Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Electric Light Orchestra
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 2001
Játékidő: 43:36
Értékelés: 4.5/5
A „Zoom” az artrock-legenda Electric Light Orchestra (röviden ELO) rövid ideig tartó, mégis örömteli feltámadásának története. A zenekar tizenkettedik és egyben utolsó stúdióalbuma az egyik legfurcsább visszatérés a rockzene történetében, hiszen a „Zoom” eredetileg az ELO főnökének, a kultikus énekesnek, multiinstrumentalistának és producernek, Jeff Lynne-nek a második szólóalbumaként készült. Az ELO Lynne vezetésével a „Balance of Power” (1986) után, ha nem számítjuk a volt tagok projektjeit, például az Electric Light Orchestra Part II-t, befejezte az aktív működést, karizmatikus főnökük pedig a Traveling Wilburys szupergrupos kalandja után szólóban, dalszerzőként és producerként folytatta. Miután szolid szólódebütje, az „Armchair Theatre” (1990) – amelyen két régi cimborájával fogott össze, az eredeti ELO-billentyűssel, Richard Tandyvel és a legendás beatles-taggal, George Harrisonnal, Lynne Traveling Wilburys-os harcostársával – nem hozta meg a várt kereskedelmi áttörést, a következő lemezre jó tíz évet szánt, és ez idő alatt az eredeti terveket is jócskán átírta.
A végeredmény a „Zoom” lett, amely csak azután vedlett át tizenöt év után az első ELO-albummá, hogy Bev Bevan (az ELO, az ELO Part II és a Black Sabbath egykori dobosa) nyugdíjba vonulása után eladta Lynne-nek az „Electric Light Orchestra” névhasználati jogok 50%-át. Lynne mester a „Zoom”on rövid időre ismét összeállt Tandyvel, vendégzenészként, ami a régi hívekben reményt ébresztett, hogy sikeresen folytatják az ELO legendás hangzásvilágát, vagyis a jó öreg, beatlesös iskola energikus rockjának és az ízléses vonósaranzsmanoknak a házasítását. Az album egyetlen „igazi” zenekari tagja azonban valójában csak Lynne volt, a többi közreműködő mind vendégzenész, közülük Tandy mellett leginkább a szlájdgitáros George Harrison és a dobos Ringo Starr, a legendás Beatles két tagja emelkedett ki. A vendégek közül érdemes megemlíteni még a göndör hajú amerikai énekesnőt és modellt, Rosie Velát, Lynne akkori szeretőjét, aki néhány dalban háttérénekkel remekelt.
A vonósszekció, amely valaha a klasszikus ELO legnagyobb ütőkártyája volt, csak néhány dalban van jelen, és érdemes megemlíteni, hogy a multiinstrumentalista Lynne itt-ott csellón is kipróbálta magát. A „Zoom” különös módon a klasszikus ELO-t idézi, de a gyakori vonóshiány miatt jelentősen eltér a zenekar korábbi hangzásszabványaitól. Egyes hangszerelések valamivel kevésbé pompázatosak és ünnepélyesek, mint az art rock e bajnokainak korábbi lemezein, Lynne csodálatos érzéke viszont a mágikus dallamok és hihetetlenül ízléses refrének szövéséhez sértetlen maradt, így a „Zoom” a legendás zenész és producer pályájának néhány legbódítóbb pillanatát tartalmazza. Nemcsak Ringo és George jelenléte miatt (utóbbinak a „Zoom” egyik utolsó zenei munkája volt a halála előtt), hanem főleg Lynne dalszerzői és énekesi manírjai révén az album kifejezetten „beatlesesre” sikerült, és szórakoztató hipotézist kínál arra, hogyan szólhatott volna a legendás Beatles a 21. század elején.
Akárhogy is hangoztassák egyes rajongók, hogy ez csak névleg ELO-album, a „Zoom” minden tekintetben kiváló teljesítmény, amely csak úgy árad Lynne hangszerelői, dalszerzői, énekesi és gitárosi tökéletességétől. A lemez dalai minőségben és vonzerőben ugyan nem egyenrangúak, de amikor Lynne úr megteremti a megfelelő egyensúlyt a bódító dallam, a finom, gyakran többszólamú énekmotívumok és az éteri hangszerelés között, azok egész pályájának legjobb alkotásaival vetekednek. A pozitív kicsengésű „Alright”, a „Zoom” első kislemeze és az album egyetlen dala, amelyen Richard Tandy billentyűzik, beatlesös vokális harmóniáival és energikus gitárfrázisaival a régi hívekkel azonnal elhiteti, hogy a „Zoom”on az ELO hangzásának megfelelő adagú folytonosságát kapják, modern, ám kiváló produkcióval párosítva.
A romantikus „A Moment in Paradise”, a „Zoom” második kislemeze, amelyen a jó öreg Ringo dobol, bódító dallamával és szemérmetlenül fülbemászó refrénjével nyugodtan beírhatja magát az ELO örökzöldjei közé, ezért nehéz elhinni, hogy a „Zoom” megjelenése után nem hozott rádiós slágereket. Legalább ekkora, ha nem nagyobb slágerpotenciál rejlett a „State of Mind”ban is, amely a gazdag billentyűs hangszerelés és a csábító vokális harmóniák mellett boogie-s ízt is kapott, így sokban emlékeztetett az ELO néhány hetvenes évek végi szerzeményére. A „Just For Love” tisztán hagyományos ELO-ballada, Lynne jól bevált dalszerzői fogásaival: vidám ritmus, nagyon szép gitárhangszerelés és hatalmas vokális harmóniák a remek hangulatban lévő Jeff előadásában. Az egyetlen, ami itt kicsit hiányzik, a vonósok, amelyeket a „Zoom”on minden elkötelezett ELO-hagyománytisztelő gyakran nélkülöz.
A „Stranger On a Quiet Street” a „Zoom” egyik legjobb pillanata, kivételesen fülbemászó, sőt mágikus dal, amely bódító refrénjével, amelyben hatalmas vokális harmóniák és éteri gitár-billentyűs hangszerelések keverednek, különleges helyet érdemel az ELO-klasszikusok között. Az „In My Own Time” a pazar zenekari hangszerelésnek és a lírai romantikának köszönhetően, amelynek élén a „Blue Sky” szópárt tartalmazó vers áll, teljesen hagyománytisztelő ELO-dal. Közben Rosie Vela rövid narrációja is hallható. Az album kevésbé ihletett pillanata a blues/boogie szórakoztató, az „Easy Money”, amelyen ismét a megszokott, utánozhatatlan módján dobol Ringo úr. Az örök ELO-romantikusok újra megkapják a magukét a megható, kifejezetten nosztalgikus balladával, az „It Really Doesn’t Matter”rel, amelyben Lynne mester a bravúros éneklés közepette ötletes és egyszersmind szerény gitárszólistaként is megmutatkozik. Az „Ordinary Dream” pazar zenekari hangszereléseivel és csábító, beatlesös dallamával, amelynek közepén ismét Lynne mágikus hangja viszi a főszerepet, egy kicsit még az „Out of the Blue” (1977) valamelyik elveszett klasszikusát is idézi.
Az elmélkedő ballada, az „A Long Time Gone” George mester szlájdgitárját is tartalmazza, így az éteri, mágikus atmoszféra hullámaiban fürdik. A bódító vokális dallamok ismét kiválóan megszőttek, ami nem meglepetés, hiszen Lynne e „szakma” egyik legnagyobb mestere volt. A játékos zenekari hangszereléssel és csibészes gitárdallammal ízesített „Melting in the Sun” érdekes kontrasztot teremt, mert kifejezetten játékos és pozitív szám, amelyben Jeff több évtizedes megszállottsága a Beatlesszel és a zenekarral ismét teljes erővel ragyog fel. A bárhangulattal átitatott „All She Wanted”, amelyen szlájdgitáron ismét George működik közre, kevésbé érdekes „boogie-woogie”, de ilyen kiváló zenészek előadásában még így is elég jó ahhoz, hogy ne rontsa el a „Zoom” egészének általánosan lenyűgöző formáját. A melankolikus „Lonesome Lullaby”, a blues és a popmás hibridje, zárta az albumot, és valamivel több mint négy percével egyben a „Zoom” leghosszabb száma volt. Az igazat megvallva ez az egyik ritka kevésbé ihletett pillanat, amely az ízléses dallamok ellenére kissé túlságosan boldogtalan szerelmes, köznyelven „nyomasztó” refrént tartalmaz, ahhoz képest, amit Lynne mestertől megszoktunk.
A „Zoom” 2013-ban megjelent újrakiadása két bónuszszámot tartalmaz. A szolid „One Day”, amely korábban sosem jelent meg, 2004-ben készült, a „Turn to Stone” klasszikus koncertváltozata pedig a „Zoom”-felállás egyetlen koncertfellépéséről származik. Ez két estén át zajlott Los Angeles szívében, és a CBS Television City rendezésében rögzítették. Ez a verzió a „Zoom Tour Live” (2001) koncert-DVD-n, valamint az „Electric Light Orchestra Live” (2013) koncertlemezen található.
Az Electric Light Orchestra 2001-es visszatérése az aktív zenei életbe a lefújt koncertturné miatt sajnos nem lett sikertörténet, a zenekar utolsó stúdióalbuma, a remek „Zoom” viszont olyan búcsú volt, amilyet Jeff Lynne legfeljebb a legszebb álmaiban kívánhatott magának. A legendás zenész és producer az elmaradt turné és az ELO nem hivatalos vége után közreműködött Harrison utolsó szólóalbumán, a „Brainwashed”-on (2002). Mostanában ismét aktív szólóművészként, ezt bizonyítja második szólóalbuma, a „Long Wave” (2012), miközben csendben, bármilyen hihetetlenül hangzik is, még mindig az ELO feltámasztásán dolgozhat, amit a közelmúltban megjelent „Mr. Blue Sky” (2012), az ELO legjobb dalainak újrafelvett gyűjteménye, valamint az említett koncertlemez, a „Zoom”-felállás egyetlen koncertdokumentuma is bizonyít. Talán még van remény, hogy a fiatalabb generációk is élőben találkozhatnak egyszer a brit rocktörténet egyik legjobb zenekarával.
Felállás
Jeff Lynne – ének, háttérének, elektromos gitár, basszusgitár, billentyűk, cselló, dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Richard Tandy – billentyűk („Alright”) (eredeti tag)
George Harrison – szlájdgitár („A Long Time Gone” és „All She Wanted”)
Ringo Starr – dob („Moment in Paradise” és „Easy Money”)
Marc Mann – ritmusgitár („Moment in Paradise”), zenekari hangszerelés („In My Own Time” és „Melting in the Sun”)
Suzie Katayama – cselló („Just for Love”, „Stranger on a Quiet Street” és „All She Wanted”)
Roger Lebow – cselló („Lonesome Lullaby”)
Dave Boruff – szaxofon („A Long Time Gone”)
Laura Lynne – háttérének („All She Wanted”)
Rosie Vela – háttérének („Alright”, „All She Wanted”), beszéd („In My Own Time”)
Kris Wilkinson – zenekari hangszerelés („Ordinary Dream”)
Producer
Jeff Lynne
Számlista
1. Alright
2. Moment in Paradise
3. State of Mind
4. Just for Love
5. Stranger on a Quiet Street
6. In My Own Time
7. Easy Money
8. It Really Doesn’t Matter
9. Ordinary Dream
10. A Long Time Gone
11. Melting in the Sun
12. All She Wanted
13. Lonesome Lullaby
Bónuszszámok a 2013-as újrakiadásról:
14. One Day (2004-ben felvéve, korábban sosem jelent meg)
15. Turn to Stone (koncertváltozat 2001-ből)
