Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jethro Tull
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 2002
Értékelés: 4.5/5
A „Living With The Past” nem a „Living In The Past” (1972) folytatása, vagyis nem a rajongók körében közkedvelt válogatásalbumé, hanem a Jethro Tull harmadik hivatalos koncertlemeze, amely tíz évvel az előző, akusztikus irányultságú koncertfelvételük, az „A Little Light Music” (1992) után jelent meg. Azóta két új stúdióalbum látott napvilágot, és két új szólólemez is Iantől, a zenekar pedig megint új billentyűst és basszusgitárost kapott, úgyhogy épp ideje volt, hogy a legfrissebb inkarnáció élőben is bemutatkozzon. A friss vér, amelyet Andy Giddings billentyűs és Jonathan Noyce basszusgitáros hozott a csapatba, a két vén farkasnak – a fuvolázó, jókedvű trubadúrnak és Martin Barre gitárosnak – biztosan új lendületet adott (ahogy a későbbi évek megmutatták, ez elsősorban koncertlendület volt). A felvételek különböző európai helyszínekről származnak, némelyik pedig helyi európai rádió- és tévéadók számára készült fellépésekről. A változatos helyszínek és évek mellett a lemezen a zenekar három különböző felállása is hallható. Kiemelkednek közülük a különleges vendégek, illetve visszatérők, akik néhány jelképes fellépés erejéig újra csatlakoztak Ianhez: az 1968-as eredeti felállás tagjai, valamint a régi motoros basszusgitáros, David Pegg (Fairport Convention), aki szintén feltűnik néhány felvételen. A számok többségének kiválasztása ezúttal nagyon szerencsés és kiegyensúlyozott: vannak itt klasszikusok, újabb darabok, amelyek nem éppen mindennap kerülnek a koncertrepertoárra, és Ian szólókarrierjéből is két nagyon jó szám.
Az első rész tíz előadást tartalmaz, amelyeket 2001-ben vettek fel a londoni Hammersmith Apollóban. Ian rövid fuvolabevezetője után a „My Sunday Feeling” (This Was, 1968) kiváló előadása következik, egy olyan szám, amelyet én általában csak „vidékies” blues rocknak hívok. A gyökerek felidézése után egy „újabb” szerzemény jön, a „Roots To Branches” (az azonos című albumról), etno/folk prog finomság, amelynél Ian még külön odaszól a közönségnek, hogy a szám jóval szeptember 11. előtt született. Ian a következő pillanatban akusztikus gitárt ragad, és jön a „Jack In The Green” remek előadása, ez a folk prog rockos, romantikus erdei mese a zenekar általában legkedveltebb akusztikus száma. Ezután Ian egyik szólószerzeménye következik, a „The Habanero Reel” a „Secret Language Of Birds” (2000) lemezről: elsőrangú folk rock francia etno beütéssel, főleg Giddings harmonikájának köszönhetően, szerintem egyben a legjobb darab az említett albumról. Martin Barre ismét derekasan megdolgoztatja az ujjait a húrokon a „Sweet Dream” hard rock klasszikus kiváló előadásában, ahol a zenekar megmutatja, milyen keményen tud még mindig odacsapni, ha kell. Jön a remek instrumentális szám, az „In the Grip of Stronger Stuff” Ian második szólólemezéről, a „Divinities (Twelve Dances With God)” (1995) albumról, ahol Ian és a társasága meggyőzően adja elő az etno és a klasszikus zene keverékét. Persze a felvétel nem lenne teljes, ha nem férne bele mindkét legismertebb klasszikusuk, vagyis az „Aqualung” (amely mellesleg hiányzott az előző koncertalbumról) és a „Locomotive Breath”. A legnépszerűbb kislemezük, a „Living In The Past” is nélkülözhetetlen eleme a koncertrepertoárnak, nem hiányozhat egyetlen koncertkiadványról sem. Ezúttal olyan változatot játszottak, amely az ütőhangszerek használata révén több etno elemet és szimfonikus billentyűs hangszerelést tartalmaz. Jóval nagyobb meglepetés a „Protect And Survive” instrumentális előadása az „A” (1980) lemezről, amelyre az utóbbi években elég ritkán emlékeznek.
A koncertválogatást egy újabb hard rock klasszikus, a „Nothing Is Easy” folytatja, amelyet 1999-ben vettek fel Párizsban. Ezt két akusztikus klasszikus követi, a „Wond’ring Aloud” és a „Life Is a Long Song”, amelyek egy 2002-es rádiós fellépésen készültek. Itt van három felvétel is egy svájci rádióadó számára Zürichban 1989-ből: az „A Christmas Song”, a „Cheap Day Return” és a „Mother Goose”, amelyeken még hallható Ian akkori hangja, amely színében inkább Mark Knopflerhez (Dire Straits) hasonlított, mint önmagához. Ez a három felvétel most bónuszként a „Rock Island” (1989) legújabb újrakiadásán is megtalálható. Van még két felvétel egy holland tévének 1999-ből: a popos felhangú folk rock „Dot Com” (J-Tull Dot Com, 1999) és az ódon, humoros blues/hard rock szám, a „Fat Man”, ahol Ian az előadás előtt zavarba hozza a hatalmas dobost, Doane Perryt ezekkel a szavakkal: „I don’t want to be a fat man…I’m not looking at you Doane, we both have the same problem”. Ezután nagy csemege jön minden megrögzött nosztalgiázónak: az eredeti, 1968-as Tull-felállás újraegyesülése. Ők a régi blues klasszikusukat, a „Some Day The Sun Won’t Shine For You” című számot adják elő remekül, ahol az énekben Ian és az eredeti gitáros, Mick Abrahams váltják egymást. Míg Ian a szájharmonikán szórakozik, Mick „részeg” bluesos futamait csalja elő elektromos és akusztikus gitáron is. A ritmusszekciót természetesen a régi cimborák adják: Glenn Cornick basszusgitáron és Clive Bunker dobon (mindketten jelenleg a Wild Turkey tagjai). Egy kis nosztalgia, amely biztosan megdobogtatja minden régi rajongó szívét, különösen azokét, akik az első lépéseiket is követték. Az egészet várakozásnak megfelelően a „Cheerio” zárja, a zenekar klasszikus színpadi búcsúja, amelyet a Hammersmithben adott koncerten vettek fel.
A „Living With The Past” kiváló koncertgyűjtemény, amely a zenekar régi és újabb rajongóit egyaránt le fogja nyűgözni, és a alaposan kicsiszolt produkció miatt néha alig vehető észre, hogy nem minden felvétel készült ugyanazon a helyszínen, bár Ian 1989-es és későbbi hangja között azért jól hallható a különbség. Ian igazán odatette magát a felvételek kiválasztásakor, és rendkívül meggyőző koncertválogatást tett a lemezre, elektromosat és akusztikusat egyaránt. Az album legnagyobb dobása kétségkívül az eredeti felállás újraegyesülése, még ha csak egyetlen felvétel erejéig is. A verhetetlen klasszikus „Bursting Out” (1978) után kétségkívül ez a zenekar legjobb koncertalbuma, mind az előadások minősége, mind a válogatás sokszínűsége tekintetében.
Felállás
Ian Anderson (ének, fuvola, bambuszfuvola, akusztikus gitár, szájharmonika, mandolin) minden számban játszik
Martin Barre (elektromos gitár, akusztikus gitár, fuvola a 19-esen) az 1 – 14, 18 – 19 és 21 számokban játszik
Jonathan Noyce (basszusgitár) az 1 – 14, 18 – 19 és 21 számokban játszik
Andy Giddings (billentyűs hangszerek, harmonika) az 1 – 14, 18 – 19 és 21 számokban játszik
Doane Perry (dob, ütőhangszerek) az 1 – 14, 18 – 19 és 21 számokban játszik
Dave Pegg (basszusgitár, mandolin) a 15 – 17 számokban játszik
Mick Abrahams (elektromos gitár, akusztikus gitár, vokál) a 20-asban játszik
Glenn Cornick (basszusgitár) a 20-asban játszik
Clive Bunker (dob) a 20-asban játszik
VENDÉGZENÉSZEK:
James Duncan – dob a 14-esen
Brian Thomas – hegedű a 13 – 14 számokon
Justine Tomlinson – hegedű a 13 – 14 számokon
Malcolm Henderson – brácsa a 13 – 14 számokon
Juliet Tomlinson – cselló a 13 – 14 számokon
Produkció
Ian Anderson
Számlista
1. Intro (0:22)
2. My Sunday Feeling (4:00)
3. Roots To Branches (5:34)
4. Jack-In-The-Green (2:40)
5. The Habanero Reel (4:03)
6. Sweet Dream (4:54)
7. In The Grip Of Stronger Stuff (2:57)
8. Aqualung (8:20)
9. Locomotive Breath (5:26)
10. Living In The Past (3:27)
11. Protect And Survive (1:01)
12. Nothing Is Easy (5:16)
13. Wond’Ring Aloud (1:54)
14. Life Is A Long Song (3:32)
15. A Christmas Song (3:05)
16. Cheap Day Return (1:12)
17. Mother Goose (1:57)
18. Dot Com (4:28)
19. Fat Man (5:06)
20. Some Day The Sun Won’t Shine For You (4:13)
21. Cheerio (1:36)
Az album játékideje: 75:03
