Szerző: Rok Klemše
Előadó: Panikk
Kiadó: Metal Tank
Megjelenés: year_month
Játékidő: 40:19
Értékelés: 4/5
Ha van valami, amiben a szlovén metalszíntér biztosan gazdag, az a thrash metal. Az Alpok alatt egyaránt műveljük a első osztályú Bay Area thrasht (Eruption, Negligence) és a nyersebb, teuton vonalat (Keller, Lintver). Csak kevés olyan zenekar van, amely nem horgonyzott le szilárdan a thrash két világának egyikében: mostanában ilyen például a Teleport, még inkább pedig a Panikk, amely nagy magabiztossággal küzdi fel magát a hazai thrash-csapatok élmezőnyébe. Ebben az is segít, hogy tegnap megjelent a debütáló stúdiólemezük, az Unbearable Conditions.
A Panikk egyébként már az első demójával felhívta magára a figyelmet, amely 2009-ben jelent meg, de még elég sok gyerekbetegséggel küzdött. A demón erősen támaszkodtak a korai Metallica és a korai Megadeth hatására, jórészt Gašper „Gape” Flere énekhangja miatt, amely nagyon emlékeztetett erre a két énekesóriásra. Gapa 2010-ben feloszlatta a zenekart, majd nem sokkal később újraalapította, a nagylemezes bemutatkozásukon pedig a Panikk teljesen új fényben tűnik fel. Az ősi, brutális, nyers és agresszív thrash fényében, olyan thrash fényében, amilyet a Vio-Lence, a Demolition Hammer, a Sepultura, az EvilDead és a Forbidden művelt (vagy művel). Mit jelent ez? Negyven percnyi brutális thrash-dübörgést kapunk, amelyet elsősorban a zsíros riffelés, a dinamikus dobolás és a parancsoló ének jellemez!
Igen, Gapa a demó és a debütáló lemez között igazi énekes szörnyeteggé fejlődött. Ha korábban úgy szólt, mint egy megfázott Dave Mustaine/James Hetfield, most úgy tombol, mint egy vezér, aki a káoszban és a zajban, elviselhetetlen körülmények között ordítja a parancsokat, miközben maga veszti el az épelméjűségét és a kapcsolatot a valósággal (ezt az ötletet foglalja össze a fantasztikus borító, amelyért Mario Lopez felel, és az ötlethez illően kissé Munch Sikolyára emlékeztet). Gašper fejlődése és az egész zenekaré megdöbbentő! Szép példa erre a tökéletesen kivitelezett „gang vokál”, amely „punchot” és meggyőző erőt ad a vezetőéneknek, és olyan jól szól, mintha az Anthrax tanította volna meg rá a Panikk tagjait.
A Panikk hatalmas energiával töltötte fel a debütálást, amely minden irányból zúdul ránk, a felelős pedig most már elsősorban a ritmusra épülő zene. Tele van erőteljes, masszív riffekkel, amelyeket egyenesen mesteri módon építettek fel, és a dalok enyhe monotonitása ellenére sem ismétlik önmagukat, nem támad az az érzésed, hogy ezt a riffet már hallottad valahol máshol. És amikor azt mondom, hogy masszívak a riffek, tényleg hatalmasak, és könyörtelenül csapódnak beléd, mint egy cunami. A monumentális, püfölő hanghoz a magabiztos ritmusszekció is hozzátesz: dübörög és morajlik, mégis elég dinamikus ahhoz, hogy különösebb gond nélkül kövesse a gitárokat. Kár, hogy a basszus gyakorlatilag hallhatatlan, el van temetve a gitárok könyörtelen püfölése alatt. Ennek ellenére az album legjobb pillanatai még egy szinttel feljebb emelik a bandát: a Panikk a thrasht hardcore-ral ötvözi, ezért a lemezen sok a crossover pillanat, ezek pedig akkor mutatkoznak meg a legjobb fényükben, amikor a zenekar a féktelen tempóból hirtelen visszavesz, és meglep a zsíros groove remek érzékével. A groove a zsíros riffeknek köszönhetően a dalok sokrétű dinamikájának hordozója, a dalok legnagyobb hibája pedig talán az, hogy kissé túlságosan hasonlítanak egymásra. Pontosabban: többnyire a hajrá-stop-groove-hajrá képletet követik. Ez a képlet viszont ezredtizedesjegy pontossággal van kivitelezve, az esetleges monotonitást pedig a zenekar sikeresen szétveri az Away From Reality című instrumentálissal és az akusztikus Revelation of Truth-szal.
A Panikk az Unbearable Conditions-szel nem rakott le új alapokat a thrash metalban, de nem is ez volt a céljuk. A céljuk az volt, hogy olyan lemezt vegyenek fel, amely tele van fiatalos energiával. Ez az energia pedig az album minden másodpercéből süt. Az album ismét megmutatja, mi az a brutális thrash metal, és hogyan kell játszani. Olyan album ez, amely megtölt agresszióval, mellette pedig a legelviselhetetlenebb körülmények is elhalványulnak.
Ne felejtsétek el, hogy a Panikk a lemezt premier jelleggel a „release partyn” mutatja be szombaton, 2013. 3. 16-án, a škofja lokai Rdeča ostriga klubban (az Eruptionnel és a Hellsworddel együtt).
Felállás
Gašper Flere – gitár, ének
Rok Vrčkovnik – basszus
Grega Košmerl – dob
Nejc Nardin – gitár
Produkció
Domen „Dyz” Justin és a Panikk
Számlista
1. Panic Attack
2. Dismay
3. Messiah of Decay
4. Away From Reality
5. The Wave of Death
6. Playground of Visions
7. Revelation of Truth
8. Cruel World (Society to Adapt)
9. Unbearable Conditions
