Előadó: Gillan, Ian
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1980
Bár Ian Gillan a Deep Purple utáni időszakban nem volt olyan szerencsés, mint két purple-ös kollégája, Blackmore és Coverdale, mégsem szabad szó nélkül elmenni azok mellett a remek eredmények mellett, amelyek a híres énekesnek – a hangjában már feltűnő első repedések riasztó jelei ellenére – kedvesen segítettek begyógyítani a dicstelenül véget ért Ian Gillan Band-kaland okozta sebeket. Ian a két említett kollégájával ellentétben egy egyedülálló, jellemre teljesen különböző zenészekből álló kombinációt épített maga köré, amely egótól mentesen éles, ütős egységet alkotott: homogén zenei kollektívát, amely legalább annyit megtett, hogy a hetvenes évek végén láthatóan megkopott rockszcéna testébe jókora adag annyira szükséges friss vért transzfúzionált.
Milyen zenei megközelítést választott hát ezúttal a mindig jókedvű Gillan bácsi? Elsősorban természetesen korhoz illően közvetlent, és főleg jóval egyszerűbbet, vagyis alapjaiban élesen szemben áll azzal a bravúros, technikás „frusztrációlevezetéssel”, amely egykor a versengés jegyében szórakoztatta az énekes hangszálait a legrózsásabb napjaiban. A „fekete ruhás férfi” stílusú gitárhősködésből ennek megfelelően kevés jut, bár Bernie erényeit persze semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni. Más a helyzet Towns fülsértő billentyűivel kapcsolatban, amelyekben hiába keresnéd egy méltó vetélytárs „idegesítő” piszkálódását. Colin vén motoros, minden hájjal megkent, így nyugodtan, fenntartások nélkül átadhatod magad az újító billentyűs ötleteinek. A két főszereplő – Ian karizmatikus énekét természetesen kivéve – a Glory Roadon teljes mértékben uralja a terepet. Ami Ian hangját illeti, az a Glory Roaddal lassan elveszíti a szakma egyik legimpozánsabb hangja címet. A rendkívül felpörgetett Sleeping On The Job-ot leszámítva Ian óvatosan kerüli a jellegzetes „sikoltozást”, amit elsőként azok vesznek majd észre, akik jól ismerik az úriember purple-s csínytevéseit. A „lógás a munkahelyen” szép példája Ian szarkasztikusan humoros előadásmódjának, amely mint a töltött káposzta, úgy van becsomagolva a Colin/Bernie páros játékosan felvillanyozott, megállíthatatlan rohamába.
A Glory Road közös nevezője két hangulatibb pillanatot leszámítva végig ugyanaz marad: éles, kompromisszumok nélküli zene, megfűszerezve Gillan többé-kevésbé ingatag üvöltésével, amit a legtöbb szám meglepően jól elbír! Ha valamiből nincs hiány a Glory Roadon, az az összes közreműködő változatos kommunikációja, amely teljes egészében az összhangon és a megértésen alapul – ezt a pillanatnyi, szinte tinédzseres csépelés mellett elsőre nehezen hinné az ember. Az Are You Sure, az Unchain Your Brain, a Running, a White Face és a City Boy erősen mozgalmas hard rock háromszöget alkot, amelynek közepén kényelmesen elhelyezkedett a fülnek kedves Time And Again. Ennek a lazasága éppen jókor érkezik, közvetlenül az új rockvillamos, a No Easy Way előtt, amelyben a kiváló Colin Towns az úr.
Gillan az egyik legnagyobb, szinte a pályafutás meglepetésének is nevezhető pillanatot az igen élvezetes If You Believe Me című bluesszal tartogatja nekünk. Az előadásért minden elismerés megilleti, ha másért nem, hát azért, mert bátran lépett egy számára addig többé-kevésbé feltérképezetlen területre. Ian a mindenhol leselkedő veszélyeket elképesztő bátorsággal és eltökéltséggel győzi le. A két erény hatékonyan ellensúlyozza a „kékes” dallamos motívumok iránti közmondásosan krónikus fogékonysághiányát. A váratlan siker ellenére Gillan mondanivalójának lényege az On The Rocks stílusú rock n roll marad. Kétségkívül az album favoritja, tematikailag erősen emlékeztet az előző Mr. Universe-re. Towns billentyűinek lenyűgöző felvezetése komor hangulatot teremt, amelyet a vokál és az éles gitárriffek állandó váltakozása ravaszul bont ki egészen a szám végéig. Az On The Rocks Gillan nagy diadala, a következő lépcsőfok az énekes zenei fejlődésében, és Ian Glory Roadja ennek szédítő magasságában, a remek Nervous-szal búcsúzik is. Szerencsére nem sokáig..
Felállás
Ian Gillan: ének
Colin Towns: billentyűk
John McCoy: basszusgitár
Bernie Tormé: gitár
Mick Underwood: dob
Produkció
Ian Gillan
Számlista
1. Unchain Your Brain
2. Are You Sure
3. Time And Again
4. No Easy Way
5. Sleeping On The Job
6. On The Rocks
7. If You Believe Me
8. Running White Face City Boy
9. Nervous
