Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Circle II Circle
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 67:43
Értékelés: 3.5/5
A Circle II Circle, amelyet a kiváló énekes, Zak Stevens vezet – ő volt anno a néhai Savatage első számú hangja –, nem adja fel. A legfrissebb lemez gyorsan követte az előzőt, a „Consequences of Power”-t! Alig több mint két év telt el közöttük. Zachary alaposan átrendezte a zenekar felállását. Maga mellett csak a basszusgitáros Paul Michael „Mitch” Stewartot tartotta meg, a két gitárost és a dobost lecserélte, a soraiba pedig beemelte a tapasztalt billentyűst, Henning Wannert, aki egyébként a White Lion és a Jaded Heart tagja is.
Olyan albumot kaptunk, amely ismét csurig tele van a Circle II Circle-re jellemző bombasztikussággal. Ehhez a zenekar már egy teljes évtizede hű marad. Az új anyag bő 68 percnyi zenét tesz ki. A felállás megújítása láthatóan a régóta hiányzó frissességet hozta el, a stúdióban pedig a kémia is működött, ami megadta az alkotói szikrát és a munkalázat megfelelő hőfokát.
A Circle II Circle továbbra is a szimfonikus power metal „spuriját” követi, bombasztikus hangulathullámokkal fűszerezve. A zenekar hangzásának alapmotorja természetesen továbbra is két dolog: Zak Stevens egyedülálló hangszíne és előadásmódja, valamint az a szerzői-hangszerelői szemlélet, amelyet a fickó a Savatage-nél töltött évei alatt sajátított el. Másképp nem megy. Zak nem mer kockáztatni, és a csapat újjáépítésekor is gondoskodott róla, hogy az újonc brigád alaposan átrágja a Savatage metalos alkotói elveit, főleg az „Edge Of Thorns” utáni korszakét.
Egy dolog a minőség. Ez a lemezen egyértelműen jelen van azokban a megoldásokban, amelyek rendesen adagolják a melodikus fülbemászóságot és a hangulatok változatosságát. Más kérdés az eredetiség, amelynek ezúttal sem jutott sok hely. És mégis azt mondhatná az ember: „Lépj túl rajta, ez van, a Circle II Circle lemezek attól még nem szólnak rosszul!” Az sem értelmetlen gondolat, hogy „Már több mint tíz éve ez a helyzet. Savatage nincs, tehát a Circle II Circle a Savatage szellemi örökségének jogos várományosa!” Sajnos ez utóbbi még inkább igaz a Jon Oliva’s Painre, ami újabb ellentmondásokat szül, amint a Circle II Circle zenéjéről esik szó.
Zak énekben ugyanúgy ragyog, mint egy igazi, egyedi gyémánt a metalszíntéren, maga köré pedig elkötelezett zenei tehetségekből álló csapatot gyűjtött, akik maradéktalanul követik a Savatage-tól eltanult hozzáállását. A masszív rifffal remek produkciója minden lépésnél egyensúlyban van Zak Stevens jellegzetes énekteljesítményével. A gitárdíszítésekkel gazdagított hangszeres motívumok a néhai Chris Oliva megközelítését követik, időnként feltűnik a zongorahang is, ami tovább ébreszti a klasszikus Savatage-érzést (az „Epiphany” az elején úgy hat, mint a „Gutter Ballet”). A Circle II Circle közepes tempóban a legerősebb. Itt a legnagyobb az atmoszférikus bombasztikusság hozadéka, főleg amikor a riffek masszív falához zongoraaláfestés társul. A „Dreams That Never Die” már-már szemérmetlenül nyílt hangszerelési lenyomata egy átlagos Savatage-keveréknek a „Dead Winter Dead” és a „Wake Of Magellan” korszakából. Nincs mit tenni. A Savatage-puristáknak ez biztosan fájdalmas élmény.
Ez tehát elsősorban olyan album, amelyet a Circle II Circle és a Jon Oliva’s Pain régi rajongóinak írtak a bőrére, akiknek a szíve vigasztalanul a klasszikus Savatage újraegyesüléséért ég. Ők nem fogják a Circle II Circle és a Savatage közötti hasonlóságokat latolgatni. Ezt a lemezt a legnagyobb anyai szeretettel egyszerűen örökbe fogadják. Ráadásul a „Seasons Will Fall” a legérettebb Circle II Circle-munka, ha leszámítjuk a Savatage emlékének átkát. Zak a társaságával tényleg a legjobbat akarta kihozni magából, és ez rutinnal sikerült is. Az eredetiség határáig.
Az ilyen kritikák, amelyekben a mondat második fele tagadja az elsőt, végtelenül idegesítőek. Úgy tűnik, el kell fogadni, hogy a Savatage soha többé nem lesz együtt. Zak Stevensnek ugyanis csak két lehetősége marad: vagy teljesen stílust vált, vagy feloszlatja a Circle II Circle-t. Egyik sem felel meg neki. A Savatage esetleges újraegyesülésekor viszont a Circle II Circle úgyis elveszíti minden értelmét (ez az a fájdalmas élmény, amelyet az U.D.O. él át az elmúlt néhány évben, mióta a feltámasztott Accept nekilódult egy újabb halálos metalmenetelésnek, kiváló stúdióalbumok sorával).
Egyszerű: fogadd el ezt az albumot úgy, mintha a Savatage soha nem létezett volna, és végtelenül élvezni fogod. Az „End Of Emotion” az album egyik legcsábítóbb szerzeménye, főleg ami a sikerült refrén dallamát illeti, a „Never Gonna Stop” pedig átdolgozott változatban gond nélkül kerülne gyakori rádiós pörgetésbe. Olyan kompozíciók, amelyeket Zak Stevens hangjára szabtak. Ebben a tekintetben nincs hiba. Nagyon hallgatható, bombasztikus album, amelyet a Savatage helyett ezúttal is a Circle II Circle kínál nektek.
A „Seasons Will End” albumot már megvásárolhatod itt:
Felállás
Zak Stevens – ének
Bill Hudson – gitár
Christian Wentz – gitár
Henning Wanner – billentyűs hangszerek
Paul Michael „Mitch” Stewart – basszusgitár
Adam Sagan – dob
Produkció
Zak Stevens
Számlista
1. Diamond Blade
2. Without A Sound
3. Killing Death
4. Epiphany
5. End Of Emotion
6. Dreams That Never Die
7. Seasons Will Fall
8. Never Gonna Stop
9. Isolation
10. Sweet Despair
11. Downshot
12. Only Yesterday
