Előadó: It Dies Today
Kiadó: Trustkill Records
Megjelenés: 2004
Az It Dies Today, amely 2001-ben alakult az Egyesült Államokbeli Buffalóban, három évet vett igénybe, mire kiadta első lemezét, a „The Caitiff Choir”-t, amelyet Dante Isteni színjátéka ihletett. Ha pontosak akarunk lenni, az album újrakiadása van előttünk, amely először 2004-ben jelent meg. Az összes dalt újrakeverték, bónuszanyagként pedig felkerült rá a teljes „Forever Scorned” (2002) EP, ráadásként pedig az Enjoy The Silence feldolgozás (eredetileg Depeche Mode). Merész nagyvonalúság, főleg annak fényében, hogy az EP-t ez alkalomra újra felvették, és frissen szól. Tény, hogy az eredeti némileg lecsupaszított változata áll előttünk, ezért aki az eredeti hangzáshoz szokott, nehezebben barátkozik meg az újrakevert kiadás hangjával, amely valamivel több kontrollt tartalmaz. A hangzásbeli ugrás kiemelkedő, amikor eljutsz a „Forever Scorned” EP-hez tartozó bónuszdalokig. Ezek megőrizték nyers hangzásukat, ami remekül illik a zenekar szándékához, hogy a szélsőségesen ősi metalcore-gonoszságot hirdesse.
Ez az album mindenből megkapja a maga adagját. Egyszerre képes magabiztosan ördögi, borotvaélesen vad, közvetlenül, minden határon túl zúgó, a metalcore-agónia dühétől izzó, másrészt remekül kiegyensúlyozott azokkal a dallamos pillanatokkal, amelyeket a zenekar vagy motívumokkal, vagy a vokál „tiszta” sávra váltásával visz be. A brutális és mélyebben intonált üvöltés kombinációja, amelyet gyakran masszív riffcsuszamlások támasztanak alá, bizonyítja, hogy az It Dies Today nem titkolja a death és thrash metal elemekkel való közvetlen kacérkodását. Az agresszió és a brutalitás sorolásában a srácok annyira meggyőzőek, hogy az enyhén melankolikus, epikus elemre törekvő dallamos kitérők atmoszférikusan teljesen kiszámíthatatlanul hatnak, a szélsőséges íze pedig olyan baljósan hangsúlyos, és olyan magabiztosan uralja a dallamos pillanatokat, hogy nem kell attól félni, hogy a „The Caitiff Choir” véletlenül emós szirupba fulladna, ahelyett, hogy a hallgatót kiráncigálná a brutálisan mámoros kábulatból.
Az album kíméletlenül nyit az My Promise című dallal, és a leírt szélsőséges metalcore-megoldások azonnal életre kelnek. A zenekar remekül érez rá a dráma fokozására, amely hullámzik, és rángatózó, szaggatott thrash átvezetéseken keresztül termékenyül meg, teljesen váratlanul, de a zenekar mesteri kontrollja alatt, ami a tagok magas szintű egymásra hangolódását, követését és összeszokottságát bizonyítja. A hangszeresek tömören összeszokottnak hatnak, összeköti őket a közös vágy, hogy megmutassák azt a brutális erőt, amit manapság stúdióban elő lehet állítani. A Severed Ties Yield Severed Heads, a The Radiance, a Marigold, az Our Desintegration, és különösen a Naenia (bőven megtámogatva gitárharmóniákkal) epikus hangulatot árasztanak a már említett kettős dallambevitel miatt, ami teljes mértékben a refrénekben, a tiszta dallamos énekhangnak alárendelve csúcsosodik ki ebben az érzetben. Az egész különösen izgalmassá válik a brutális és a dallamos kontrasztjának sorakoztatásakor, amely az albumon a Freak Gasoline Fight Accident című dalban éri el a csúcsát, ahol a visítás a szédítően riffelt előrefrénben szinte a death metal growl dimenzióit súrolja.
A srácok jócskán bonyolítani tudják a dolgot, és például az átlagosan több mint három perces dalok messze nem hatnak egyszerűnek, sőt a metalcore ekével igencsak hatékonyan szántják a hallgató agykérgét. Tipikus példa erre éppen a The Caitiff Choir Revelations. Alig három perc dühöngés, de folyamatosan hirtelen átvezetések tanúi vagyunk, amelyek sokszínű motívumpalettán vezetnek végig minket, ízlésesen, logikusan folynak egymásba, és közben nincs idő pihenni! Csak a kínzás! A záró The Caitiff Choir: Defeatism megkoronázza a hallgatót az előbb leírt bonyolultság-adagolás megnyilvánulásával, amelyben az It Dies Today egy pillanatra sem veszíti szem elől a világos fókuszt, és az album folyékony áramlásának vörös fonala végig magas szinten megmarad. Mivel ez teljesül, teljes mértékben él a meglepetés eleme, ami lelkesíti a hallgatót, és így nemcsak ez a dal, hanem az egész album egyetlen ponton sem unalmas.
A „The Caitiff Choir” minden tekintetben nagyon sikerült darab, amely rendkívüli munkalendületet, kreatív lelkesedést és a zenekar bizonyítási vágyát tükrözi, aminek hitelességét manapság egyre nehezebb megtalálni. Érezni, hogy a srácok megteremtették az egységes zenei nézetek remekül működő kémiájának valódi kötelékeit, amelyek anyagon keresztül megnyilvánuló energiája meggyőzően bizonyítja, hogy az It Dies Today nem csupán egy újabb „wanna be” termék, amelyet azzal a puszta céllal hoztak létre, hogy a kiadó rövid távon még egy kis pénzt kicsikarjon a rajongók zsebéből. Épp ellenkezőleg! A „The Caittiff Choir” kiváló metalcore album, rendkívül változatos, kivételes átvezetési és atmoszférikus dinamikával, színesen kidolgozott vokális megközelítéssel megkoronázva. Az It Dies Today kiváló zenészek, akik már az első lemezükkel elérik a Shadows Fall, a Killswitch Engage vagy az Unearth hasonló vonalú zenekarainak színvonalát, ezért az It Dies Todaytől a jövőben jogosan várhatunk még többet!
Felállás
Nicholas Brooks – ének
Christopher Cappelli – gitár
Mike Hatalak – gitár
Steve Lemke – basszusgitár
Nick Mirusso – dob
Produkció
Tony Gammalo
Számlista
1. My Promise
2. Severed Ties Yield Severed Heads
3. Radiance
4. Depravity Waltz
5. Threnody for Modern Romance
6. Marigold
7. Freak Gasoline Fight Accident
8. Caitiff Choir Revelations
9. Our Disintegration
10. Naenia
11. Caitiff Choir: Defeatism
AZ ÚJRAKIADÁS BÓNUSZDALAI (2006):
12. Sentiments Of You
13. Bridges Left Burning
14. The Requiem For Broken Hearts
15. Forever Scorned
16. Blood Stained Bed Sheet Burden
17. A Romance By The Wings Of Icarus
18. Enjoy The Silence
Az album hossza: 73.18
