Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Nula Kelvina
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2013
Játékidő: 45:32
Értékelés: 4.3/5
A Nula Kelvina elkezdett tüzelni! Ég a pálya! Ez meglepő a bemutatkozó lemez, a „Možgani na paši” kabarészerű, swinges ringatózása után. Az új albumra várakozás közben hirtelen fordulatot vett a banda: Gašper Kržmanc teljes jogú taggá vált, teljes gitáros lendülettel vetette bele magát a dolgokba, vagyis felhúrozta a Telecasterét. A Nula Kelvina így kvartettá nőtt, pedig Kržmanc korábban is segítette a zenekart a színpadon, a koncerteken. Hogy a gitár fontos helyet vívott ki magának az új hangzásban, az legkésőbb akkor teljesen világos lesz, amikor beindul a „22.10” (az album negyedik száma).
A „Drenov Grič” 45 perce folytatja az előző lemez történetét, és elmélyíti a „Možgani na paši” zenei kifejezésmódját; sőt, azt mondhatjuk, hogy a Drenov Grič még változatosabb és színesebb album, ha a kissé „óvatosabb” debütálóhoz mérjük. Már a nyitány, a „Prisluhni” is azt jelzi, hogy a zenekar ezúttal valami újat, mást főzött ki. Kellemes, álmodozó, jótékony hatású (épp ez a célja) prelúdium ez, amely ráhangolja a hallgatót a Drenov Griččsel kezdődő történetre. A nyitány gond nélkül egybeolvadhatna a „Kako naj te pogrešam” című számmal, ezzel a feszes, régi vágású rhythm and blues drámával, amelyben hirtelen a helyére kerül minden az albumon. Itt a karizmatikus Marko Boh remekül fokozza a drámát a versszaktól a refrén csúcspontjáig, a gitár pedig, ahogy már mondtuk, keményen tartja a hangszeres táj szerkezetét, amely Boh vokáljának adja a díszletet. Igen. A Nula Kelvina megterhelte rockkal a „Drenov Grič”-ot.
A zenekar lucidan szarkasztikus oldala teljes pompájában a „Dan zvezde” című számban ragyog fel: Boh költészetének áthatóan éles, mégis finoman adagolt ostora teljes virágzásban! A cinizmus határozottan hozzátapad az albumhoz, és valójában ez a helyzetek kiforgatására építő abszolút poén az az elem, amely a Nula Kelvina zenéjét felhúzza a víz színe fölé, hiszen önmagában nem hoz különösebb, egyedi művészi kihívást. Együtt az általánosan évődő szójátékokkal, amelyek végig jókedvre derítik a hallgatót, ugyanakkor nem térnek le arról a pályáról, amelyen a mindennapjainkat nyomó igazságot tálalják. Mint mondtuk, a „Dan zvezde” e tekintetben az egyik legsikerültebb szerzemény, ráadásul azonnal megragad a fülben, jelölt az album második kislemezére! De ez még semmi a „Danes” burleszkjéhez képest. Reggae ritmussal megterhelt körhinta, amelyben nem kerülheted el a balkáni kocsmai bömbölésekkel vont párhuzamot. És a történet? Amikor a nő „teljesen az idegeidre megy”, az nem áll messze Hendrix „Hey Joe”-jától, amely fegyvervásárlásba torkollik. A női–férfi csatározásokból nincs hiány az albumon. A lemez zárásában is, amikor egymás után jön az „Na Golici (pod goro)”, amely a power blues rock vázba ügyesen beépít egy, a szlovén diatonikus harmonika szellemében fogant díszítő frázist, majd utána a „Kje so roke” – ez a lányok tapogatásának doktrínáját fejti ki.
Mivel a zene mindig is a blues kabarészerű sűrűjében forgolódott, a gitár szilárd akkordmunkája még ütősebb, dinamikusabb fénybe állítja az eseményeket. A fiúk az édes perverzió koefficiensét sem rejtik véka alá a történeteikben. Ilyen a pimasz, lágyan ringató, de szúrós bluesos keringő, a „Med s trebuha”; a szövegét nem kell elemezni. A „Moje poreklo” már „parental advisory” matricát követel – tökéletesen fokozott, szigorúan organikus blues-jazzes swinges lüktetés, amelyben a versszakok éles meglátásaitól nem marad el a könnyekig nevetés.
Az új Nula Kelvina gitárjáról már elég sok szó esett ebben az írásban. A „Včeraj” című számban viszont a zenekar pályafutása során először lép a gitárfrázis az aranzsálás előterébe. Ti, kemény hard rockos szerkezetek kedvelői, már hegyezitek a fületeket, ugye? Ez a világ leghűvösebb zenekarának hedonista meséjében megint egy csúcspont. Ezt választották az album első kislemezének. Teljes joggal, hiszen az egyik legsikerültebben megszerkesztett számról van szó, amelyet bőven fog szeretni a rádió.
És mégis, ez az átkozottul ízletes csibészség, amely különleges módon olvasztja szaftos zenei történetté a bluest, a jazzt és újabban érezhetőbben a rockot is, felismerhetően szlovén címkét visel. A háttérben melankólia, borongósság, feketeség érzése húzódik meg – ez az igazi szlovén humor, amely a hőst a tragikus végű hegyi menedékbe állítja. A „Drenov Grič” nemcsak megőrizte a zenekar zenei karakterét, ahogyan azt a Nula Kelvina a debütáló lemezén megmutatta, hanem tovább mélyíti és bővíti ezt a történetet. A lucid szúrósságból nem fogy ki, a zenekar pedig bizonyítja, hogy a szikrázóan átható metaforák közepette sem veszíti el a fonalat, és ez marad a Nula Kelvina zenei kiindulópontjainak legvonzóbb eleme.
Felállás
Marko Boh – ének, billentyűs hangszerek,
Gašper Kržmanc – gitár, háttérének
Klemen Kotar – basszusgitár, szaxofon, klarinét, csörgők, háttérének
Jure Rozman – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Janez Dovč – harmonika
Katja Varderber – ének
Produkció
Gašper Kržmanc
Számlista
1. Prisluhni
2. Kako naj te pogrešam
3. Dan zvezde
4. 22.10
5. Med s trebuha
6. Včeraj
7. Danes
8. Moje poreklo
9. Sanje
10. Na Golici (pod goro)
11. Kje so roke
12. Komad za nafilat plato
