Szerző: Rok Klemše
Előadó: Exodus
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2007
Az Exodus a mai napig a thrash metal egyik legnagyobb és legbefolyásosabb zenekara, amely valaha színpadra lépett, mégsem sorolták be soha (igazságtalanul) a „nagy négyek” közé (Metallica, Megadeth, Anthrax, Slayer). A thrash metal egyik leghosszabb ideje kitartó formációja, amely néhány közbeeső szünettel már 1980 óta létezik, a 2001-es visszatérése óta megállíthatatlan sebességgel kapaszkodik a műfaj csúcsa felé, és már most gond nélkül seggbe rúgja a „nagyok” többségét. Az 1985-ös áttörő album, a Bonded By Blood a metal egyik legfényesebb pillanatának számít, a Shovel Headed Kill Machine 2005-ben bebizonyította, hogy az Exodus bizony még él és virul, a The Atrocity Exhibition: Exhibit A pedig mindent letarol.
A zenekar gitárosa, Gary Holt az új lemezről megjelenés előtt ezt mondta: „Soha többé nem lesz ennél brutálisabb, és olyasmi, ami meghatározza a műfajt. Egy epikus fenevad, amit a folytatás még messzebbre repít.” Holt nem ismert nagyotmondóként, így hatalmasak voltak az elvárások. Az Exhibit A persze messze nem az a lemez, amely az egész műfajt meghatározná és megváltoztatná, de kiváló munka, amely megmutatja, miért olyan nagy név az Exodus. Az Exodus nem ejt foglyokat, előbb lő, aztán kérdez. Az Exhibit A tiszta thrash-mészárlás! Az Exodus fegyverbe szólít minket egy hihetetlen, az Exodustól teljesen szokatlan intróval, az A Call to Arms-szal, amely remek riffjeivel és a harci indulót diktáló dobjaival belökött minket abba a viharba, amelyet a romboló Riot Act pusztító riffjei irányítanak. „Exodus attack!” Már az elején feltűnik Rob Dukes énekes fejlődése, aki a Shovel Headed Kill Machine-hez képest sokat javított a hangján. Dukes úgy szól, mint egy tábornok! Meggyőzően, érett módon, energikusan és átkozottul brutálisan. Dukesnak volt a legnehezebb dolga az összes thrash énekes közül: Paul Baloff és Steve Souza, a két thrash-ikon helyét betölteni nem volt könnyű, de Rob az Exhibit A-n bebizonyítja, hogy a nagyon eltérő, szinte hardcore-os hangja ellenére briliánsan megoldotta a feladatot. Ezúttal tiszta énekkel is meglep minket a Children of a Worthless God-ban. Nem éppen Pavarotti, de a maga lehetőségein belül egyaránt ragyog a tiszta énekkel és a remek thrashes „snarl”-lal.
Az Exodus egyike azon kevés zenekaroknak, amelyek ennyi felállásváltást túléltek, ami őket láthatóan csak még erősebbé teszi. A zenekar guruja, Gary Holt és a másik gitáros, Lee Altus (Heathen) az Exhibit A-n igazi acélmesterekként mutatkozik be. A mérgező, éles riffek ugyanis úgy szólnak, mintha acélt vágnának! Ettől a duótól egyébként sem lehet kevesebbet várni, mint természetfeletti, isteni thrash metal „trade-off” szólókat. A dobok kristálytisztán szólnak, a visszatérő Tom Hunting pedig úgy püföli a bőröket, mintha fogadott volna rá. A száguldó lábdobok és a átvezetések a thrash misztikus alakjával, a basszusgitárossal párosítva igazi csemegét jelentenek. Igen, Andy Sneap mester kiváló produkciója gondoskodik róla, hogy Jack Gibson basszusgitárja jól hallható legyen, és bombasztikus alapot adjon a gitároknak. Andy keverőpultja nyilván a földrengések epicentruma, hiszen a leesik az állad produkció torpedózó dobjaival és éles gitárjaival igazi földrengéseket kelt, és valóban azt mondhatom, hogy az Exhibit A az utóbbi idők egyik legjobban megszólaló lemeze.
Az Exhibit A stopperórája közel egy óránál áll meg, ami kilenc dalnál azt jelenti, hogy négy hosszú, nagyjából nyolc perces szám van, a címadó pedig csak tízenhat… pontosabban tíz és fél perc után ér véget. A hosszú dalok csak akkor jelentenek jót, ha közben folyamatosan történik bennük valami, dinamikusak, nem ismétlik magukat, és nem válnak unalmassá. Más oldalról viszont az ilyen hosszú szerzemények persze valami egészen mást is jelenthetnek… azt, hogy elrontották. Az Exodusnak szerencsére többnyire az előbbi sikerül. Az átlagos Funeral Hymn a maga nyolc és fél percével sajnos jókora darabot harap ki az albumból, amelynek az kiválóságából még a The Garden of Bleeding nevű töltelék is lecsíp, amely a gyilkos Iconoclasm és a Bedlam 123 közé került. De minden más, amit az Exodus az Exhibit A-n kínál, a modern thrash metal tiszta leckéje. Az Exodus rázúdítja haragját mindarra, ami manapság rossz a világban, hevesen lázadásra szólít a Riot Act-ben (Rise up and revolt/Overthrow the government /Level all the temples/Destroy the monuments), kissé közhelyesen bírálja az iszlámot a Children of a Worthless God-ban, a harmadik világháború közelségére figyelmeztet (As It Was, As It Soon Shall Be), és elítéli a szervezett vallások romlottságát.
A The Atrocity Exhibition: Exhibit A kiváló lemez, kíméletlen, viharos thrash metal, az Exodus diszkográfiájának egyik legjobb pillanata. Van néhány gyengébb pillanata, de a rengeteg mérgező thrash metal mellett nem nehéz elfelejteni őket. Az Exodus 2007-ben is pusztító erő, amely megnyitja a kiállítás kapuit, és az bizonyosan szép számú látogatót vonz majd. Az Exhibit B részleg ajtajai a következő évben nyílnak…
Felállás
Rob Dukes – ének
Gary Holt – gitár
Lee Altus – gitár
Jack Gibson – basszusgitár
Tom Hunting – dob
Produkció
Andy Sneap
Számlista
1. A Call To Arms 01:33
2. Riot Act 03:37
3. Funeral Hymn 08:37
4. Children Of A Worthless God 08:24
5. As It Was, As It Soon Shall Be 05:15
6. The Atrocity Exhibition 10:33
7. Iconoclasm 07:54
8. The Garden Of Bleeding 05:49
9. Bedlam 123 07:59
