást, és mindezt magas fokú zenei folyékonysággal. Teljesen önfejűen és nagyon is intelligensen. Zene minden kétségbeesettnek, aki fegyverért nyúlnál, és valami nagy ostobaságot csinálnál!
Felállás
John Loughlin – ének
Bloody Kev – ének
Gareth Smith – gitár
Jay Thompson – gitár
Dave Thompson – basszusgitár
Gordon Morison – dob
Produkció
Larry Hibbitt
Dallista
1. Everything Changes
2. Before The Sea Was Built
3. Dignity Stripper
4. Mishima
5. Last Comet From Nothingness
6. Born To Twist The Knife
7. Who Will Guard The Guards?
8. Too Drunk To Give A Fuck
9. Sound Of Waves
10. Jump Ship
Az album hossza: 28.28
