Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dan D
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2013
Játékidő: 75:21
Értékelés: 5/5
„U jebemti! Egyre többen vagytok!”
A Dan D az egyik ritka szlovén zenekar, tulajdonképpen az egyetlen, amely a szlovén, középutas zenei szórakoztatóparkban szilárdan megvetette a lábát mint mainstream rockzenekar, és kivívta magának a jogot, hogy folyamatosan úgy érlelődjön művészileg, ahogy a saját tehetsége diktálja, vagyis a szigorú önállóság elve szerint – és hogy senki, sem szerződés, sem cég ne szabhassa meg, mikor kell stúdióalbumot kiadnia. Ezen az úton egészen a közelmúltig hitelesen állt a Siddharta is, de a „VI” album azt igazolja, hogy a zenekar művészileg töredezik. A Dan D más. Akkor fognak új album készítésébe, amikor 100 százalékig érzik, hogy eljött az ideje. Az utolsó, művészileg legérettebb „Ura letenja za ekstravagantne ptice” óta már négy év telt el, és még négy telhet, ha a zenekar belső érzése úgy kívánja. Ez az egyetlen igazi iránytű, amelybe minden művésznek kapaszkodnia kellene.
Ha a csúcson vagy, a művészi kihívások kitűzése elengedhetetlen feltétele annak, hogy művészként a színtéren maradj, és megőrizd a hitelességedet. Sok nagy név enged ennek: a régi sikerek babérjain pihen, és az egykori ötletgazdagság „puffadt” maradékait kínálja, mások kétségbeesetten feladják, mert a csúcson nem látnak újabb csúcsot. A Dan D története szerencsére más.
A „Tiho” nem pusztán felvétel „izštekani” változatban. A dalok teljes adaptáción, teljes újrakonfiguráláson, átstrukturáláson estek át. Már a „Tiho” kazetta – a turné nyári előkészületeinek manifesztuma, amelyet a „Tiho” turné alatt lehetett megvenni (a „fahasábok” azonnal elfogytak, kérdés, maradt-e még bármelyik bőr „erszényke”) – a teljesen új dalok és az átöltöztetett klasszikusok keverékével remek bevezetőt ad ahhoz, amit a közönség a „Tiho” turnén átélhetett. Ebből a szempontból a koncertalbum megjelenése nem is volt olyan sürgős. A Dan D túlélte az „izštekani” élményt, a „Tiho” kazettát pedig megvették az emberek. És mégis. A tartalom túl jó ahhoz, hogy csak azok emlékében éljen, akik megélték ennek a Dan D-turnénak egy szeletét.
A dalokat ugyanis olyan megrázó erővel fordították a feje tetejére, hogy amíg Tokac a verssorokkal be nem lép beléjük, teljesen újnak, még ki nem próbált zenei kalandnak hatnak. És itt a válasz a recenzió első bekezdésében kibontott gondolatra. A Dan D új kreatív kihívást tűzött maga elé, ügyesen megvalósította, és gazdagabban, még érettebben került ki az új élményből. A repertoárt teljesen új dalok egészítik ki, amelyek tavaly nyáron, a šentjerneji mező tágas síkságain születtek, amikor a zenekar a hangszereléseket „Tiho” változattá alakította – és valószínűleg nehezen halljuk majd őket valaha elektromos verzióban. Alkotói idejük és terük csak a „Tiho” kontextusában meghatározott és értelmes. Fantasztikusan illeszkednek a repertoárba, sőt hajtják azt, plusz értelmet, új művészi értéket adnak neki. A nyitó „San San” azonnali bizonyíték arra, hogy a Dan D megőrizte alkotói erejét, mintha a pályájuk épp csak elkezdődött volna. Az eredetiben felturbózott rocker a „Tiho”-n keleties, csábító élménybe ringatva szólal meg, ahol hastáncosnők és kobrabűvölők osztoznak a téren, és Page Plant „No Quarter”-es kalandosságának egy falatjával gazdagodik. Ezt az élményt a következő „Počasi” csak elmélyíti. De a dolgok változatosan alakulnak. A „Za naju punca” című dalban, ahol Tokacot az előadás közben különösen szimpatikusan, hitelesen nevetésre készteti a helyzet, némi lendülettel a Greentown Jazz Band is gond nélkül becsatlakozhatna a kíséretbe.
Az új környezetben a Dan D zenéjének megszokott elemei teljesen új fényben mutatkoznak meg. Más erények kerülnek a felszínre, és ezek egyedi, új élményt hagynak maguk után. Fürge, életvidám hangszerelések szerves hangzású, játékosan csillogó színességgel: az akusztikus gitár, a különböző húrszámú egzotikus pengetős hangszerek, az ütősök, a seprűzés, a konyhai tárgyakon való kopogás, a vokóder és az olyan fúvósok, mint a tuba árnyalatai öntötten fonódnak egymásba és kapcsolódnak egymáshoz, a „fretless” basszusvonalak lágyan siklő melege pedig összefogja őket. Teljesen új ambientet teremtenek, amelybe belevág Tokac teli hangú vokális alakja. Egyedi értelmezése az érzéki-szenvedélyes versmondással ragad magával. Markánsan kiemelkedik ebből a hangulatok hullámzó ugrálása, amelyet a vokál színez, ahogy a lángoló versmondás pontszerű kitöréseitől („Tvoje je vse”, illetve a „Pozitivne misli” kicsengése) a falsetto finom puhításáig, a szinte suttogó hatásig jut el. Leginkább persze a férfiasan megalapozott, bársonyosan torkos, kellemes frekvenciára hangolt megközelítés nyűgöz le. Az album egyik legintenzívebb pillanatát a hangsúlyozottan törékenyen gyengéd „Daj mi daj” balladásra fordított változata hozza, ahol Tokac érzéki kifinomultságához Boštjan vokóderes suttogása csatlakozik.
A swinges-kabarés „Plešeš”, a szinte hawaii ritmusba fogott „Pozitivne misli”, a country-vágtába csípősen belevágott hedonizmus-élmény, a „Polna luna” (a botrányosság felhangja az átadott üzenetben még erősebb), az új köntösben különösen szikrázó „Moj problem”, és mindezen erények összegzésének csúcsa, a „Tiho” kiadás gyöngyszeme, amelyet a címadó „Tiho” foglal össze: festői tájkép, amely nem szűnik meg lelkesíteni a különféle hangszerelési kihívások megoldásának szikrázó találékonyságával, az előadói építőelemek közötti lenyűgöző kémiával, a spontán eseményalakulás érzésével és a hagyomány hitelességének hangjával. Többet pedig nem is nyújthatsz. Tehát a legtöbbet nyújtottad.
Éppen az új dalok – „Čuti se kot konec sveta”, „Rekli so” és „Kamn” (a versek mélységétől a kő is megsiratná) – a teljes erkölcsi leértékelődés mostani korának pulzusát foglalják össze mesterien, annak a korszaknak, amelyet a kapitalista alkalmazkodás-filozófia doktrínája anyagi hajszájának abszurditása hozott el, és amely a bolygót a létezés falához szorította. Szimbolikusan ezek az album legmelankolikusabb pillanatai, amelyek Tokac kimeríthetetlenül szikrázó, új idők költészetének igazmondó fájdalmában fürdenek.
A „Tiho” turné utolsó állomásának, a 2012. 11. 30-i Novo mesto-i Lokalpatriot klubbeli koncertnek a felvétele egyben a zenekar örömteli felismerésének manifesztuma is: a mágiát meg tudja osztani a közönséggel az új zenei horizontok olyan lenyűgözően intim, még felfedezetlen élményszintjén, amelyet a közönség pozitív visszajelzése tölt meg és gyújt lángra. A közönség szinte hipnotikusan követi a hangulatváltások fordulatait. Elnémul a fájdalommal terhelt pillanatokban, mint a „Kamn” kicsengése, vagy Tokaccal együtt önfeledten ringatózik a verssorok éneklésében („Pozitivne misli”, „Čas”). Mindez a zenekar számára az az alap, amely a turné alatt ösztönözte a tagokat, hogy koncertről koncertre jobb élményt nyújtsanak.
Tokac örömteli megállapítása, hogy ez a turné utolsó koncertje, nagy megkönnyebbülés felismerése is, hiszen a zenekar látható kimerültség jeleit mutatta a 16 koncert fárasztó egymásutánjától 2012 októberében és novemberében. A Lokalpatriotban adott mindkét koncert – köztük az is, amelyet a „Tiho” megörökített – komolyan veszélybe került, mert Boštjan Grubarnak a Muraszombatban adott koncert után sürgősségi vakbélműtétre kellett mennie. Minden szerencsésen végződött, bár Boštjan mindkét lokalpatriotos fellépés napját a „Lokalpatriot – kórház” viszonylaton ingázva töltötte.
A „Tiho” nem csupán a rendkívüli művészi érettség, a zenekar hatékonyan véghezvitt kihívásának és elért, önálló zenei víziójának bölcsességét hirdető manifesztum. Koncertdokumentumként művészi egyedi darab, amely felejthetetlen élményt nyújt a Dan D rajongójának, hiszen a zenekar közismertté vált slágereit új, teljesen más hangszerelési köntösbe öltözteti, ehhez pedig az új dalok komponálásának jellege hozzáteszi a bizonyítékot arra, hogy a Dan D független, saját erőből építkező zenekar, amelyet megállíthatatlanul hajt előre az önálló művészi karakterű zenei megnyilatkozás „perpetuum mobile”-ja. Egy szlo-rock mainstream élén álló zenekar számára ez nagy jelentőségű, mert megakadályozza, hogy a Dan D véletlenül elveszítse a fejlődési víziót, és elkezdjen „vonszolódni” a múlt babérjain. Olyan környezetben, ahol hallani, ha leesik a tű, csak a legjobbak képesek hiba nélkül lejátszani! És a Dan D biztosan köztük van.
Felállás
Tomislav Jovanović „Tokac” – bisernica, mandolin, fakanál, szájharmonika, agogo, def, kanál
Marko Turk „Tučo” – ukulele, bisernica, mandolin, slide, kalap
Boštjan Grubar – melodika, cabasa, maracas, vibraslap, zill, twin shaker, thunder drum, csengettyűk, maláj angklung, üres cviček-es üveg, vocoder
Nikola Sekulović – félakusztikus fretless basszusgitár, kanál, fakanál, tojások, gargalizálás, idegek
Dušan Obradinović „Obra” – üvegek, cajón, conga, tarabuka, különféle csengők, shaker, cintányérok, djembe, baritonkürt (rézfúvós), reszelő
Dallista
- San San
- Počasi
- Rekli so
- Plešeš
- Pozitivne misli
- Polna luna
- Čuti se kot konec sveta
- Moj problem
- Kamn
- Voda
- Tiho
- Čas
- Love song
- Tvoje je vse
- Daj mi daj
- Jutranja
- Za naju punca
