Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Simple Minds
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 138:07
Értékelés: 5/5
Eljön az idő… Egyszerűen megveszed magadnak. Hogy élvezd a régi vetés termését. Úri módon. Nagy stílusban. Kizárólag a puszta élvezet és a szórakozás kedvéért. És úgy döntesz, hogy mindezt megosztod a lelkes rajongóiddal. Tizenöt stúdióalbummal a zsebedben, és egy olyan karrierrel, amely 1977 óta szinte megszakítás nélkül nagy kereskedelmi sikerekkel van kikövezve. Hölgyeim és uraim, a Simple Minds.
A srácok 2011-ben ugyanis arra az ötletre jutottak, hogy a koncerteken csak az első öt album dalait játsszák. Ezt a vágyat erősítette meg a »5×5 Live« névre keresztelt új turné bejelentése 2011 novemberének harmadik harmadában. Mivel az EMI Records szívesen keres közben jó pénzt, 2012 tavaszán kiadtak egy különleges dobozt hat CD-vel, amelyen a zenekar első öt stúdiólemeze található. Na ne. Öt album van, de hat korong. Valami nem stimmel. A »Life in a Day«, a »Real to Real Cacophony«, az »Empires and Dance« és a »New Gold Dream (81–82–83–84)« mind külön hordozón jelent meg, az új kiadásban viszont a »Sons and Fascination« és a »Sister Feelings Call« két lemezre van osztva, ez pedig összesen hatot ad ki. A »Sons and Fascination« és a »Sister Feelings Call« 1981-ben együtt, dupla bakelitlemezen jelent meg, később közös CD-n, ezért negyedik stúdióalbumként tartják számon. Vagyis egy album.
Ezekről az albumokról elmondhatjuk, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanasokba fordulva óriási jelentőségűek voltak a punk fokozatos átalakulásában: az elektronikus szintipop-retorikán át egy egyedi, new wave hangzású rockkultúráig vezettek, amely a Simple Mindsnak hamarosan a színtér egyik poszt-punk pillére rangját hozta el. A Simple Minds megjelenése az egyik meghatározó poszt-punk rockzenekarként ebben az időszakban egy kis mini forradalmat hozott a rockzenébe, új zenei távlatokat nyitott, és sok fiatalabb zenekart inspirált arra, hogy átvegye ezt a hangzást, és beépítse a saját zenei nyelvébe.
Ambiciózus húzás a new wave / poszt-punk mozgalom meghatározó skót zenekarától, amelyet ma az egyedi art rock hagyomány bölcseként tartanak számon, hogy az európai turné minden állomásán, 2012. február 14. és 2012. március 4. között, az első öt album mindegyikéről öt dalt játszik. Vagyis koncertenként összesen 25 dalt. A két CD-n viszont harminc dal van, tehát a korongok öt további számot tartalmaznak, hiszen a repertoár estéről estére kicsit változott.
A régi dalok új, érettebb, frissebb, felújított változatban. Nem az aranzsmanokban, csupán a stúdiófelvételekről ismert aranzsmanformák érettebb színezésében. A Simple Minds kvintett. Öt hangzásbeli építőkő, öt entitás. A köztük lévő kontrasztok egyenrangúan hangsúlyosak, erősen kihegyezettek, és végeredményben rendkívül gazdag hangkulisszát, a hangzótér kivételes kihasználását hozzák létre. Ez szigorúan „simple minds-osra” van szabva. Rövid, egyszerű, mégis teljes hatású zenei megoldások, amelyek a kiinduló minimalizmusukban a „kevesebb több” elve szerint érik el a kifejezőerő optimális hatókörét.
A Simple Minds az évtizedek alatt kiváló zenészekké és kivételes koncertzenekarrá edződött, amely ma vitathatatlanul a legnagyobb hangzásbeli tökéletességéről híres, amit bármelyik zenekar bármelyik koncertje egyáltalán elő tud varázsolni. Amikor Burchill „fehér Gretsch-sólyma” (hasonlót használ a Rush gitárosa, Alex Lifeson is) kifinomult hangokat vág be a mérgesen felcsavart sustain-effekten át, ehhez társul Andy Gillespie szintiplovagolása a nyolcvanas évek jellegzetes hangzásvilágában, te pedig átadod magad Mel Gaynor ágyúdörejű, sokszor táncos forgásba csavart, határozott ritmusainak, amelyeket Ged Grimes tömzsin darabos basszusvonalai egyensúlyoznak ki, és mindehhez, mint a habos gyümölcspohár tetején a szamóca, csatlakozik Jim Kerr vokális show-ja, a koncertélmény a Simple Minds zenei termetével végzetessé válik. Csak szeretni lehet (vagy utálni). Középút nincs. Ennyire felismerhető és öntörvényű a zenei karaktere. A történet súlypontja természetesen az egyedülálló Jim Kerr énekes alakja, aki az évekkel úgy érik, mint a jó öreg bor. A férfinak nincs szüksége semmilyen alkalmazkodásra, például a hangszerek lejjebb hangolására, amelyek az éneke kíséretének kulisszáját adják, sem különleges effektekre, amelyek mögé elbújhatna. Semmilyen trükkre, amellyel a közönséget „énekeltetné”, ő maga pedig szándékosan spórolna az energiájával a színpadi show ilyen részeiben. Az éneke egyszerűen teljes fényében hordozza azt a legelemibb dolgot, ami a hallgatót a Simple Minds zenéjének páratlan kalandjára csábítja. A szenvedélyt és az érzelmi töltetet. Ez a két elem Kerrnél az évek során csak mélyül, az előadásban még nagyobb hatást ér el, és még fertőzőbben ragad magával. Kerr kivételes. Erotikus hang, helyenként falsettóba vezetve, suttogó narrációban, és mint ilyen, végig bőkezűen árasztja el a teret a kiválasztott érzelem megelevenítésének finoman kidolgozott érzékével, ahogy azt a Simple Minds zenéjének üzenete megköveteli.
A dalok mindkét korongon összekeverve szerepelnek. Nem kronologikus sorrendben követik egymást. Az az érzés, hogy a zenekar teljes odaadással élvezi azoknak a daloknak az előadását, amelyeket e turnéig évtizedekig nem játszott, elképesztő. Nem tudsz elmenekülni előle. Egy pillanat alatt magával ragad a hitelességével és az autentikusságával. Ezen a koncertdokumentumon minden tökéletesen működik. Kertelés nélkül kúsznak a bőröd alá a dalok, sokkal intenzívebben, mint ahogy a stúdióeredetik atmoszferikus hatása elér.
Az „5×5 Live” koncertremekmű, amelyet csak egy kellően érett zenekar képes kiadni magából, amely egységesen működik a küldetésében, és ahol zenei kultúrája építőköveinek szimbiózisa gyakorlatilag tökéletes. Miközben íródnak ezek a sorok egy újabb kritikai írásban, a Simple Minds kiadott egy új válogatásalbumot „Celebrate: The Greatest Hits” címmel, az „X5” dobozhoz hasonló kiszerelésben, két teljesen új dallal, továbbá megerősítettek egy új brit turnét, amelyet újabb európai követ, innen pedig egy másik kontinensre is elindulnak. És kizárt, hogy a rajongók várakozása egy újabb koncertdokumentum megjelenése iránt ne volna teljesen jogos. A Simple Minds kivételes formájához mérten, amelyet az „5×5 Live” nevű manifesztum sugároz, egyértelmű, hogy egy ilyen lépésre most jött el a megfelelő idő! Nehéz olyan koncertdokumentum-kifinomultságot találni, ami az öt zenei építőkő közötti kivételes hangzáskontrasztok megteremtését illeti, hogy ennyire teljes hozammal gyújtson! A Simple Minds viszont képes erre!
Azok közületek, akik inkább „szerények”, és csak „kíváncsiskodtok”, valamint akiknek hiányoznak a zenekar korai stúdióalbumai, tudjátok, hogy az „5×5 Live” igazi tapasz a CD-gyűjteményetek repedéseire. Ha pedig a Simple Minds még egy koncertalbummal előáll, amely a „Greatest Hits” repertoár előadásának lesz szentelve, akkor sem a hiányzó stúdióalbumokat, sem a „best of” válogatásokat nem kell majd többé hiányolnotok.
Felállás
Jim Kerr – ének
Charlie Burchill – gitár, billentyűs hangszerek
Andy Gillespie – billentyűs hangszerek
Ged Grimes – basszusgitár
Mel Gaynor – dob, ütőhangszerek
Produkció
Simple Minds
Számlista
CD 1:
1. Intro
2. I Travel
3. Thirty Frames A Second
4. Today I Died Again
5. Celebrate
6. Life In A Day (bonustrack)
7. Calling Your Name
8. Scar
9. King Is White And In The Crowd
10. Hunter And The Hunted
11. Wasteland (bonustrack)
12. Love Song
13. This Fear Of Gods
14. Pleasantly Disturbed (bonustrack)
15. Room
CD 2:
1. The American
2. 70 Cities As Love Brings The Fall
3. In Trance As Mission
4. Sons And Fascination
5. Sweat In Bullet
6. Changeling
7. Factory
8. Big Sleep
9. Premonition
10. Promised You A Miracle
11. Someone Somewhere In Summertime
12. Theme For Great Cities
13. Glittering Prize
14. Someone (bonustrack)
15. Chelsea Girl (bonustrack)
16. New Gold Dream (81-82-83-84)
