Előadó: Kreslin, Vlado
Megjelenés: 2007
1/3 örökre, és megint az úton van. Bár Kreslin utazásai már nem tárnak fel olyan új világot, mint például Kerouac hősei az úton, hanem egyre inkább ahhoz a csendes úthoz kötődnek, amelyen Joužek vár, némi kalandszellem azért megmaradt. Ha idáig főleg valahol Šiška, a Mura, a Dráva, a tenger és az ég között mozgott, ezúttal egészen a fekete Afrikáig elvetődött, ahogy a címadó dalban (Cesta) énekli: „Tam za cesto so kraji, tam živijo Masaji”. És Afrika láthatóan új erőt öntött belé, hiszen négyéves szünet után formában tér vissza, és egy igazi, klasszikus Kreslin-szemléletű dalokkal. Mégis inkább a szülőföldön, a hazai utakon marad, a Goričko – Piran viszonylatban. Csakhogy főleg akkor, ha egyedül van; Neisha társaságában szívesen elsétál egészen a Tejútig (Kakor zvezdi na nebu), Severával (Gjurin) pedig még ennél is tovább megy, egészen a túlvilágig, abban a reményben, hogy az élet ott (még) jobb lesz (Abel & Kajn). Lehet, hogy ott jobb lesz az élet, de most itt találgatni úgysem érdemes. Azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán vannak-e ott valahol másutt utak, és milyenek. Azt viszont tudjuk, milyenek az itteniek, és amikor kettő vagy több találkozik belőlük, kereszteződést alkotnak – és Križišča a címe az album második felének, ahová Vlado azokat a dallamokat gyűjtötte össze, amelyeket különféle zenészeknek írt, akikkel az utóbbi időben együtt dolgozott, és amelyek eddig nem találkoztak egymással, most mégis gondosan egy közös név alá kerültek. Vagyis olyan dalok gyűjteményéről van szó, amelyek más-más korszakokban, más-más felállásokkal, nagyon is különböző alkalmakra születtek. Így kerül egymás mellé a Glej, vlak se vije, amely Aleksander Ipavec közreműködésével készült Martina Repinc dokumentumfilmjéhez, a …San sanju, de pride en dan…, három népdal a Zuf De Žurral, illetve Bališsal, valamint két modernebb szerzemény: az első, a Njen trenutek prihaja, Kreslin egy korábbi slágerének feldolgozása, amely Neisha első albumáról származik, a másik pedig az a sláger, amelynek eléneklésében Dražen Turina-Šajeta segített neki, a Rulet.
Hogy miért döntöttek végül így, azt nem tudni; talán egyszerűen túl kevés az új és kellően változatos anyag ahhoz, hogy a Cesta kicsit hosszabb formában a saját lábán megállhatott volna, a Križišča pedig a rendes kiadás kiegészítéseként szolgált volna… Akárhogy is, a Cesta egészében (a Križiščaval együtt) szép példa arra, hogy a dal a lényegét tekintve ugyanaz marad, az ember változik, változnak a körülötte lévők, és változik az idő, de Vlado zeneileg pontosan ott marad, ahol mindig is a legjobban érezte magát. A pillanata egykor közeledett, aztán megérkezett, és ott is maradt. Za vedno és zavedno in.
A Cesta esetében, ahogy korábban a Generacija, a Ptič és társaik esetében is, elsősorban a belső utazás folyamatáról van szó, amely meglehetősen összhangban van önmagával és a külvilággal, még ha az élet távolról sem hozta meg minden kérdésre a választ, vagy legalábbis nem a kívántakat. Alkotói forrásokról van szó, amelyek a városi kikiáltó hangját halk suttogásra cserélték. A társadalmi történésekben, amelyekben az egyén tudatos aktivistaként, szándékosan vett részt, és tavaszában még sok mondanivalója volt, az egzisztenciális kérdések ősze és a megváltásban reménykedés ideje váltotta fel. A katarzis, a hagyomány továbbvitele és az új kérdések kereszteződésében.
A kérdésekből persze tényleg sosem fogy ki az ember, inkább még több lesz belőlük, a hagyomány pedig szintén olyasmi, amit nagyon jól ismer, így a legnagyobb kérdőjel ezen az úton az marad, az a hallhatatlan nyugtalanság, amely olykor mégiscsak elég hanyagul kiabál.
Vagy talán tényleg minden választ abban a ligetben találunk meg, ahol a kakukk énekli a maga dalát? Ku ku, ku ku ku ku.
Felállás
CESTA
Vlado Kreslin: ének, akusztikus gitár, zongora, szájharmonika
Miro Tomassini: elektromos és akusztikus gitár, mandolin, basszusgitár
Gal Gjurin: Hammond, akusztikus és elektromos gitár, basszusgitár, nagybőgő, cselló, buzuki, rhodes, harmonika, harmónium, zongora, programozás
Iztok Cergol: hegedű
Neža Buh – Neisha: zongora, ének (#7)
Severa Gjurin: ének (#5)
Mario Marolt: szaxofon (#7)
Andraž Mazi: elektromos gitár, lapsteel
Matjaž Poravne: hegedű (#7)
Gašper Peršl: dob (#2 & 8)
Sergej Randjelović – Runjoe: dob, ütőhangszerek (#3 & 4)
Énekelt:
Jana Beltran, Gal Gjurin, Severa Gjurin, Velemir Gjurin, Daša Gradišek, Matjaž Jakin, Naj Kreslin, Čarna Kreslin, Vlado Kreslin, Dejan Lapanja, Oskar Longyka, Gašper Peršl, Ivan Šček, Miro Tomassini, Blaž Učakar és Nada Vodušek
KRIŽIŠČA
Aleksander Ipavec: harmonika (#10)
Paola Chiabudini: zongora (#10)
Davide Casali: klarinét (#10)
Neisha: ének, zongora, rhodes (#14)
Matej Mršnik: gitár (#14)
Tadej Kampl: nagybőgő (#14)
Žiga Kožar: dob (#14)
Gal Gjurin: trombita (#14)
Mitja Kavčič: Hammond (#14)
Neža & Darja Drobnič: vokál (#14)
Elvis Stanič: gitár (#15)
Produkció
Gal Gjurin
Számlista
CESTA
01. Kuku
02. Cesta
03. Z Goričkega v Piran
04. V parku za gradom
05. Abel in Kajn
06. Dokler se srce ne ustavi
07. Kakor zvezdi na nebu
08. Novo, novejše, najnovejše
KRIŽIŠČA
09. Magdalenca
10. Glej vlak se vije
11. Rož, Podjuna, Zila
12. La Brigata Garibaldi
13. Bella ciao
14. Njen trenutek prihaja
15. Rulet
Az album hossza: 60:39
