Szerző: Rok Klemše
Előadó: Riverside
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2007
A lengyel progresszív rock- és metalbajnokok négy év után új albummal jelentkeznek: a Rapid Eye Movement a Reality Dream trilógia lezárása, amelyet a debütáló lemezükkel, az Out of Myselffel (2003) indítottak útjára. Ez az album meghozta nekik az ismertséget, számtalan „legjobb elsőlemez” és „legjobb debütáló zenekar” címet. Ám nem maradt meg a címeknél: a Riverside már a második lemezét is egy óriási kiadónál, a progresszív metal és rock legnagyobb kiadójánál, az Inside Out Musicnál jelentette meg.
A Riverside a jelenlegi progresszív színtér egyik legtöbbet dicsért neve, és ez teljes joggal van így, hiszen olyan zenekarról van szó, amelyet semmiképp sem lehet figyelmen kívül hagyni. Sötét, érzéki, atmoszférikus zenei világukat a Pink Floyddal és a Porcupine Tree-vel szokás összehasonlítani, a keményebb, metalosabb oldalukat pedig szégyenkezés nélkül sorolhatjuk egy lapon a progresszív óriásokkal, a Dream Theaterrel és az Opeth-tel. A srácok azonban a 70-es és 80-as évek progresszív rockjának elemeit olyan jól keverik a progresszív metal modern hangzásával, hogy teljesen egyedi és hiteles az eredmény.
A Rapid Eye Movement két részre oszlik, Fearless és Fearland, amelyek együtt majdnem egy órányi éteri zenét kínálnak, és más világokba repítenek. Zeneileg a lemez nem tér el nagyon az elődeitől, ezúttal talán nagyobb a hangsúly az atmoszférikus, nyugodt részeken, és kevésbé a dallamokon, a szerzői oldalon viszont mindenképp érezhető a fejlődés és az általános előrelépés. Itt mindenekelőtt Mariusz Duda hangját kell kiemelni: hihetetlenül természetes, meleg a hangszíne, ami engem személy szerint néha Steven Wilsonra (Porcupine Tree) és Mikael Åkerfeldt (Opeth) tiszta vokáljára emlékeztet, és a szövegek fantasztikusan érzelmes tolmácsolásában is közel áll hozzájuk. Duda ezúttal az énekstílusok egész sorát felvonultatja, a gyengéd dalolástól a dühös kitöréseken át a szinte korális éneklésig. Mindez együtt csak tovább mélyíti az album sötét, libabőrös hangulatát. Különösebb hangsúlyozás nélkül is egyértelmű, hogy a Riverside hangszeres zseniákból áll, mégis álljunk meg még egy pillanatra ennél. Duda az éneken kívül a basszusgitárt is kezeli, mégpedig kiválóan. A basszusvonalak egyszerűen zseniálisak, a basszus hangzása pedig olyan jó, hogy eggyé olvad a zenével. A gitár őrülten jól simul a ritmusszekcióhoz, így az egész időnként szinte jam sessionnek hat, az extra hangulatot pedig Lapaj billentyűi adják, amelyek remek támaszt nyújtanak az éneknek, és hihetetlen atmoszférát teremtenek, a komorától a gyönyörűen misztikusig.
Az albumot rögtön egy mesteri szerzemény nyitja, a Beyond the Eyelids, amelyet titokzatos elektronikus felütés és Duda hihetetlen „chantjei” indítanak, ehhez hamarosan egy eszelős basszus-groove csatlakozik, majd a gitár, amely egy igazi prog-csemegébe vezet át, enyhén a Dream Theatert idéző tépős játékkal. Az album legrövidebb száma, a Rainbow Box erősen a Porcupine Tree hatása alatt áll, egy központi, súlyos riffre épül, amelyet kiválóan segít a remek basszus és dob. A 02 Panic Room az album egyik kísérletezőbb dala, bőven támaszkodik a billentyűs atmoszférára és a rengeteg samplere, amelyek szerencsére nem zavaróak. Duda suttogással és melankolikus énekkel épít fel hátborzongató hangulatot, amelyet a szám utolsó része zár le hideg gitár- és zongorahanggal, e fölött lebeg a kísérteties ének. A Schizophrenic Prayer még mélyebbre merít minket a kétségbeesésbe: a szomorú ének és az orientális motívumokat játszó akusztikus gitár hihetetlen ambientet épít. Az album egyik legjobb pillanata a nyolc perces Parasomnia, amely az igazi „trademark” Riverside-hangzást hozza: hatalmas, központi basszusvonalat és fantasztikus harmóniákat, a bevezetőben pedig csak Duda misztikus hangja szólal meg, aki jelenleg kétségkívül az egyik legjobb szövegtolmácsoló a progresszív műfajban. A Through the Other Side és az Embryonic hasonlóan folytatja, mint a Schizophrenic Prayer: főleg akusztikus gitármintákra épülnek, amelyek időnként az Opeth remekére, a Damnationre emlékeztetnek (a Through the Other Side erősen idézi a Windowpane-t), és mindkettő rendkívül lassan, de hatásosan és hatalmasan építkezik. A Cybernatic Pillow remekül épül fel staccato riffekből és ismét kiváló basszusból, ami lefújja az agyadat. Az albumot a tizenhárom perces, epikus mestermű, az Ultimate Trip zárja, amelyben a nyitó jam uralkodik Piotr Grudzinski gitáros és Michal Lapaj billentyűs zseniális „lead” szólóival, őket pedig ezúttal agresszívabb énekteljesítmény követi.
Az album produkciója leírhatatlan, valószínűleg a valaha volt legjobb a zenekartól. A Riverside a Rapid Eye Movementtel csak megszilárdította a státuszát, és le is zárta vele a trilógiát; érdekes lesz látni, mi vár ránk a jövőben. A hallottak alapján a jövő fényes.
Felállás
Mariusz Duda – basszusgitár, ének
Piotr Grudziñski – gitár
Piotr „Mittloff„ Kozieradzki – dob
Michal Lapaj – billentyűk
Produkció
Riverside
Számlista
1. Beyond The Eyelids 07:56
2. Rainbow Box 03:37
3. 02 Panic Room 05:29
4. Schizophrenic Prayer 04:21
5. Parasomnia 08:10
6. Through The Other Side 04:06
7. Embryonic 04:10
8. Cybernetic Pillow 04:46
9. Ultimate Trip 13:13
