Kiadó: Inside Out Music
Megjelenés: 2007. 09. 24.
Produkció: Riverside
Az album hossza: 55.51 perc
Műfaj: Progressive Rock / Progressive Metal
A progresszív rock, illetve metal lengyel bajnokai négy év után új albummal jelentkeznek: a Rapid Eye Movement lezárja a Reality Dream trilógiát, amelyet debütáló lemezükkel, az Out of Myself című albummal (2003) indítottak. Ez hozta meg nekik az ismertséget, és számtalan „legjobb elsőlemez” és „legjobb debütáló zenekar” címet söpörtek be vele. De nem álltak meg a címeknél: a Riverside már a második lemezét is egy óriási kiadónál jelentette meg, a progresszív metal és rock legnagyobb cégénél, az Inside Out Musicnál.
A Riverside a mai progresszív színtér egyik leginkább felmagasztalt neve, és ez teljesen megérdemelt, hiszen egyszerűen nem lehet elmenni mellettük. Sötét, érzéki, atmoszférikus zenei arculatukat a Pink Floyddal és a Porcupine Tree-vel szokás összehasonlítani, a keményebb, metalosabb oldalukat pedig szégyenkezés nélkül sorolhatjuk a progresszív óriások, a Dream Theater és az Opeth mellé. A srácok azonban az 1970-es és 1980-as évek progresszív rockjának elemeit és a progresszív metal modern hangzását olyan jól keverik, hogy teljesen egyedi és hiteles az eredmény.
A Rapid Eye Movement két részre oszlik, Fearless és Fearland, amelyek együtt közel egy óra éteri zenét kínálnak, olyat, ami más világokba repít. Zeneileg a lemez nem sokban különbözik az elődeitől, ezúttal talán nagyobb a hangsúly az atmoszférikus, nyugodt részeken, és kevésbé a dallamon, de a szerzői oldalon és általában is határozottan érezhető a fejlődés. Itt különösen érdemes kiemelni Mariusz Duda hangját, amelynek hihetetlenül természetes, meleg a tónusa; engem személy szerint néha Steven Wilsonra (Porcupine Tree) emlékeztet, tiszta énekben pedig Mikael Åkerfeldtre (Opeth), és a szövegek fantasztikusan érzelmes tolmácsolásában is közel állnak egymáshoz. Duda ezúttal egész sor különböző énekstílust megcsillogtat, a finom dallamoktól a dühös kitöréseken át a szinte korálszerű éneklésig. Mindez együtt tovább mélyíti az album borzongatóan sötét hangulatát. Külön hangsúlyozás nélkül is egyértelmű, hogy a Riverside hangszeres zsenik gyülekezete, mégis álljunk meg egy percre. Duda az éneken túl a basszusgitárt is kezeli, mégpedig kiválóan. A basszusvonalak egyszerűen zseniálisak, a basszus hangzása pedig olyan jó, hogy teljesen eggyé olvad a zenével. A gitár őrülten jól olvad össze a ritmusszekcióval, így az egész olykor szinte jam sessionnek hat, Lapaj billentyűi pedig újabb színt visznek bele: remekül támogatják az éneket, és hihetetlen atmoszférát teremtenek, a komorságtól a gyönyörű misztikusságig.
Az albumot rögtön egy mesteri szerzemény, a Beyond the Eyelids nyitja, amelyet titokzatos elektronikus felütés és Duda hihetetlen „chantjei” indítanak, ehhez hamarosan csatlakozik egy megőrjítő basszusgroove, majd a gitár, amely igazi prog-csemegébe vezet át, némi fűrészelős riffeléssel, ami kicsit a Dream Theaterre emlékeztet. Az album legrövidebb számára, a Rainbow Boxra erősen hatott a Porcupine Tree, egy fő heavy riff köré épül, amelyet a kiváló basszus és dobok bőségesen megtámogatnak. A 02 Panic Room az album egyik kísérletezősebb száma, mert nagyban épít a billentyűs atmoszférára és rengeteg samplere, amelyek szerencsére nem zavaróak. Duda suttogással és melankolikus énekkel borzongató hangulatot teremt, amit a dal utolsó szakasza zár le a gitár és a zongora hideg hangjával, és fölöttük kísértetiesen halotti ének lebeg. A Schizophrenic Prayer még mélyebbre taszít a kétségbeesésbe: a szomorú ének és a keleti motívumokkal átszőtt akusztikus gitár hihetetlen ambientet épít. Az album egyik legjobb pillanata a nyolc percnyi Parasomnia, amelyben ott az igazi Riverside-védjegyhangzás, a hatalmas, központi basszusvonal és a fantasztikus harmóniák, ebbe pedig a csupán Duda misztikus hangjával induló felvezetés vezet be, aki jelenleg kétségkívül a progresszív műfaj egyik legjobb szövegtolmácsolója. A Through the Other Side és az Embryonic a Schizophrenic Prayerhez hasonlóan folytatja, főleg akusztikus gitárfutamokra épülnek, amelyek időnként az Opeth remekére, a Damnationre emlékeztetnek (a Through the Other Side erősen idézi a Windowpane-t), és mindkettő rendkívül lassan, de hatásosan és hatalmasan fokozódik. A Cybernetic Pillow-t remekül építik fel a staccato riffek és ismét a kivételes basszus, ami kifújja az agyadat. Az albumot a tizenhárom perces epikus mestermű, az Ultimate Trip zárja, amelyben a nyitó jam uralkodik Piotr Grudzinski gitáros és Michal Lapaj billentyűs zseniális „lead” részeivel, majd ezúttal egy agresszívebb énekteljesítmény követi őket.
Az album produkciója leírhatatlan, valószínűleg a eddigi legjobb. A Riverside a Rapid Eye Movementtel tovább erősítette a státuszát, és le is zárta vele a trilógiát; érdekes lesz látni, mi vár ránk a jövőben. A hallottak alapján a jövő fényes.
szerző: Rok Klemše
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. Beyond The Eyelids (07:56)
2. Rainbow Box (03:37)
3. 02 Panic Room (05:29)
4. Schizophrenic Prayer (04:21)
5. Parasomnia (08:10)
6. Through The Other Side (04:06)
7. Embryonic (04:10)
8. Cybernetic Pillow (04:46)
9. Ultimate Trip (13:13)
Felállás:
Mariusz Duda – basszusgitár, ének
Piotr Grudziñski – gitár
Piotr Kozieradzki – dobok
Michal Lapaj – billentyűk
